Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-06 / 40. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40-ik szám. Az amerikai magyar ifjúság szervezkedése. Jóakarat Ligája. A világ különböző nemzeteinek ifjúsága, a világ különböző tájain, s igy az amerikai egyesült államok területén is gyűléseket tartott, s azokon a konferenciákon abban állapodott meg az ifjúság, hogy az együttműködés biztosítására, egy minden nemzetek ifjúságát átfogó szervet létesit. Ezt a jzervet a Jóakarat Ligájának nevezik. Az ifjúság egy része részese volt a világháború borzalmainak, s az ifjúság összesége, szenvedő részese, a béke romboló eredményeinek. Ha az emberiség valamelyik rétege tisztán láthatja a mai helyzetet, akkor az ifjúság az, amelyik impluziv lelkiségénél fogva tisztán láthatja a népék gazdasági és világpolitikai harcának okait és következményeit, s e tisztánlátáson keresztül saját testén érezhette a népek életét megmételyező békék rombolásait. Az ifjúság látta és mérlegelte azokat a végzetes veszedelmeket, amelyeket szívtelenségen és rosszákaraton felépített világ tartogat a ma élő nemzedék a jövő generáció ré szére s mert látta a fejlődő és feltartóz hatatlan erővel közeledő veszedelmet, ezért adta ki a jelszót, minden nemzet ifjúsága fogjon össze saját jövendője biztosítására. Az ifjúságnak ez az összefogása nem támadó jellegű, ellenkezőleg, az ifjúság törekvését a felvilágosítási szándék vezérli, s önvédelemre való szervezkedés ama világ’fellfogásbeli tévedésekkel szemben, amelyek romlással és pusztulással fenyegetik a mai nemzedék és a jövő generáció életekzisztenciáját. A világot kormányzó hatalmasak világ felfogása merőben veszélyezteti az ifjúság intellektuális és anyagi javait, mert a ma uralkodó világfelfogás, a bosszú, az engesztelhetetlenség és a rosszakarat jegyében él és uralkodik. Csodálatos játéka az életnek, hogy mig mindezt, ami az emberrel, a világot kormányzó, a békét és háborút kezdeményező emberrel van kapcsolatban, mindaz a tökéletlenség bélyegét hordozza magán: addig a gazdasági erők és szükségszerűségek nap-nap után rácáfolnak a bosszú és rosszákarat által teremtett emberi alkotásokra, s a gazdasági erők, szemben a világ urainak akaratával, megmutatjuk az utat, amelyen az emberiségnek haladnia kell. A minden nemzetek ifjúságainak Jóakarat Ligája, nevénél fogva és belső tartalmánál fogva, az emberiséget megváltó Istenember nagy mondását juttatja eszünkbe: Én vagyok az Ut, az Igazság és az Élet! Jóakarat útja, az egyetlen járható ut; a jóakarat igazsága az egyetlen elfogadható igazság, s a jóakaratu élet, maga az egyetlen igaz élet. Az ifjúság a maga jelenjei kovácsolja, s a jövő generáció boldogulását alapozza. Ez a szándék és ez a törekvés közelebb van az általános emberi felfogáshoz, mint az, amely úgy teremtett békét, hogy ‘háborút hintett és véres háborút aratott. A világháború, az ifjúságnak adta kezébe az öldöklő fegyvert, s a romboló béke, az ifjúság szárnyait tördeli le, s reményeit dönti halomra, 'hogy azután újra fegyvert adjon az ifjúság kezébe. Az ifjúság mindent veszíthet és mindent nyerhet, de miután az ifjúság a jóakarat jegyében egyesült, az ifjúság jóakaratu szándéka kifogja engesztelni és meg fogja termékenyíteni az egész emberiséget, még azokat is, akik ma a kártékony békét fegyverrel védik ugyanakkor, mikor ezzel, öntudatlanul is a háború magvát /^hintik szét. Az egyetmes magyar nemzet / jóleső érzéssel veszi tudomásul, hogy az' amerikai magyar ifjúság is szervezkedik. Szervezkedése kettős irányú. Egyik, a magyar faji öntudat kidomboritását szol- / gálja, a másik, kapcsolatot keres a világ I minden nemzetének ifjúságával, s oda be- \ viszi a magyar erő és élniakarás doku- ' mentumát. Minden ifjúsági megmozdulás a jövő biztató záloga, de az amerikai magyar ifjúság megmozdulása, valóban a magyar jövendő harsonája!.... Vákár P. Arthur. A NAGY NEMZETEKHEZ. Világbiró, hatalmas nemzetek, Virradni kezd, hahó, ébredjetek! Virradni kezd: már kürtjeikbe fújnak A biborhajnal harsonásai, És a hazug sötétség árnyai Sietve odvaikba bújnak. Világbiró, hatalmas nemzetek, Ébredjetek, Ébredjetek, amig nem késő, S a meggyötört, sajogva vérző, Magyar szív hinni tud még bennetek! Nem játszi dal, hízelgő, csalfa ének, A megfeszített Jog sikolt felétek, Nem én kiáltok, De hőseinknek végtelen sora: A vértanuk s megcsufolt Messiások. Nem volt soha Európa színpadán dicsőbb lovag: Kezében karddal és kereszttel Vivott legendás, büszke harcokat, Évszázados tusákban vérezett el Ti értetek s az uj, szelíd hitért. S a hősi torna, bajvivás mit ért? A büszke Fáris gondtalan fia Emlékszik-e a nagy Hunyadira?.... És föl figyel-e még a hangra, Ha délidőn a Notredame harangja Törökverő hatalmát hirdeti? S a megtiport Szabadság hősei Nem ily dicsők-e, ily nagyok, Nevük nem épen úgy ragyog? A napkirály leghívebb társa volt, Kiről e nép, mint szentjéről dalolt: A nagy Rákóczi. Kardja itt cikázott, És itt robogtak a kuruc brigádok, Szabad hazáért omlott hősi vérük, S a francia marshal apja volt vezérünk: Bercsényi Miklós csupatüz nevét Rettegte Bécs. S London, Washington elfeledte tán, Ki volt Kossuth, a nagyszerű titán? A zsarnokság fejére küldött ostor, Lánctördelő, uj lángszavu apostol. Földjén a kékegü Itáliának A megdicsőült marsalai árnyak Köszöntik halhatatlan szellemét, De sorsuk egyformán setét: Turin.... Rodostó.... Számüzötten, árván Hunyt el nevükkel a magyar szivárvány. Nem játszi dal, hízelgő, csalfa ének De hőseink, mártírjaink Lánglelke tör ma lávaként felétek És háborogva int. E tüzfolyamban zúgva dübörög Az isteni igazság, mely örök: Európa Grál-lovagja volt e nemzet, S Európa egy nap mindent elfelejtett, És ittasan, vérgőzös hatalomtul Kis cselszövőknek dobta oda koncul. S azóta guzsbakötve, béna karján Bilincset hordva teng a Tisza partján, És egyre foszlik koldus-rongyra mállva Lovaghoz illő, gyönyörű palástja Judási bűn rut foltja hullna rátok, S átkozna érte egykor unokátok, Uj lángvihar süvöitne, véres orkán, Ha nem segittek Árpád népe sorsán, Ha tűritek, hogy tűzesőt szitálva Lobogjon, égjen, mint nérói fáklya, Melynek parázsló, izzó hamujában Világokat renditő pusztulás van; Ha széjjeltépve tagjain a láncot Elorzott kincsét vissza nem adjátok, Elorzott kincsét, ezer éves ékét, Nyugat bástyáját, várát, menedékét, Szabadságvértjét, őrhelyét a Jognak, Kifosztott fészkét a magyar sasoknak Akiknek kardja értetek csatázott.... Csak egyet kér e nemzet: igazságot!.... SZATHMÁRY ISTVÁN. Sí 1 JÉZUS ERŐSEBB, MINT A SÁTÁN. Egyszer egy kis fiú nagyon komoly arccal ment az édesapjához és azt kérdezte tőle: — Apám, nagyob a Sátán, mint én? — Nagyobb bizony, fiam, — felelt az apa. — Náladnál is nagyobb apám? — Bizony, fiam, még apádnál is nagyobb. A fiút ez meglepte, de még egyet gondolt és azt kérdezte: Jézusnál is nagyobb ? — Nem, fiam, felelt az apa, — Jézus nagyobb, mint a Sátán. Mosolyogva szólt erre a kis fiú: Akkor én nem félek tőle !
