Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-12-01 / 47. szám

4-ik oldal.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

47-ik szám.

KI HÁT A BŰNÖS?

Olvastam egy cikket a selyemről valamelyik napilapban és nagy lelki örömmel töltött el az a bátorság, ahogy Írója szembe mer szállani a mai divatőrülettel és szépitgetés nélkül rámutat azokra a szomorú következményekre, amiket von maga után.

Elmondja, milyen értéktelen lommá változott a kicsiny selyembogár művészi, finom selyemszála, mely régen a gazdagság, előkelőség szimbóluma volt. És amint ronggyá lett a selyem, úgy veszítette el értékét a női méltóság és tisztesség is. “Ez a hirtelen fakuló, máról-holnapra ronggyá menő ruha, az olcsó selyem divatja, sajnos, jellemző a mi asszonyainkra, egiész társadalmunkra.'’ Mert a “rúzs és arcfesték a jó családokból való asszonyokra és leányokra is a magakinálás bélyegét süti reá.”

Sajnálatos igazság ez. Mert a Sátán üli most diadalmát és szívfacsaró látvány, amint szülők, gyermekek, rokonok együtt tombolnak az orgián s táncaikkal 'szédelegve repülnek az érzékiség pokla felé. Ki itt a hibás? A szegény, magukról megfeledkezett lányok legkevésbé, mert hiszen ők nem is tudják milyen volt a női szemérem és becsület; az ő szivükben mélyen alszik a régi erénynek mlég a fogalma is .De eljön az idő, midőn felébrednek és akkor iszonyodva látják, milyen csúnya vol taz ifjúságuk. Ok még nem tudják, mit rabol el tőlük a rövid szoknya és rövid haj. Nem értik, nem érzik, milyen lealázó az a hang, amelyen a férfiak mernek velük beszélni, a festett ajkukkal, kendőzött arcukkal.

De tudni kellene a szülőknek! Az édes anyának, aki még hófehér battiszt ruhában járt lés kicsiny dolgos kezeit mélységes tisztelettel csókolta meg a vőlegény, mert tudta jól, hogy olyan fehér a lelke is, mint a ruhája. És tudni kellene az édesapának, aki soha el nem vett volna feleségül olyan frivolan öltözködő leányt, — amilyen az ő leánya. A szülők a vétkesek. Nekik kellene vasszigorral visszakényszeriteni gyermekeik megbillen és lejtő felé zuhanó lelkét a rendes útra.

De sajnos a szülők igen nagy százaléka nem tud parancsolni gyermekeinek, mert a romlás olyan nagy, hogy nincs már szülői tekintély lés nincs gyermeki tisztelet. Pedig ha szükséges, fenyítéktől sem volna szabad visszariadni. Hiszen még Isten is megostorozza azt, akit fiává (fogad, ha an-nak lelki üdvössége úgy kívánja. Csakhogy az a baj, hogy nincsenek édesanyák és édesapák, hanem helyettük mostohák, akik hanyag nemtörődömségből, vagy majomszeretetből engedik leányaik arcáról letörölni az ártatlanság harmatát.

Igen a szülőknek kellene kényszeríteni leányaikat, hogy: “hagyjanak fel azzal a törekvéssel, hogy esti pillangókkal tiévesszene'k össze jócsaládbeli lányokat.” Mert ez bizony akármilyen érdekes (!), igen-igen szomorú, szülőkre és lányokra nézve egyaránt. És nem is akarom elhinni, hogy volna olyan nő, aki ezt ne érez- né és ne pirulna miatta. Sőt azt se hiszem, hogy a férfiaknak tetszenek ezek. Kell, hogy a lelkűk mélyén megvessék őket, és vágyódó szívvel gondoljanak a régi nagyasszonyok puritán típusára, az édesanyjuk tiszta, szent életlére, áldott fehérkezére és imádságos ajakára . . . És akkor kell, hogy 'felzokogjon a lelkűk és keressék a nőben azt, ami szép és nemes, ami egyedül képes boldogítani férfit : a tisztaságot, ártatlanságot és szelídséget.

Hogy ki hát a bűnös ? Nem a divat! Nem a társadalom; azok a Vétkesek, akiknek jóra, szépre kellene nevelni a fiatalságot: a szülők. Szóljatok hozzá testvéreim, hogyan lehetne segíteni, hogy a mi református magyar leányaink a végi egyszerű, tiszta erkölcsös életükkel, öltözködésükkel tündököljenek?

Lukácsy Imréné.

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE.

49-ik lecke. 1928. dec. 9.

Pál Rómába utazik.

Csel. 27:1-28:31; Rom. 1:8-15.

ARANYIGE: Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hivőnek idvességére. Róm. 1 :16. Biblia olvasásra.

H. Viharos tengeri utazás. Csel. 27:14-26.

K. A kegyelem által való megmentés. Csel. 27:33-44.

Sz. A maltai pihenés. Csel. 28:11-10.

Cs. Megérkezés Rómába. Csel. 28:11-22.

P. Pál érdeklődése Rómába. Rom. 1 :8-l7.

Sz. Levél a börtönből. Fii. 1 :1-11.

V. Isten megsegíti a benne bízókat. Zsol.

91:6-l6.

Bevezetés.

Pál apostolnak ez alkalommal egy nagyon különös útját tanulmányozzuk. Hajón indul Róma városába, de nem úgy, mint szabad ember, hanem rablánc csörög kezén, lábán és őrök felügyelete alatt tartják mindennap. Amint a hajó elindult, nagy vihar keletkezett a tengeren, ugyannyira, hogy a hajó zátonyra került és csak nehezen tudtak megmenekülni az utasok, 'köztük Pál is. Míg végre hosszú hányattatás után elérkeznek Rómába. Pál nem mulasztott el egy percet sem, azonnal hozzáfogott terjeszteni az evangéliumot, először a zsidók, azután meg a rómaiak között.

FIZESEEN ELŐ A REFORMÁTUSOK LAPJÁRA.

Egy követ megérkezése. Vannak esetek, amit nem lehet ám puszta szóval megmagyarázni, ilyen a Pál vándor útja is. Szegényen, elhagyottan, rablánc közt egy rozoga hajón küldik Rómába. Talán azért, hogy csúfot űzzenek belőle, hogy a rómaiak jót mosolyogjanak egy ilyen rongyos vándoron. Kli gondolta volna, hogy az a rongyos ruha a legnemesebb szivet takarja, ki 'hitte Volna, hogy ez a rab fogja átváltoztatni a római birodalmat ? Igen, a hajósok egyszerű foglyot láttak Pálban, a rómaiak meg figyelmen kívül hagyták, mint ártatlan rabot engedtek szabadon járkálni. Csakhogy Pál apostol rabságát is felhasználta Isten céljainak elősegítésére, országának terjesztésére.

Ebben a leckében önkéntelenül is megragad bennünket az a gondolat, hogy mi mit Viszünk tanulótársainkhoz, barátainkhoz, családunkba ? Minden emberi szív valami üzenetnek a hordozója, mivel tudnád megörvendeztetni barátaidat? Mivel tudnád Jézushoz vinni azokat, akik még nem sokat tudnak a gyermekek legjobb Barátjáról? Minden vasárnap megbízatásokkal ruház fel bennünket Isten, hogyan engedelmeskedünk a megbízatásnak, hogyan hajtjuk végre a reánk bizott munkát? Mert erre kötelez minket keresztyéni kötelességünk.

Levelek Rómából. Hogy meg lehet tudni szabad és rab embereknek a leveléből gondolkozásukat, szenvedésüket, fájdalmukat. Mindent amit csak éreznek és szenvednek, azt mind •megírják barátaiknak, vagy közelebb hozzájuk tartozóknak. Pálnál egészen megfordítva látjuk a dolog menetét. Pál börtönéből ir a gyülekezetekhez, barátaihoz, ezek a levelek telve vannak reménységgel, buzdítással, Istenbe vetett bizalommal. Hány ember, vagy gyermek tudna ilyen levelet lirni akkor, mikor szenved ? Olvastam egy levelet, kórházból küldte egy kis fiúcska szüleinek. Leírja azt az óhaját, hogyan szeretné látni a szülőket, testvéreket, hogyan szeretne köztük lenni mindennap, most látja csak távolról, mit jelent neki az otthon, az apa, anya, testvérek. Irtál-e te már vigasztaló leveleket szenvedő testvérednek, vagy barátodnak ? Próbálkozz meg vele, irj levelet, hogy megismerd mennyi jó van szivedben elrejtve!

A megbízatás átadása. Jézus azért jött, hogy átadja megbízatását azoknak, akik olyan régen várták a Messiást. És milyen szomorú eset az, hogy azok nem (fogadták be. Éppen igy járt Pál apostol is, mihelyt Rómába megérkezett, azonnal tudakozódott azok után, akik már némileg 'hallottak a Jézusról, vagy akiknek 'hajlandóságuk van megismerni őt. És a zsidók elfordultak tőle, ellenségeivé lettek, vádolták, üldözték Pál apostolt. Néha láttunk ehez hasonló esetet, amikor egy gyermek szülei ellen fordul, nem fogadja meg azoknak tanácsát, kérését. Ilyen esetben a szülők sírnak, fáj nekik gyermekük hűtlensége, különösen akkor, amikor a legjobbat akarják tenni velük szembe, amikor a legnagyobb áldozatot meghozzák gyermekeikért. Sokan igy tesznek Jézussal is, nem fogadják el azt a megbízatást, amit Ő tartogat számukra. Pedig Jézus áldással, lelki élettel kínálja őket.

ÉRTESÍTÉS.

Értesitjük Pittsburgh és környéke magyarságát, hogy lapunkat, a Magyar Reformátusok Lapját SZARVAS PÁL ur képviseli. Fel van hatalmazva előfizetések felvételével és azoknak nyugtázásával.

PÁRTOLJA LAPUNK HIRDETŐIT