Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-12-08 / 48. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. DECEMBER 8fih, 1928. No. 48. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8. 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa ADVENT. Az adventi harangszó bájos csengése röppent szét az embervilág felett. A levegő hullámverése felszedve e csodás hangokat, rádió piciny drótjain keresztül vitte be millió és millió családhoz, emberszivhez. Az adventi áhitat, a Krisztus utáni vágyakozás, valami titkos módon járja át a lelkeket, mert mjnden más jelentőséggel bir reánk nézve. És az advent megújuló erejével, mindannyiszor feltárja azokat az életprincipumokat, melyeket az Adventi Követ, az Élet Királya rakott le örök funda- mentomul számunkra. Hozza magával azokat a kincseket, melyet a világ keres kezdettől fogva, melyért annyi harc, szenvedés, küzdelem folyt már a történelem lefolyásában, ezeket a kincseket hozta el most is ez a bájos ünnep, vájjon elfogadja-e a világ? Békességet, ama krisztusi békességet hozta, el ajándékul, melyet ha elfogadna ez a világ, akkor nem volna szükség fegyverre, gyilkoló eszközökre, akkor nem törnének a nemzetek egymás határaira, nem rabolnák, pusztítanák a népeket. Amig a nemzetek tízszer annyit költenek hadseregre, mint iskolákra és százszor annyit a fegyverre, mint egyházakra; addig békesség nem lesz e világon. A békepaktum nyugodtan heverhet a diplomaták asztalain, annak egyetlen vonása sem lesz betartva, amig nem az adventi szellemben íródik az meg. Hiszen az adventi nagy Király a békesség Fejedelme szólott: Békességet hoztam néktek, ama békességet, melyet e világ nem adhat! Szeretet hoz az ünnepek ünnepe. Sokan azt gondolják, hogy a szeretet bő mértékben terem közöttünk, hiszen annyi intézmény, síremlék, adomány hirdetik, hogy van valamennyi szeretet az emberszivben. Nem érdemes az adventi ajándékért futni, fáradni. Pedig tévednek azok, akik nem tartják érdemesnek elfogadni az adventi ajándékot. Ha a szeretet meg is mutatja magát itt-amott, az még nem bizonyítja azt, hogy minden szivet ő ural, hogy a szeretet egyesek, családok, társadalmak, nemzetek életét vezeti, irányítja. Addig pedig, mig ez meg nem történik az advent örökösen zörgetni fog ajtónkon s bebocsáttatását kéri a szeretetnek. Reménységet üzen az advent a föld népének. Dehát még mindig tud hinni, remélni az ember? Hiszen annyi csalódás, csüggedés verte már földhöz, annyi szenvedés, fájdalom hullámai csapdosták meg, hogy csoda ha még tud reménykedni az ember. Pedig az advent éppen ezekhez jön nagy sietséggel, hogy felemeljen, megtartson és a Krisztus ígéreteivel töltse meg a csüggedő lelkeket. Van egy hires festmény, mely egy zárt ajtó előtt álló s zörgető Jézust ábrázol. A képen az a legérdekesebb, hogy az ajtónak nincs kívülről kilincse. Az alkotó művész világosan megérezte azt, hogy Jézus, akit most is várunk, ott áll mindnyájunk szivének ajtaja előtt, bebo- csáttatásért zörget, de bármennyire is vágyna oda bemenni, ha mi nem hallgatunk kopogtatására s nem nyitjuk ki szivünk ajtaját, melyen csak belülről van kilincs z,ár, akkor Jézusnak minden utánunk való vágyódása eredménytelen marad. Advent, a szivek ajtajának boldog megnyitása s Krisztus szivünkbe való bebocsátása! (H. S.)
