Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-04 / 5. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH., PA. FEBRUARY 4th, 1928. No. 5. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS ÜNNEP. A magyar szivek soha nem látott tömege vette körül a detroiti magyar reformátusok uj templomát a felszentelési ünnepély alkalmából. Az ajkakról felzendülő ének; Óh, seregeknek istene! — zúgott át a csodás város felett s visszhangra kelt a mesés tó hullámverésében. Az ének magasztos hangja összehívta a város és a környékbeli magyarságot, vallás, rang és osztály különbség nélkül. Nem hiszem, hogy volt avagy lehetett más magyar templomban imádkozás ezen a napon! Nem hiszem, bogy volt egyetlen magyar, bárhova tartozroLt is, akit az ünnepély magasztossága föl ne emelt volna, uj célok elérésére, közösebb, testvérie- sebb munkára ne hangolt volna! Hiszen ez a nap, nem csupán a detroiti reformátusok napja, ünnepe volt, ünneppé avatta azt a napot az egész amerikai magyar reformátusság. Kelet és Nyugat itt találkozott, úgy sietett ide Amerika minden részéről a magyarság, mint a Názáreti tengerhez tódult valamikor a nagy sokaság. Az örömben osztozkodni kivánkozók láttak is, hallottak is valamit. Látták a hatalmas uj épületeket, templomot, iskolát, lelkészlakot. Látták, hogy az uj templomot a nép áradata úgy fonta körül, mint a folyondár a százados tölgyet. Látták, hogy itt a lelkesedés, az igaz kálvinista öntudatosság csodát alkotott, melyhez hasonlót nem találhatunk Amerika földjén. És hallottak is valamit arról a Krisztustól örökölt református hitről s arról a megbízatásról, mellyel Isten bizza meg a magyar reformátusokat. Ennek hallatára át is varázsolta a lelkesedés az ember arcokat ragyogóvá, az örömkönny zápora meg is mosogatta a munka tüzében, a fájdalomban meghomá- lyosodott szemeket. Annak a határtalan örömnek, mely betöltött minden emberszivet, meg volt a maga tárgya, és az nem is lehetett más, mint az, amiről az ünnepély egyik kiváló szónoka emlékezett meg: “Örömünk van, mert egy magyar református templommal több van Amerikában.’’ Ez a két szó marad dísze, koronája a mi ünnepi érzésünknek: “Magyar” “Templom.” Ebben a két szóban ki van fejezve minden és minden. Ebben a két szóban látjuk kiragyogni ezer éves kultúránkat, ebben domborodott ki a művészetnek minden szépsége, nemzeti és vallásos életünk felülmúlhatatlan jellege. En- nyk a két szónak emelt épületet a detroiti magyar reformátusság s ennek a jelentőségét mu tatta be egész Amerika előtt és ezt jött csodálni Amerika népe. Másképen pedig a detroiti magyar reformátusok munkája, alkotása és ünnepe korszak alkotó volt a maga nemében. És pedig abban az értelemben, hogy itt a régi kis templomot cserélték ki nagy templommal, a kis iskolát, nagy iskolával. És a haladásnak ezt a lépését használja fel minden egyes egyház. Kisebb, nagyobb egyházak fogják követni a detroiti reformátusok példáját az építkezésben, az újabb berendezkedésben. Mert bizony sok helyen a templom nagyon szűk, kicsiny, az iskola meg éppen nem megfelelő vasárnapi és nyári iskolai célokra. Eddig sok egyház félt a nagy munkától, a súlyos teher viseléstől, de a múlt vasárnap megtanulták, hogy ez a munka nem csupán az emberek munkája, hanem legfőbbképen az Isten szent munkája, célja és akarata. Már pedig az a legnagyobb dicsőség, ha Isten kezében eszközök lehetünk szent akaratának végrehajtásában. Ahol Isten segít, ott van a legnagyobb, legerősebb segítség, ott a földi ember nem csüggedhet, nem állhat félre, hanem követi az Isten által kijelölt utat.
