Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-12-29 / 50. szám
2-ik oldal. 50-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁTUS EGYSÉG; MAGYAR KÖTELESSÉG. Elmúlt a karácsony, vele együtt el a sok fény, csillogás, pompa. Elkövetkezett megint a szürke hétköznapok egymásutánja, a munka ideje az ünnep után. Óh mennyivel fontosabbak ez-elk a szürke hétköznapok, mint a csillogó ünnepek! Nagy Példányképünk is földön járásának egész ideje alatt csak egyszer ment fel a Megdicsőülés Hegyére; a többi napot mind lenn töltötte a völgyekben, dolgozva, szüntelenül munkálkodva. Istennek is egész léte micsoda egyéb, mint megszűnés nélkül való folytonos munka. Az újév különösképpen hirdeti a munkát. Mindig csodálkoztam rajta, hogy ez a nagy nemzet miért nem ujlétvre tette a munka ünnepnapját? Hiszen az újév a munkaprogramok sajátképpeni napja. Gélok kitűzése, tervek szövése, uj vállalkozások kezdése illik ehez a naphoz. Az ember önkényt el énül is úgy érzi, hogy fodulóponthoz, határkőhöz jutott: a mesgyébez ént megint, uj barázdába kell vágnia ekéjét. Isten kegyelmének napja ott süt /felette állandóan; lehet-e hát megáldania a munkában, holott ő az Istennek magának a munkatársa és munkaeszköze egyszerre ? ! Nincsen embercsoport a világon, amelyikre nagyobb munka várna, mint a mi szegény amerikai magyarságunkra. Nem nemzet, csak egy kicsiny nemzettöredék; vájjon fel tud-e magasztosulni világtörténelmi tények elvégzésére? Óh, ha megértené, hogy micsoda nagy feladatra h-ivta őt el az Isten! Óh ha megértené hivatását és nem engedné meg senkinek, hogy széjjeldarabolják kevés erejét, hanem minden élválasztót összemorzsolva, egyesülne abban a roppant nagy-akarásban, amekkorára sohasem volt még szüksége a magyarnak az elmúlt ezredévek alatt. Mert köny- nyebb volt a tatárral meg a törökkel megküzdenie, mint az európai népek akkora tömegével, amely most áll a magyarral szemben. Nem is lehetne soha reménysége a sikerhez egyedül. Szövetségest kell szereznie és ezt csak az Egyesül-Államok népében találhatja meg. Ezt a szövetséget kell kidolgoznia, ténnyé tennie az amerikai magyarságnak. Magyarország szétdarabolása itt indult meg Washingtonban; innen kell, minden isteni és emberi igazság szerint, innen kell kiindulnia megmentésének is. A feladat nem titkos, nem tilos; mindenki ismeri közülünk, .mindenki beszél is róla; csak éppen a tettek mezején látunk kevés embert hozzá. Mi lehet ennek az oka ? Nem más, mint belső meghasonlá- sunfc, akkora széttagoltságunk, aminővel ilyen feladatra sohasem lehet vállalkozni. Kiélt országos lapunk folyton szemben áll egymással. Egyházi téren valóságos kháoszbán élünk. Egészen el- különitve él, mintha nem is ugyanaz az emberfaj volna, a katholikus és protestáns 'magyarság. A katholikus hitbeli egysége mellett teljesen hiányzik és a dolgok természete szerint is csaknem lehetetlen a szervezeti egység. A pro- testánitizmus hatalmas szervezkedési ereje tette lehetségessé a magyar történelem utolsó négyszáz esztendeje alatt elért eredményeket. Hát itt hogy állunk mii protestánsok? Nem állunk, hanem elestünk. Reformátusok és evangélikusok és baptisták egymással harcolnak. De mig az evangélikusok és baptisták önmaguk között legalább egységet tudnak tartani: addig mi reformátusok önmagunkban is, egymás között is ellenségeskedünk, igazi szégyene vagyunk amerikai magyarságunknak. Reformátusok, pres-biteriá- nusok, függetlenek, episz'kopálisok, — mindmegannyi “ellenegyház.” Hát lehet rajtunk Istennek áldása? Hát remélhetünk mi eredményeket, ha a közös munkát igy tesszük lehetetlenné? Éppen mi, reformátusok, akik a történelmi magyarságnak a kovásza voltunk. Kovászunk összeszáradt, megpenészedett; tésztánkat többé megkeleszteni nem tudja. Ki a hibás ? Népünk nem. Népünk távol áll ezektől az áldatlan küzdelmeiktől. Az amerikai magyrság mindaddig nem foghat hozzá világtörténelmi hivatásának munkálásához, mig a reformátusok lelki egysége helyre nem áll. Miért teszi ezt lehetetlenné a denomi- nációs széttagozottság ? Miért nem lehet magyar célokért együtt küzdenie a reformátusnak meg a presbiteriánusnak meg a függetlennek? Nincs rá ok, amiért ezt meg nem tehetnék. Aki ezt akadályozza, azt ki kell vetni magunk közül, akárki legyen is. Amerikai magyar reformátusok! Egyházunk értelmes tagjai! Akikre minden református lelkész büszkeséggel tekint, mert hozzátok fogható gyülekezet nincsen még -másik a világon! Hozzátok szólok, titeket kérlek, mert lelkészeiteket sehol sem lehet együttesen megtalálni semmiféle gyülekezetben; ahová az egyik elmegy, oda -éppen amiatt nem megy el a másik. De ti, testvéreim, ti vagytok a mi reménységünk. Ti sókat tehettek, sőt ha Istennek Lelke megihlet benneteket: ti mindent megtehették. Kényszeritsétek, igen: kényszeritsé- tek lelkészeiteket a református magyarok egyesülésére, összefogására! Értsétek meg: addig az amerikai magyarság nem tehet semmit sem, igazán nagyot, eredményest, porba sújtott szegény magyar szülőhazánkért, mig mi reformátusok egymással civakodunk. Amit hát a lelkészek elrontottak: ti hozzátok helyre: református magyarságunk egységét. Ne mondjátok, hogy ez lehetetlen. Amerikában nagyon könnyű a gyülekezetnek a lelkészt arra kényszeríteni, hogy u-gy cselekedjék, ahogyan a gyülekezete akarja. Nem akarja a lelkészetek a reformátusság egységét? Küldjétek el, — meglássátok: mindjárt akarni fogjia! Ne habozzatok ilyen eszközökhöz -nyúlni; nem érünk rá többé a szőrszálhasogatóskodásokra ! E d -e s- anyánfc haláltusában vonaglik; mi meg itt -egymás haját huzgáljuk. Hát nem félünk Istentől ?! Az Amerikai Magyar Reformáus Lel- készelk Egyesületének gyülés-e nem késhetik sokáig. Az a gyűlés nagyon alkalmas hely arra, hogy végre minden amerikai m'agy-ar református lelkész találkozzék egymással, és közös munkához kezdjen magyar fajunk érdekében. Aki ebben a munkában nem akar részt venni : azzal bánjon el -gyülekezete íéirdeme szerint. Menjen, amerre akar, — de re- formátusságunk egységét és ezáltal magyar segitőmiunkánk -sikerét ne akadályozza. Adja Isten, hogy -ez az uj 1929-ik esztendő meghozza -ezt az eredményt: egyesítse amerikai magyar református- ságun-kat. Nem denominációkban talán, han-em annál sokkal többen, -sokkal fontosabban : a Jézus Krisztusban! Átok a d-en-ominációs különbségekre, ha azok megakadályozzák a Krisztusban való egységünket! Mert ha a Krisztusban egyek leszünk : annak magyar fajunk is nagy hasznát fogja látni. Akkor lehetünk megint kovász az -amerikai magyarságban és rávezethetjük ezt a maga történelmi útjára, amiért ide vezérelt minket az Isten. Lancaster, Pa. Dr. Tóth Sándor tanár. Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjá”-nak.
