Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-11-24 / 46. szám

46-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal.

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE.

48-ik lecke. 1928 dec. 2.

Pál a bírák előtt.

■Csel. 24:1-32.

ARANYIGE: Nem voltam engedetlen annak a mennyei látásnak. Csel. 26:19.

Mindennapi olvasásra.

H. Pál Félix tiszttartó előtt. Csel. 24:10-21.

K. Pál Festus előtt. Csel. 25:1-12.

Sz. Pál Agrippa előtt. Csel. 26:19-26.

Cs. Az Urban való öröm és hálaadás. Fii. 4:1-7. P. A szenvedések elviselése. 2 'fim. 2:1-13.

Sz. A küzdelem felett való győzelem. Fii. 1 :12-22. V. A szabaditóhoz való könyörgés. Zsoltár 25:1-6.

Bevezetés.

Nagy lelkesedéssel indult Pál Jeruzsálembe és mégis milyen különös sors érte ott. Ellenségei bajba akarják keverni, szövik is a hálót, amibe be fogják ejteni. Igen ám, sakhogy megfelejtkeztek arról, hogy Pál küldetésbe van, néki nagy hivatása van elvégzendő. És ezt a küldetést nem lehet meggátolni, ezt a hivatást nem lehet eltörölni, mert itt Isten igazgatja a dolgok menetét. Pál érzi Istennek ezt a különös kegyelmét, azért nem fél, nem nyugtalankodik. Bátran megy a bírák elé, sőt még a római császár elé is. Sőt maga követeli, hogy próbálják meg, Ítéljék el a legfőbb törvényszéken. Ezt azért tette, mert érezte ártatlanságát és bízott lsen segedelmében. Lám, milyen más annak az embernek a sorsa, akinek útját Isten igazgatja !

Pál Félix előtt. Egy tanulságos esemény történt Félix házánál. A tiszttartó nem Ítéli el Pált, hanem fogva tartja, ezen idő alatt azonban megismerkedett az apostollal és Pál kezdte néki Hirdetni az evangéliumot, beszélt néki Jézusról. Ez volt talán a legkisebb gyülekezete Pálnak, először egy, azután kettő hallgatta. De Pál éppen olyan lelkesedéssel beszélt nékik, mint nagy városokban a tömegnek. Sokan azt 'hiszik, hogy nem érdemes kis csoporttal foglalkozni. Csak akkor szeret tüntetni, mutogatni, ha sokan bámulják és dicsérik tálentu- mát. Még a templomba való járással, ima óráinkkal is úgy vagyunk, hogy nem lelkesednek annyira, ha nincs ott mindenki. Ha kevesen vannak, akkor már kinagyolják az éneket, imát, az egész istentisztelet lefolyását, mert kevesen vannak. Isten előtt egy-kettő is sokat számit. Lehajol érted tenmagadért, fölemel, megtart, atyai segedelmét adja minden egyes gyermekének. Végezd kötelességed, ha egyedül vagy éppen olyan lelkiismerettel, mintha mindenki látna, figyelne!

Pál Agrippa előtt. Egy másik fontos esemény játszódott le a római császár palotájában. Amikor Pál megérkezett és kihallgatásra vitték Agrippa elé, olyan lelkesedéssel, olyan buzgón beszélt Jézusról, olyan meggyőző erővel hirdette Isten szerelmét, hogy Agrippa igy szólt: Közel majdnem úgy elhiteted velem, hogy keresztyénné legyek.

Agrippa majdnem keresztyénné lett. Ez a szó nagyon sokat árt nékünk a haladás terén. Sok gyermek majdnem jár vasárnapi iskolába. Néha egy ruha, cipő, kalap Hiányzik, más esetben pedig az idő nem elég alkalmatos és igy majdnem eljött a gyermek, de azért mégsem jött el. Sokan majdnem tanulják az evangéliumot, közbe jön ugyan a sok tenni való, a játszás, a barátság és ezek úgy elfogják nap-nap után, hogy nem jut idő az evangélium olvasására. Sokan majdnem jobbak lettek, de még

van idő, majd ha nagyobbak lesznek, több eszük lesz, jobban megértik hogyan kellett volna cselekedni, majd akkor megjavulnak. Sokan követnék Jézust, dehát valaki megszólja érte, meghát Jézussal nem lehet a mai társadalomban élvezni, nem lehet mulatni, uton-utfélen vigyázni ktll az embernek magára, jobb tehát a Világ követése, ahol nincs törvény, regula, szabad tenni mindent. Agrippa majdnem keresztyén lett! És ha keresztyénné lett volna, akkor megváltozott volna arcképe és a térképe a római birodalomnak. Akkor nevét feljegyezte volna a történelem. De igy, majdnem keresztyénné léteiével elvesztette az al’kalomszerüséget, Isten drága kegyét.

Pál szabadulása. Pál szabadságot nyert, és ezt mind a lelki fegyverrel vívta ki. Ma olyan sokat adnak az emberek a fegyver használatára, népek és nemzetek közt fegyverrel intézik el felmerülő bajukat. Pál megmutatta, hogy a lelki fegyver sokkal erősebb, hasznosabb, ■mint az ágyú, kard és puska. Öltözzétek fel a lelki fegyvert; igy szól a nagy apostol. Ha egyházunknak bátor kis katonája akartok lenni, gyüjtsétek össze a lelki fegyvert! Azt pedig csak az evangéliumból nyerhessük meg.

MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE,

(Hungarian Christian Endeavor Union).

Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész.

Tárgy november 2a-re: Emlékezz Istenre! Prédikátor 12:1-3, 103 Zsoltár 1-5.

Mindennapi elmélkedésre:

H. nov. 19. Emlékezz Istenre korán, ifjúságod idején! I. Sám. 3:1-10.

K. nov. 20. Emlékezz Isten jóságára! 103 Zsoltár 1-13.

Sz. nov 21. Emlékezz Istenre a kisértések idején! Máté 4:1-11.

Cc. nov 22. Emlékezz Isten ítéletére. II. Kor. 5:10.

P. nov. 23. Emlékezz legszentebb kötelességedre: engedelmeskedni Istennek! Efézus

5:1-2.

Sz. nov. 24. Emlékezz Istenre, anyagi dolgaid- ....ban! Lukács 12:13-21.

Gyermekségünk idején, amikor szüléink szeretettel fenyitettek, az utolsó szavuk legtöbbször ez volt: el ne felejtsd, amit mondtam. Nagyon sokszor ez a szeretetteljes figyelmeztetés óvott meg bennünket attól, hogy rosszat tegyünk. Szivünkbe véstük a jóakaratu szavakat s életünknek azok voltak a legboldogabb órái, amikor emlékeztünk reájuk s olyan jól esett tőlük távol s mégis az ő szavuknak engedelmeskedni.

Az ifjúság a jellemfejlesztés ideje. A szülői figyelmeztetésnek ebben a korban Is van hatása s boldog az az ifjú, aki nem veti meg azt a kezet, amely sok erőfeszítéssel munkálkodik a napi kenyérért, s amely annyi jót tesz velünk, még akkor is, ha fényit. A szülői szeretetteljes intéshez fogható Istennek az a drága üzenete, amit egyenesen az ifjakhoz intéz. (Prédikátor 12:1-3.) “Emlékezz a te Teremtődre a te ifjúságodnak idejében.” 3. v.)

Emlékezz naponkénti hálaadással. Eszedbe jut-é naponként, hogy mennyi mindent nyersz Istentől? Hálát adsz-é szüleidért, testvéreidért, a munkaalkalomért, az erőért, a napi kenyérért, a kényelmes és boldog otthonért, az

egészségért stb. ? Ne vedd közömbösen ezeket az áldásokat! Hogy hitetleneknek is megadja ezt Isten, csodálkozol talán rajta? Nézd meg az édesapát, nem küzködik-é azért a gyermekéért is, akii nem érdemli meg, nem ruházza és nem orvosoltatja-é ? Senki sem mondhatja, hogy nem tartozik hálával Istennek! Isten minden jóknak adója, csak mi nem vagyunk elég jók, hogy mindent megköszönnénk Neki. (103 Zsolt. 2. v.) Emlékezz az ő jóságára a szomorúság, a fájdalom, a csapás idején is s ha meglátogat, ne csak a fájdalmat emlegesd, hanem jussanak eszedbe az Ö jótéteményei, amelyekkel elhalmozott, meglátod: milyen könnyű elhordozni a fájdalom terhét! Emlékezz azokra a fogadalmakra, amiket Istennek tettél. Szégyelnéd magad, ha a barátaid előtt tett fogadalmat az ő tudtukkal megszegnéd! Gondolj arra, hogy Isten is komolyan veszi a Neki tett Ígéreteket! Emlékezz Istenre a kísértések idején! Szüleid, barátaid szeme elől elbújhatsz, de Isten elől nem. Isten lát és tud mindent, azt is tudja, hogy néha körül vesznek a kisértés örvényei; kézen fog, megerősít, hogy győzzél! Amikor elborul körülötted a világ s úgy érzed, hogy nagy mélységek felé zuhansz, Ő az egyetlen, aki meg akar óvni Jusson hát eszedbe Isten! Ismerd be, hogy amikor a kísértés győzedelmeskedett feletted, Isten közel volt hozzád, feléd nyújtotta mentő kezét, csak Te nem fogtad meg ezt az atyai kezet. Világosságot gyújtott s te mégis a sötétséget kerested, szólt s te nem hallgattál Reá. A 'kísértésre éppen úgy fel kell készülni, mint egy mérkőzésre s a készülőt : emlékezni Istenre az élet derűs, csöndes napjaiban is! Tedd életed második természetévé az Istenre való emlékezést. A legke- resztyénibb jellemek úgy alakultak ki, hogy mindig emlékeztek Istenre.

Mert ez az emlékezés az emberi lélek természete. A lélek olyan, mint az iránytű, mely a mágneses sarok felé fordul! Istent elfelejteni pedig egyenlő természetünk megromlásával. A lelki vakság és tompulás állapota ez, amikor valaki nem látja a dolgokban Isten kezét s nem hallja önmagában a lélek Istent kereső hangját. S ha ez az érzék eltompul, Isten nem lesz valóság a számunkra.

De miért kell hangsúlyoznunk azt, hogy “ifjúságunk idején” emlékezzünk Istenre? Azért, mert ha ifjúságunkat Isten nélkül éljük le, később talán képtelenek leszünk Istenre gondolni. (Préd. 12:1, 3.) Figyeljük meg: a vallásos és egyházi élet munkás férfiai és asszonyai legnagyobb részt azok soraiból kerülnek ki, akik ifjúságuk idejében nem felejtkeztek el Istenről. Hitüket .buzgó, kegyes és áldozatkész életüket Istenen kivül annak köszönhetik, hogy gyermekségük idején Istent emlegették nekik s ezáltal — ha még öntudatlanul is — emlékeztek Reá, ifjúságuk idején pedig tudatosan hordozták Istent elméjükben. Sok mindenre csak ifjúságunk idejében vagyunk képesek. S ha vannak is, akiket Isten kegyelme életük delén, vagy késő öregségük idején ragad meg, ifjúságunk évei azok, amleyekben késztethetjük magunkat arra, hogy Istenben gazdag életet éljünk. Isten számit reánk és vár bennünket, hogy felajánljuk magunkat Neki ifjúságunk idején, hogy nevelhessen bennünket az Ö országának hasznos polgáraivá.

Életünk sok sok körülménye el akarja felejtetni velünk Istent. Vannak baráti kapcsolatok, amelyeknek a vége az, hogy kevesebbet emlékezünk Istenre, könyvek, amelyek Isten helyett a rossz gondolatait plántálják belénk. De ugyanilyen körülmények áldássá lehetnek reánk nézve. Egy jó barát, aki “Istennel jár”,