Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-11-01 / 44. szám

44-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3-ik oldal.

mák földrengései ellen gigászi erővel tartotta vállain az édesatya alkotásait s csak az ő fizikai összeomlása folytán omlottak átmenteileg össze ezek az alkotások.

— A magyar nemzeti lélek, eszme, eszmények, igazságok és reménységek foly- tonásságát azonban vértanúhalálnak pecsétjével átmentette a jövendőnek s végrendeletben átadta nekünk és különösen imádásig szeretett dunántúli egyházkerületének, amelynek homlokán a történelmi érdemek koronájában a két nagy Tisza név a talizmános diadém.

— Pia ennek az egyházkerületnek hajdani egysége és nagysága a területben férgek, hernyók, békák és dögvészjárvá- nyok folytán megcsonkittatott is: a lélek nagyobb a testnél és az Isten ítélete a világ összes hatalmainál!.....

A járványok jönnek és elmúlnak; a nemzeti szellem kincsei pedig mindig gyarapodnak és fényesebbé válnak! Ezeknek a kincseknek a letéteményese a dunántúli egyházkerület, amelynek tekintélye erősbitésén az itteni nagy történelmi családok hősei, munkásai, tudósai, állatni étfiai fényes sort állanak az érdem mérlege alatt. Az sem véletlen müve, ha nem a lelki élet magas színvonalán gond- viselésszerü találkozás, hogy a dunántúli református egyházkerület a két nagy Tisza szellemének, világnézletének, poli- tikjának leghívebb, leghatározottabb, legtisztább letéteményesét, dr. Balogh Jenőt ültette, mint gondnokot a Tiszák örökébe. Meg vagyok győződve róla, hogy az ő iránymutatása után fog igazodni a dunántúli Magyarországnak minden nemzeti alapon álló felekezete, hogy így felülemelkedve a felekezeti válaszfalakon, egyesült erővel küzdjenek az egyedüli tiszta nemzeti alapon megteremthető nemzeti boldogság és állami nagyság valósága felé.

ROTHERMERE 40,000 PENGŐT

ADOTT A PÁPAI FŐISKOLÁNAK.

Antal Géza dr. dunántúli ref. püspök a nyár folyamán részt vett a presbitériumok Glaskowban tartott pénzügyi konferenciáján és onnét visszajövetel közben meglátogatta Rothremere lordot s hosszasan elbeszélgetett vele. A beszélgetés eredménye, hogy a lord a háború után nehéz helyzetbe jutott pápai főiskolának 40 ezer pengőt ajándékozott. Ha semmi egyebet nem tett volna hazánknak Rothermere, már magában ez a nagyszerű ajándék felejthetetlenné teszi ránk nézve nevét.

ÉRTESÍTÉS.

Értesítjük Pittsburgh és környéke magyarságát, hogy lapunkat, a Magyar Reformátusok Lapját SZARVAS PÁL ur képviseli. Fel van hatalmazva előfizetések felvételével és azoknak nyugtázásával.

MAGYAR KERESZTYÉN IFJi

EGYESÜLETE,

Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész.

Tárgy november 11-re: A VILÁGBÉKE. — Róni. 14:6.

Mindennapi elmélkedésre:

H. nov. 5. Ősi prófécia. Ésaiás 2:1-5.

K. nov. 0. Militarizmus. II. Kir. 18:17-37.

Sz. nov. 7. Peacemakerek. Máté 5:9.

Cs. nov. 8. Hogyan tekintsünk az idegenre? — Lukács 10:30-37.

P. nov. 9. Jogosságot s nem háborút! Ésaiás 42:1-4.

Sz. nov. 10. A világbéke útja. Máté 7:12.

Semmiről sem írnak és beszélnek manapság többet, mint a világbékéről. Ki akarják küszöbölni a népek életéből a 'háborúskodást, ezt a legrégibb legelitélendőbb szokástól. Megpróbálják azt, ami lehetetlennek látszik. A föld kerekségén sok százra megy azoknak az egyesületeknek a száma, melyek az emberek béke nagyszerűségéről akarják meggyőzni, felmutatva a háború kegyetlenégeit, hazugságait, borzalmait, szörnyű öldöklését, az általa eredményezett nyomort, igazságtalanságokat stb, stb. Sőt nemzetközi szervezetek utján is megkísérlik elsimítani a népek között felmerülő ellentéteket, többkevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Ezekben ia nemzetközi bíróságokban s magában a League of Nations-ben is legjobban biznak Amerikában. A biróságokró! azt állítják, hogy jobban szolgálják a béke ügyét, mint a világ összes hadihajói. A League of Nations-ról pedig azt, hogy néhány esztendő alatt többet tett a világbékéért, mint minden más eddig együttvéve. Amennyire nagyszerű a célkitűzésűk, s gazdag a programm- juk, gyakorlati eredményekben azonban annál szegényebbek. Amerikának vitás kérdése még nem került a League of Nations elé, de ha odakerülne is, bizonyosra vehető, hogy a hatalmasabb javára dőlne el a dolog. Hogy mit értek el eddig s mit tettek a világbékéért, azt legjobban megmondhatnák a világháborúban legyőzött országok, jogaiktól és igazságuktól megfosztott nemzetek. Úgy tetszik, mintha ezek a nemzetközi szervezetek s elsősorban a League of Nations csak azért volnának, hogy a békekötések szörnyű igazságtalanságait állandósítsák s azon őrködjenek, hogy erejük és hatalmuk pörölyével fékentiartsák az elégedeteleneket és elnémítsanak minden tiltakozást.

Első teendő nem a háború kiküszöbölése volna, mert a háború pénzre, hatalomra és uj területekre s ezáltal uj piacra éhes népeknek az egyetlen eszköze, hogy ezt biztosítsák. Minden bajt gyökerében kell irtani. A háborút is csak úgy lehet kiküszöbölni, ha a nemzetek megelégednek azzal, amivel birnak, s telhetetlenségükbe nem néznek irigységgel arra, amelyiknek több van, vagy amelyik a nagy világversenyben a többiek felé kerekedett. Háborúra legtöbbször azok izgatnak, akik hasznot remélnek belőle, ha ezrek és százezrek vére árán is. A nagy világháború meggyőzött mindenkit arról, hogy jobban kell őrizkedni tőle, mint pestistől, vagy kolerától, de egy nemzet sem fog tenni komoly lépéseket addig, amig a hatalmas nemzetek jó példával nem szolgálnak. Minden országnak van hadügyminisztere, de békeügyi minisztere még nincsen egyiknek sem. Milliók és -milliók úsznak el hadügyi célokra, de melyik állam költi ennek csak a tizedrészét is, hogy a nemzetközi békét biztosítsa ?

De mit tehetünk “mi” a világbékéért? A vi- lágbékc akkor fog megszületni, ha az egész emberiséget át fogja hatni a béke után való sóvárgás vágya, azé a békéé, amely minden nemzetnek egyforma jogokat biztosit. A keresz- tyénség kétezer év alatt nem tudta megszabadítani a világot a háború borzalmaitól, de ez nem a keresztyénség számlájára Írandó. Azt bizonyítja inkább, hogy a keresztyénség ereje még nem járta át az emberiséget, azokat sem, •akik keresztyéneknek vallják magukat.

Hiszen a világháborúban majdnem kizárólag keresztyén nemzetek közdöttek egymás ellen. Csak “máz” a mi keresztyénségünk, ha a keresztyénség nevében milliók vérét lehet ontani! Mélyebb, komolyabb, következetesebb keresztyénség viheti csak előbbre a világbéke ügyét. Az az üzenet, amelyet a bethlehemi pásztorok örvendezének: “e földön békesség és az emberekhez jóakarat”. A jóakarat a legjobb fegyver. Sebet nem ejt, vért nem ont, cl nem rabol semmit, özveggyé és árvává nem tesz s mégis biztosítaná a nemzetek jogait s az igazság uralmát. Ha a világ keresztyénsége összefogna a jóakaratban, a háborút el lehetne temetni régen megérdemelt sírjába. Legyen hát a mi keresztyénségünk minél mélyebb és szolgáljuk Isten országát teljes erőnkkel, hogy győzzön az evangélium ez egész világ felett, mert ha ez győz, a béke győz. Isten országa a béke világát hozza e földre, mert az igazság diadalát jelenti. A jövendő a béke emberéé. (Zsolt. 37:37).

Dr. TÓTH SÁNDOR KÖRLEVELE.

A lancasteri főiskola magyar tanára, Dr. Tóth Sándor körlevelet bocsájtott a lelkészekhez és az egyházakhoz. Ebben a körlevélben felsorolja azokat a vívmányokat, melyeket a magyar tanulók teljesítettek néhány év alatt. Másrészről pedig kéri a tanár ur az egyházak támogatását, mert hiszen az a munka, ami a főiskolában folyik, az egyházak megbízatásából, az egyházak javára történik. A kérő levél igazolja, azt az igazságot, amit mi számtalanszor hangoztattunk, hogy milyen nehéz és gondterhelt a magyar ügyek szolgálatába állani. A vezetők felemésztik erejüket, tehetsegüket és kedvüket a pénz hajszolásban, a helyett, hogy azt a nemes ügy szolgálatlába állíthatnák, amelybe olyan kész örömmel beléptek. A lancasteri főiskolába kezdeményezett magyar tanszék megnyitása az összes magyar egyházak közóhajára történt. Bizonyára nemcsak a könnyen elmúló lelkesedésen alapult, hanem a felelősség és köfelességtudáson is, mely egyedül biztosíthatja az intézet és az ügy előbb vitelének jövőjét. Ma minden egyháznak éreznie kell azt a felelősséget, a mit annak idején magukra vállaltak. Ha a lancaasteri magyar diák alapra adományozunk, önmagunknak adunk, ha megvonjuk a segélyt, önmagunkat fosztottuk meg. A magyar református egyház a kultúra terjesztője volt a múltban, annak kell lennie ma is. Tegye meg minden egyház kötelességét a lancasteri iskolá- van szembe, vagyis inkább a mi saját gyermekeinkkel szembe !