Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-10 / 45. szám
s VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 10th, 1928. No.(45. SZÁM. V .7 AMERIKAI MAGYAR eformávösk Lapja R AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. Fiz esztendő. Néhány nap múlva egyes országok és nemzetek nagy ünnepséggel fogják megünnepelni a világháború fegyverszünetének tiz éves évfordulóját. Felsorolják a győzők mindazt amit nyertek, amit a ravasz politika, hazug játszma kicsikart számukra. A legyőzőitek azonban fájó emlékezéssel gondolnak erre a tiz esztendőre, mely reájuk nézve a megszégyenítésnek, megaláztatásnak, kirablásnak nemzeti j^ecsü- letük kifosztásának legkínosabb korszaka volt. A négy évig tartó világháború megingatta alapjába véve az összes nemzeteket, felforgatta százados alkotások intézményeit, erkölcsi felfogásokat, szétszakította az emberi érzés józan és testvériesen gondolkozás szálait. Amikor végigsepert orkán erejével országok területein, nemzetek lelkében, valahogyan megmentette ez a hatalmas ciklon azokat a népeket, akik most a legyőzetés bélyegét viselik, megtartotta minden pusztulástól és a háború után jött az irtózatosabb háború — a gyűlölet. Ugyan ki hitte volna azt, hogy a fegyver- szünet után jön a néppusztitás. A kegyetlen rendeletek ezer számra pusztították, éheztették a gyermekeket. Egy egész generáció hullott el nyomtalanul az éhínség pusztájába. De menynyi nyomorék ember sínylődik, mennyi koldus fetreng, kik a világháború után az indulatosság parancsának az embertelenségnek lettek áldozatai. A fegyverszünet okozta sirhalmok megszámlálhatatlan sokasága domborodik ki az emberek szemei előtt, vajha, csak egy szál virágot hintetének ezekre a jeltelen sirdombokra, akkor megváltoznék az ünnepi hangulat. A háború előtt lángoló jelszavak cikkáztak, melyek egy újvilág közeledésének derűs, napfényes napjait jelezték. Ezek a jelszavak fegyvert szorongattak a marokba, a lelkesedés tüzé- vel fütötték a sziveket, jelszavak alatt fegyvergyárak épültek, népmozgalom indult meg egy szent, egy jobb jövő reményében. Amerika legkapósabb jelszót tűzte zászlajára: “Népdemokrácia”, “Világdemokrácia”. A fegyver szünet után szerződések formálódtak szintén jelszavak alatt, rnely aztán kiábrándította a hiszékeny embervilágot. A fegyverszünet tízéves jubileumának meg ünneplésével az egész világ szeme Amerika felé fordul, vájjon milyn álláspontot fog elfoglalni a győztesek és a legyőzöttek közt, melyik irányba fog megindulni az idők órájának ingatója. Mert hiszen a mai békekötést Amerika nem fogadta el, az ilyen df íokráciát nem ismerte el, a melyen a demokráciának árnyéka sem látszik meg. Amerika nem ratifikálhat oiyan önkényes rendelkezést, mely szégyenére vall az egész emberiségnek, hogy ilyen barbárságot megtűrhet a civilizáció és a demokrácia álarca alatt. Ünnephez készül a világ, jubileumi ünnepélyhez! Az ünnepség hangulatába vegyüljön be a mi jajszavunk, a mi siralmunk, fájdalmunk, keservünk. Amikor Amerika népe kivonul emlékoszlophoz, háborúba elesettek jeltábláihoz, álljunk oda mi is, szólaltassuk meg a Magyar Igazságot, mert a szabad ság földének hős katonái nem azért áldozták életüket, hogy bennünket megrugdaljanak, bennünket kifosszanak, hazánkat szédarabol- ják, nemzetünket meggyalázzák, kultúránkat sárba tápodják. A Magyar Igazság angyalának szent keze vésse be minden emlékkőbe ezt a néhány szót: “Nem, Nem, Soha!” (H.S.)
