Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-20 / 42. szám
42-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal. MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE. (Hungarian Christian Endeavor Union). Rovatvezető: C*ontos Béla, ref. lelkész. Tárgy október 28-ra: Talentumaink felhasználása. Máté 25:14-30. Mindennapi elmélkadésre: H. okt. 22. A feltalálás talentuma. I. Mózes 4:21-22. K. okt. 23. A szervezés talentuma. IV. Mózes 1:1-4, 47-54. Sz. okt. 24. Az ékesszólás talentuma. II. Mózes 4:10-17. Cs. okt. 25. A hűség talentuma. Fii. 2:19-30. P. okt. 26. Az igehirdetés talentuma. Csel. Sz. okt. 27. Az egyház kormányzásának talentuma. Csel. 6:1-7. A mai lecke tárgyát képező példázatban a “talentum”, melyet az utrakelő gazda a szolgái között szétosztott, körülbelül 240 dollár értékű pénzegység volt. Jézus ezt a szót átvitt értelemben, szellemi jelentésében használja s érti alatta mindazokat a testi, lelki és értelmi képességeket, amelyekkel bírunk. Ezeket a talentumokat Istentől nyerjük. Ő osztogatja azokat kiknek- kiknek úgy, ahogy akarja, és nincsen semmink, amit nem Tőle nyertünk volna. A legnagyobb emberi háládatlanság az, amikor valaki azt hiszi, hogy a benne rejlő képességek maguktól, vagy pusztán a körülmények folytán (átöröklés, nevelés, anyagi helyzet, körülmények stb.) fejlődtek ki. Isten ezeket a körülményeket mind felhasználja, hogy elhalmozzon bennünket talentumokkal, de végső fokon Tőle jönnek s Nélküle semmivel sem birnánk. S amilyen mérétkben különbözünk egymástól testalkat, arcszin, stb. tekintetében, olyan mértékben különböznek talentumaink, nemcsak minőségben, hanem meny- nyiségben is. Egyik ember testi ereje vetekedik az oroszlánéval, a másik vézna, erőtlen, alig bírja mindennapi munkáját elvégezni. Értelmi képességek dolgában talán még eliitőbb az ellentét. A tudományokban jártas, az élet, a természet titkait, a technika lehetőségeit, a chémia törvényeit kutató s a lelki élet mélységeit, Isten nagyságát vizsgáló tudósok mellett ott vannak a közepes, vagy még alacsonyabb értelmi képességgel megáldott embermilliók. De amikor a talentumokról beszélünk, ne gondoljunk kiváló, más emberek felé emelő képességekre csupán, hanem minden ember mindenféle képességére, bármilyen kicsiny legyen is az. S ha egyeseknek keveset juttat is Isten a talentumokból, még sincs senki, akinek valamennyit ne adott volna. Nincs oka senkinek sem méltatlankodni, hogy neki kevesebb adatott, mint másnak. A mi feladatunk nem az, hogy össze'hasonlitgassuk magunkat másokkal s azon keseregjünk, hogy vannak nálunk okosabb, erősebb, szorgalmasabb és vagyonosabb emberek, sem pedig az, hogy ..más” talentumokra vágyjunk, mint amiket Isten adott. Még kevésbbé mérlegelhetjük azt, hogy milyen okosan tudnánk mi felhasználni képességeinket, ha többszörös mértékben ajándékozott volna meg Isten velük. Hány szegény ember gondol arra pl. hogy mennyit áldozna ő Isten országáért, ha gazdag volna. (15 v.) Elégedjünk meg azzal, amit nyertünk. We can’t all be captains, we ’ve got to be crew, There’s something for all of us here, There’s big work to do, and there’s lesser to do, And the task you must do is the near. (Douglas Malloch.) Mi csak azért vagyunk felelősek, amit nyerünk Istentől, ezért azonban kétszeresen felelősek vagyunk. Aki keveset nyert, az kevéssel számol Istennek, aki sokat nyert, attól sok kéretik számon, mert a képességeink nem a mieink, hanem Istenéi. Ezért nem szabad képességeinket “csak” a magunk előnyére felhasználni. A tudós munkája az önzés tudománya, ha munkájából kihagyja Istent és az emberiség javát. A gazdag csak akkor használja fel helyesen Istentől nyert anyagi képességeit, ha Isten országa céljaira s az emberiség testi és lelki jólétének előmozdítására fordítja, ha elismeri, hogy vannak magasabb érdekek is, amelyeket kincseivel szolgálhatna. Érezniink kell Istennel szemben a tartozás, a felelősség érzését, s akiből ez hiányzik, hasonlit ahhoz a családapához, aki mindent magára költ, minden kényelmet, minden szórakozás magának biztosit, de gyermekeiről s azok édesanyjáról megfeledkezik. Még az sem elég, ha valaki szereti a családját és minden áldozatra képes érettük, s minden idejét és erejét a napi kenyér előteremtésébe fekteti, mert Isten nemcsak arra adott talentumokat, hogy magunkról és szeretteinkről gondoskodjunk, hanem arra is, hogy felelősséget érezzünk embertársainkkal s az Isten dolgaival szemben is. Isten ellen való vétek talentumokat eltékozolni, de nem kisebb bűn azok önző fel- használása. Jó szolga csak az, aki egész lelkét és erejét beleadja a munkájába. (21 és 23 v.) Aki nemcsak felhasználja a talentumokat, hanem helyesen is használja azokat. A példázatban említett szolga milyen örömmel hallgathatta a hazatérő gazda dicsérő szavait (21 v.), aki elismeréssel adózik sikeres munkájáért. íme a jutalom, ami sohasem marad el. De ennek mértéke nem attól függ, hogy ki mennyi talentumot kapott, hanem attól, hogy hogyan használta fel. Az a szolga, aki öt talentumot kapott és másik ötöt szerzett az ő urának, nem részesül nagyobb jutalomban, mint az a szolga, amelyik két talentumot nyert s másik kettőt szerzett hozzá. Isten a számonkérésnél nem a képességeinket fogja nézni, hanem azok felhasznlását. Nem az lesz a kérdés, hogy mennyit tett valaki, hanem megtette-é mindazt, amit tehetett. Nem az a legáldozatkészebb ember pl., aki pénzben a legtöbbet áldoz Isten országáért, hanem az, aki vagyonához képest áldoz a legtöbbet. De távol legyen tőlünk az, hogy képességeinket csak a jutalomért használjuk fel. A református gondolkozás szerint a legnagyobb jutalom az, hogy munkálkodhatunk. Végeznünk kell mindazt, ami reánk bízatott, egyszerűen azért, mert kötelességünk. Hogy Isten jutalmat Ígér azoknak, akik talentumaikat okosan használják fel, azt ingyen kegyelemből teszi, aminthogy ingyen kegyelemből adta magukat a talentumokat is. Az örök élet reménységével kell kamatoztatni képességeinket, de nem az örök életért, mert azt emberfia nem érdemelheti ki, hanem azért, mert sáfárai vagyunk az egyetlen, örök gazdánknak, Istennek, akinek számot kell adni sáfárkodásunkról. Olyan jó hozzánk sáfáraihoz, hogy már itt e földön megjutalmaz bennünket, de talentumainkat akkor is fel kellene használni, ha annak semmi hasznát ne mlátnók. Magában véve már az is nagy jutalom, hogy képességeink a helyes felhasználás folytán nap- ról-napra nőnek. Mint a testi erő, mely naponkénti trainingnek van alávetve. De talentumaink helyes felhasználása eredményezi a többre-biza- tást is. A magyar példaszó azt mondja, hogy akinek lsen hivatalt ád, észt is ad hozzá. Én azt hiszem, hogy ennek épen a fordítottja igaz, hogy Isten először képességeket ad s aztután ad nagyobb munkát, nagyobb megbízatást. Ő nagyon jól tudja, mire vagyunk képesek s csak akkor remélhetünk tőle több megbizatást, ha feladatainknak mindenben megfeleltünk. Higyjünk abban, hogy Isten bizott ránk valamit s hogy munkánk nem hiábavaló. Isten akarata az, hogy bármilyen jelentéktelennek látszó is a munka, amit végzünk, Isten országa szempontjából olyan fontos, mint egy piciny csavar egy nagy gépezetben. S mindig fontosabb számunkra tudni azt: mit akar Isten tőlünk ma, mint tudni azt, mik a tervei velünk a jövőben. A talentumokat nem azért adja, hogy a jövő felől elmélkedjünk, hanem a mának dolgait cse- lekedjük. A HOLLAND PROTESTÁNS EGYHÁZ HATÁROZATA A KIRÁLYNŐ ELLEN A holland protestáns egyház elnöki bizottsága egyhangú határozatot fogadott el, amelyben sajnálkozásának ad kifejezést afölött, hogy Vilma holland királynő oly túlságos szimpátiával viseltetett az olimpiai versenyek iránt és odáig ment ebben a szimpátiában, hogy még a vasárnap szentségiét is figyelmen kívül hagyta. A határozat főleg azt kifogásolta, hogy a királynő személyesen vett részt az olimpiai dijak kiosztásán, ami, mint ismeretes vasárnap ment végbe. A határozatot memorandum formájában a királynő elé terjesztik. Ilyen az igaz hit- hüség és a hit igazságaihoz való ragaszkodás, hogy még az államfőnek is megmeri mondani, ha véett a hit szabályai ellen. iNa Magyarországon ezt nem mernék megtenni. RAVASZ PÜSPÖK A PRESBITERI VILÁGSZÖVETSÉG KONFERENCIÁJÁN. A Presbiteri Világszövetség idei európai tanácskozását Hágába hívta össze. A többnapos megbeszéléseken Európa minden református egyháza képviselve volt, összesen mintegy ötven hivatalos kiküldött által. A magyarországi református egyház részéről Ravasz László dunamel- léki püspöki, dr. Benedek Zsolt kormány főtanácsos, konventi tanácsos, Petri Pál vallás és közoktatásügyi államtitkár jelent meg, az erdélyi reformátusok megbízásából Maksay Albert kolozsvári teológiai tanár, a jugoszláviai egyházmegye nevében Ágosan Sándor főesperes jött el. Az első gyülésnapon a kisebbségi egyházak delegátusai terjesztették elő jelentésüket, a további gyűléseken az ökumé- nikus mozgalmakról, a relformátussági mozgalmakról és a diákcseréről tárgyaltak. Magyar részről az előadók között szerepeltek: Ravasz László püspök is, aki a Biblia építő erejét és gyakorlati jelentőségét fejtette ki. A konferencia tagjai testületileg meglátogatták Leyden és Delft városokat s a gyülésezőket Hága városa, valamint a holland kormány is vendégül látta.
