Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-29 / 39. szám

39-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal.

szeretet géniuszát, hogy egyesüljünk tár sadalmi különbség nélkül. Mert ha ezt nem tesszük, meddő marad minden törekvés, hogy hazánkat ismét naggyá emeljük.

Forró áramok szálltak a szivekbe ezek ne'k a szavaknak hallatára és sokáig ünnepelték a püspököt.

Az ORLE-napokon a hódmezővásárhelyi református egyház ősi és hősi múlt jából sok örökemlékü esemény elevenedett meg. A régi szenvedések és régi diadalok, amelyekből erőt merit a jelen. Méltó miliője éppen ezért a lelkészek nagy összejövetelének Hódmezővásárhely. ‘Nemcsak a múlt emlékei sugározzák be hat református templomának tornyát, mert erős a hitélete ma is. Megmutatta ezt a lelkipásztorokkal szemben jelentkező impozáns érdeklődés is, amely ben a polgári társadalom minden rétege részes.

Megkapóan szép jelensége a vallási hűségnek az a mozgalom, amely Hódmezővásárhelyt egy nagyszabású alkotással fogja a legközelebbi jövőben gazdagítani : a Református Otthonnal. Néhány hónap előtt alakult meg Monus Sándor dr. ügyvéd kezelésére a Református Otthon-Egyesület, amely célul tűzte ki, hogy impozáns hajlékot emel az ifjúság hitéletének erősítésére. Az Uj- templom melletti telken épül majd fel a kétemeletes palota, amelyben a Református Nőegyesület, a Református Ifjúsági Egyesület, a Református Leánykor, a Vasárnapi Iskola és más, a hitéletben munkálkodó társadalmi egyesületek nyernek elhelyezést. Lesz a palotában nagyterem, gyűlések, előadások, hangversenyek számára, lesz könyvtár, lesznek hivatalos helyiségek az egyesületek részére és kisebb termek szükebb- körü előadások számára. Az iskolából kikerült ifjakat és leányokat akarják itt az életre nevelni, a kultúrában és erkölcsökben megerősíteni.

Az első ilyen intézmény lesz az országban a hódmezővásárhelyi Református Otthon, amelyet a polgári társadalom állit fel. A társadalom minden rétegéből résztvesznek buzgó férfiak a szervező munkában. Mint a vezetők névsora mutatja, a városnak igazán minden rendű és rangú polgára kezet fogott a szép terv megvalósítására.

Az otthon céljaira máris jelentős ösz- szeg gyűlt össze. Az egyesületnek kétszázötven tagja évi tagdíjakkal szaporítja az alapot s a vezetők buzgalma mind jobban kiszélesíti az egyesületet. Minden remény meg van arra, hogy két esztendő múlva felépíthetik a kultúrának és vallásosságnak ezt az erősségét. Az ORLE napjait és az előkészítés idejét kikapcsolták az otthon szervezési munkálataiból, mert minden tevékenység a lelkészek találkozójának sikeréé volt s minden áldozat ezeken a napokon a református lelkészek nagy alkotásaié: a Kalvi- neumoké.

A példátlanul szives fogadtatás, a mellyel a város magához ölelte vendégeit, a hódmezővásárhelyi hires vendégszereteten túl a református lobogásnalc is beszédes jelensége. Az egyház vasárnapi ünnepi ebédje és a város hétfői disz- lakomája hivatalos megnyilatakozások, de a lelkekhez közelebbről szól a társadalom megmozdulása, különösen a hölgy világ nagy munkája, az egybesereglett lelkészek fogadtatása és ellátása körül.

MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE,

(HUNGARIAN CHRISTIAN ENDEAVOR UNION.)

Rovat vezető:

CSONTOS BÉLA, ref. lelkész.

4 árgy október 7-re: Isten munkatársai vagyunk. I. Kor. 3:1-9.

Mindennapi elmélkedésre:

H. okt. 1. Elhívás a munkára. Jeremiás 1 :4-10. K. okt. 2. Munka a lelkek megnyeréséért. Márk

ev. 16:19-20.

Sz. okt. 3. Templomok építése. Zakariás 4:8-18. C s. okt. 4. Menekülés a munka elől. Jónás 1 :1-16.

I'. okt. 5. Munka az egyházban. I. Péter 5:1-5. Sz. okt. 6. Missziói munka. Afáté 28:19-20.

Istennek és az embernek egymáshoz való viszonyát semmi sem fejezi ki világosabban, mint Pál apostolnak ezen szavai: “Isten munkatársai vagyunk” (I. Kor. 3:9.) Nem úgy állítja elénk Istent, mint aki tétlenül, nagy várakozással szemléli, mit cselekszik az Ő egyháza és hogyan munkálkodnak Érette az Ő eljegyzett és elhívott gyermekei, nem is úgy, mint Aki egymaga munkálkodik kijelentett nagy és szent céljaiért. “Seregek Urá”-nak mondja Őt az Ige (24 Zsolt. 10, 46 Zsolt. 8., stb.,) de nem olyan hadvezér, aki csak parancsokat osztogat és távolról szemléli a harcot, nem is olyan, aki seregeit hátrahagyva előre megy, hogy egymaga vívja meg a harcot. Akiket kiválaszt, azokat maga mellé veszi, munkatársaivá avatja, közli terveit és céljait, felruházza a munkához szükséges fegyverzettel (Gál. 6:11- 18), és velük együtt harcolja meg a hitnek nemes harcát az Ő dicsőségéért.

A hivő keresztyén ifjú nem magának és elsősorban nem is egyházának, hanem Istennek dolgozik. Igazi munkát az egyházért is akkor tudunk végezni, ha Istenért végezünk valamit. Ezért van a Christian Endeavor Society jelszavában első helyre állítva: “Istenért!” Az viszi előre lelki értelmében az egyházat, ami előbbre viszi az Ő országát. Istenért csak úgy lehet munkálkodni, ha nem keverjük bele a munkába a mi önző, kicsinyes céljainkat, vagy nagy- ravágyásunkat. A mi céljaink legyenek az Ö céljai, utaink az Ő utai és gondolataink az Ő gondolatai (És. 55:8). Jézusnak legnagyobb öröme az volt, hogy az Atya dolgait cseleked- hette (János 5:19), még akkor is, amikor világi dicsőség, királyi méltóság válthatta volna fel a küzdelmeit és szenvedéseit. Hogy igy mondjuk : számításból sohasem hagyta ki az Atyát és sohasem cselekedett olyat, amire ne kérhette volna az Ő áldását. Vizsgáljuk meg önmagunk cselekedeteit, egyesületi tevékenységünket, egyházi életünket s ha sokszor úgy tapasztaljuk is, hogy Isten helybenhagyja lelkiismeretünkbe a cselekedeteinket, hányszor érezzük azt, hogy egyes cselekedeteinkre nem kérhetjük az Ő áldását. Milyen örömet érezünk, ha feljebbvalónk, vagy elöljárónk kitüntet a bizalmával és azt mondja: “tedd meg ezt nekem”. Mennyivel nagyobb öröm az, hogy Istentől nyerünk megbizást, legnagyobb feljebbvalónktól! Az Ő megbízásait elfogadni, azoknak kész szívvel engedelmeskedni: ez a keresztyén ifjú legnagyobb disze és méltósága. De Istennek nemcsak az egyesületi és egyházi életben vannak velünk céljai, hanem mindennapi tevékenységünkben és munkahelyünkön is, mert mindenütt az Ő munkatársai vagyunk. “Egészen” az Ő munkatársai vagyunk, ha “egész” életünket az Ű akarata hatja át.

De az Istenért végzendő munka nagyon nehéz volna, ha magunkra volnánk hagyva. Egy kis akadály az utunkban: megállásra késztetne, ha Ö nem segítene. A kisértés óráiban hamar feladnák a küzdelmet, ha Ő meg nem tartana. Céljaink, melyek az ü céljai, hamar elhomályosodnának, előttünk, ha ő meg nem világosítaná előttünk újra meg újra Szent lelke által. Eltévednénk és könnyen el is vesznénk, ha nem adná mellénk legjobb barátul és hűséges kisérő- társul Egyszülött Fiát, Aki mindenkor velünk \ an. örömeinkben könnyen elbizakodottá válnánk, ha nem emlékeztetne arra, hogy Ő szerezte azokat, szenvedéseink elcsüggesztenének, ha néni lenne mellettünk és nem emelné fel meglankadt térdeinket és nem egyesítené fel görnyedt járásunkat. Pillanatról pillanatra megújítja rajtunk kegyelmét, megőrzi gondviselő jóságát, az imádság áldott perceiben megnyugtat, megerősít a munkára s megacéloz a küzdelmekre. Munkánkban, bajainkban, törődéseinkben, örömeinkben, tusakodásainkban, harcainkban, mindenben mindig mellettünk és velünk van Ő, aki munkatársaivá választott. Nélküle örök tépelődés és hiábavaló fáradozás volna a munkánk, Vele bizonyos reménység és előbb- utóbb gyümölcsöké termő szolgálat. Nélküle a munkaföldre roskasztó súly, Vele gyönyörűséges iga és könnyű teher. Istenért Istennel! De tegyünk még hozzá egy szót: a Krisztusban! Alert belőle árad az erő és Ő a feje és vezére annak a munkának, amit Istenért végzünk.

Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ha Isten munkatársai vagyunk is, nem vagyunk Vele egyenlő fél. Maga alá rendelt bennünket és engedelmességet kíván tőlünk. Nem lehet Vele alkudozni, mert nem tehetjük Őt szolgánkká, nem mondhatjuk, hogy ennyit, vagy annyit el- végzünk abból, amit reánk bízott, mert azt maradnék nélkül el kell végezni. Az Ifjúsági egyesületi mukás, bármit végez is, végezze abban a tudatban, hogy Isten tekintete rajta van állandóan a munkáján és annak örül, ha az Ő munkatársai felé nyújtják kezüket, hogy Vele együtt munkálkodjanak. Bizonyságot kell tenned Krisztusról? Ne félj, mert melletted van és megtanít arra, amit mondanok kell. Hívogatnod kellene valakit templomba és merősit szándékodban.

Az emberi életben is, akik egymásnak munkatársai, sokszor kicserélik gondolataikat, megbeszélik, ami szükséges, hogy eredményesebbé tegyék munkájukat. Isten munkatársainak is nagy szüksége van arra, hogy Vele társalkod-