Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-11-24 / 46. szám

46-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. 'hogy az egyházi tagokat a lelki tunya­ságtól megóvja, hogy a jóban el ne res­tüljenek. Arra törekszünk, hogy az em­berek az egyház progressziv befolyásá­val és céljával megbarátkozzanak, a missziók ügyeivel, az egyházak egységé­vel, a nagy világ problémákkal — béke és háború — Krisztus szellemében meg­ismerkedjenek. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja a fenti nagy eszmék szolgálata mellett az Amerikába vándorolt ma­gyar fajnak érdekeit is szolgálja körül­belül 30 esztendő óta. Azt a szolgálatot, amelyet a lapunk az amerikai református egyházi (életnek adott, egyéb tényező vagy intézmény nem adhatta volna. A magyar református egyházak és azok lelkészeinek higgadt, igazságos ítéletére bízzuk, hogy megérdemeljük-e a pártfogást. Ha igen, szeretettel kér­dezzük, miért hiányzik, miért késik ez a pártfogás ? LELKÉSZ BEIKTATÁS. Nt. Böszörményi István bridgeporti (Conn.) ref. lelkészt lélekemelő ünnepély keretében iktatták be hivatalába. Feledhetetlenül szép ünnepélynek volt színhelye vasárnap a State Str.-i Ref. Templom, mikor az ünnepi istentisztelet keretében iktatták be hivatalába Böször­ményi M. István lelkészt. A templom zsúfolásig megtelt ünneplő sokasággal. Ott láttuk nemcsak az egyház tagjait tel­jes számmal, de Bridgeport és a környék magyarságát is felekezeti különbség nélkül. Ez az együttérzés a State Str.- iekkel és agilis lelkipásztorával bizonyi- téka annak a megbecsülésnek, melyet a magyarság érez úgy az egyház, mint Bö­szörményi István lelkész iránt. De bi­zonyítéka annak is, hogy ez az egyház méltó utódot nyert Böszörményi István­ban, Nt- Komjáthy Ernő távozása után, aki pedig azon kevesek közé tartozott, akit osztatlanul szeretett és megbecsült mindenki. Tudósításunk a következő: Az ünnepi istentisztelet reggeli 10 óra­kor vette kezdetét a 74. dicséret gyüléke- zeti énekével. Utána, a később érkező Dó kus Gábor so. norwalki lelkész helyett Kecskeméthy József theologus mondott rövid előfohászt. Majd a gyülekezet fenn­álló éneke következett, mely után Ko­vács Béla wallingfordi lelkész olvasott fel a bibliából az ünnepély actualitásához mért szöveget. A biblia olvasás után újra felhangzott a gyülékezet éneke: “Oh Is­ten, aki pásztorokat .....” A gyülekezeti ének után Komjáthy Ernő, az árvaház második vezetője, az egyháznak volt lel­késze imádkozott. Magas szárnyalásu imája áhítatba ringatta a lelkeket. S ez áhítatot csak növelte az egyház újonnan megalakitott vegyes énekkarának elő­adása. A karének után Tegze László, pas- saici lelkész mondott ünnepi beszíédet. Az ünnepi beszéd mély nyomokat ha­gyott úgy a gyülekezet, mint annak be­iktatandó pásztora lelkében. Ezután újra felhangzott a vegyes énekkar éneke, ■mely után kezdetét vette az ünnepélyes lelkész beiktatás. Dr. Takaró Géza, egyhm. elnök végezte a beiktatási szer­tartást. Ott állott az ifjú Pásztor az Ur asztala előtt s szállott feléje s a gyüle­kezet fellé dr. Takaró Géza ajakéról az emberi sziveket és lelkeket felemelő is­teni kijelentés. Akik ott voltak, nem egy­hamar fogják elfelejteni ezt a jelenetet. Majd dr. Takaró Géza fohásza és áldá­sa után a hivatalos beiktatás megtör­tént. Azt a magasztos érzést, melyet ez az egész szertartás kiváltott a gyüleke­zet leikéből, csak növelte az egyház két- szólamu gyermekkarának éneke. Hosszú időkig feledhetetlen lesz, ami ezután kö­vetkezett. Horváth Elek, az egyház pénztárnoka üdvözölte a gyülekezet lés a presbytérium nevében az ifjú lelkipász­tort. Beszédét szóról-szóra itt adjuk: “Nagytiszteletü Lelkész Urak! Szeretett és kedves Lelkész Urunk! Ez az ünnep nemcsak Tiszteletes urunknak ünnepe, de feledhetetlen lesz ez minékünk is, ez egyház népének. Ne­künk mindannyiunknak, akik lérezzük, hogy nincsen senkiben másban megtartó erőnk, csakis a Krisztusban. Akik érez­zük, hogy minden mi bajainkban és vi­lági gondjaink közepette csak itt talál békét és nyugalmat a mi lelkünk, az Ur­nák házában, hol a tiszta evangélium hir- dettetik a imi számunkra. Ennek az apos­tolául lett elhiva Tiszteletes urunk miál­talunk, nem mint ismeretlen, de mint erre a magasztos feladatra méltó. Az egyház nevében, az egyház taná­csának megbízásából köszöntőm azért most kedves Tiszteletes urunkat, kérve Istentől, hogy itteni munkálkodása le­gyen továbbra is áldott! Őrizze meg to­vábbra is pártatlanságát s legyen apos­tola az egymást megértésnek, amely a mi magyar kálvinista nlépünknek legna­gyobb szüksége. Legyen igazi pap, aki még a vett bántalmakat is meg tudja bo­csátani s minden fiatalsága dacára, egész életével mutassa meg, hogy a békének és szeretetnek elválasztott munkása s nemcsak gyülekezetében, de ebben az egész városban, sőt egész magyar Ame­rikában is! Ha mindezekre lesz ereje a Krisztus­ban, akkor ez a gyülekezet hálás szere­tete fogja körül venni ezután is. Akkor ez a gyülekezet emelkedni fog még fel­jebb és megbecsülésben lesz része min­denek részéről. Ha mindezekre lesz ereje a Krisztusban, akkor magyar kálvinista egyházainkban helyre fog állani a békes- slég, akkor megszűnnek a torzsalkodások s az egyes egyházak nem ellenséget, de testvért fognak látni egymásban, ame- lyeknék fejlődése közös örömöt fog ki­váltani minden Amerikában élő magyar református szivéből! Mindezekre segítse meg Tiszteletes urunkat a Mindenható Isten! Hogy pedig ennek a napnak fényét soha el ne felejtse, szeretetünknek őszin­te megnyilatkozása'képen fogadja szíve­sen ez egyház népétől Írásba foglalt jó­kívánságunkat és szerény ajándékunkat! Az Isten áldása 'kisérje életének to­vábbi utján is!” S a beszéd végeztével Horváth Elek pénztárnok átnyújtott egy, a beszédével csaknem teljesen azonos s díszesen kiál­lított s a presbytérium aláírásával ellá­tott emléklapot s egy darab 25 dolláros aranyat ajándékul. Ez üdvözlet után Komjáthy Ernő s. árvaatya mondott egy pár kedves és megható szavakba foglalt üdvözletei, majd Böszörményi István lelkész adott kifejezést meghatottságának lés mon­dott hálás köszönetét Majd újra a gyülekezet énekelt: “Szenteld meg hát oh szentek szente, Ez egyházi szolgát . . .” Az ének elhangzása után a bridge­porti első egyház lelkésze, Ludman Sán­dor imádkozott s a hangulathoz mért imája fokozta a gyülekezet áhítatát. Ima után felhangzott a gyülekezet aja- káról a magyar Hymnus, melynek el- éneklése után, orgonajáték alatt ünnepi perselyezés volt. Végül az egyház újonnan beiktatott lelkésze, Böszörményi István imádko­zott a persely felett, majd a gyülekezet­tel együtt hitvallást tett s a gyülekezet megáldása után, a kimenő lének hangjai mellett a gyülekezet eltávozott a temp­lomból. Távolmaradásukat az ünnepélyről ki­egyház lelkésze, kinek váratlanul Buf- faloba kell elutaznia és dr. Tóth Sán- ■ falóba kellett elutaznia és dr Tóth Sán­dor lancasteri magyar tanár, kinek úr­vacsora osztása volt e napon s maga he- lyett egy meleg hangú levelet küldött, mely a templomban felolvastatott. Az ünnepi istentisztelet után az egész gyülekezetét lefényképezték a parochia udvarán.

Next

/
Thumbnails
Contents