Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-22 / 38. szám
38-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal. BALLAGI ALADAR. Nagy a mi szivünk 'fájdalma, kimondhatatlan a mi veszteségünk, A legkiválóbbak legkiválóbbjainak egyike, a magyar protestáns társadalom éke, dísze, a magyar tönténettudósok nehéznek talált mestere, fényes emberi tulajdonságok hordozója: Ballagi Aladár nincs többé..... Egy emberöltőn, félszáz esztendőn át a nemzetnek dolgozott, az újkori egyetemes történelmet tanította a budapesti Tudományegyetemen, a leghatalmasabb tudással, a legforróbb lelkesedéssel és azzal a szeretettel, a mi csak az igazi hazafiakat jellemzi.... Ballagi Aladár a csodálatos magyar föld szülötte volt; és ő ennek a földnek rajongó szeretetében kemény hittel, megalkuvást soha nem ismerő akaratával bámulatos abszolút tudással és megtörhetetlen munkabírással ötven esztendőn át a tanítványok ezreit tanította és minden igyekezete az volt, hogy ezt a szegény, árva országot minél boldogabbnak lássa. A protetáns tündöklő erényeknek hiba nélküli megtesttesitője volt, aki mindig a nemzet érdekeit nézte, akinek mindig a nemzetéért fájt a szive s a ki nem riadt meg a földi hatalmasságoktól sem, ha tudta, érezte, hogy a nemzetért ki kell állania a küzdőtérre. Mert ö kiállt. És a tudomány nehéz fegyverzetében ötven esztendőn át láttuk őt mint tanárt, mint történetírót, mint politikust egy személyben. A Magyar Tudományos Akadémia életében is nagyon fontos volt az a szerep, a mit csak ő tudott betölteni, aki a legszorgalmasabb, leglelkesebb akadémikus volt; aki a legnagyobb termékenységgel szolgálta a magyar történirást, a mellyel nagy szolgálatot teljesített nemzetének. Istenének és Hazájának volt alázatos, hűséges szolgája és az igazságnak törhetetlen harcosa, akit még az ellenfelei is tiszteltek és elismertek. Ballagi Aladár élete gyönyörű, szép élet, áldozatos élet volt. A magyar nemzet vágya lakozott benne és a jó Isten kegyelme szentelte meg. Hetvenöt esztendeig lángolt fényes elméje, dobogott magyar szive, amely akkor lett vigasztalhatatlan, mikor látnoki szemével előre látott pusztulásba látta zuhanni mindenkinél jobban szeretett nemzetét. Ez az erős ember akkor zokogott életében először és- azután érte a második, de kisebb csapás: amikor ezt a nagy elmét, mely kora dacára tele volt gondolatokkal, nyugalomba küldték. Most, amikor gyászba öltözötten, fájó szivvel álljuk körül koporsóját, melyben feledhetetlen emlékű tudós hittestvérünk pihen áldjuk a Mindenhatót, hogy nekünk adta őt, kitől a magyar protestáns társadalom könnyes szemekkel búcsúzik. ELEMI ISKOLÁK SORSA FRANCIA- ORSZÁGBAN. A katolikusFranciaországban az “egyke” miatt egymásután zárják be az elemi iskolákat. Ugylátszik, az “egyke” nem tipikus református bűn, mert a legjellegzetesebben katholikus országok egyikében, majdnem kétezer elemi iskola vált feleslegessé az “egyke” miatt. VASÁRNAPI ISKOLAI LEGKE. 39-ik Lecke. 1928 szeptember 30. Rovatvezető. SZABÓ ISTVÁN, ref. lelkész. A Harmadik Negyedév Áttekintése. PÁL A MI SS lONÁRl US. Philippi Lev. — 4, 4-20. ARANYIGE: “Él énbennem a Krisztus.” Gál. 2, 20. Az a tizenhárom lecke, amellyel az elmúlt negyedéven keresztül foglalkoztunk, feltárta előttünk Pál apostol életének egy darabját és megrajzolta a mi lelki 'szemeink előtt a nagy apostolnak az arcképét. Most már érezzük, hogy tudunk valamit Pálról. Nem ismeretlen, nem idegen többé a mi szumunkra, hanem ismerős jó barát, aki egészen közel áll a szivünkhöz, akit önkéntelenül is mindannyian megszerettünk. A negyedév első leckéje feltárta előttünk Pál apostol ifjúságát. Belepillantottunk a házba, melyben született, az iskolába, melynek padjai között növekedett bölcsességben. Megláttuk a körülményeket, melyek kihatottak az ő későbbi életére is. A második lecke megmutatta, hogy az ifjú Pálnak, miden keresztyén üldözési vágyai dacára is, volt lelkiismerete. Bármily egyoldalú, bármily félrevezető volt is neveltetése, a farizeusi iskolák minden gyűlölete sem volt képes elfojtani azokat a nemes érzéseket, melyek ott rejtőztek az ő lelkében. Istvánnak, egy ártatlan embernek, a megkövezését látva szánalom gerjedt fel Pálnak a szivében. Annak látása, hogy a nemes mártir mily mosolygó arccal szenvedte el a rettentes halált, Krisztusnak nevével' az ajkán, gondolatokat ébresztett Pálnak az agyában és oda nyomta emlékét az ő fiatal lelkére és segítette őt később az ő megtérésben. A harmadik lecke megfestette Pálnak a megtérését. Pál megtérése egy csodálatos és elbü- velő történet. Mi mindannyian gyönyörködtünk benne és nem is fogjuk elfeledni soha. Szinte látjuk a damaskusi utat és szinte halljuk a titokzatos hangot: “Saul, Saul mit iildözesz engem”. — Látjuk a lováról leeső Sault, látjuk a lelkében végbemenő tusát, amint először életében találkozik a Mesterrel. Elindult Jeruzsálemből Saul, a keresztyénüldözők legnagyobb vezére, megérkezett Damascusba Pál, a keresztyén- ség legnagyobb apostola Elindult, mint Krisztus legelvetemültebb ellenfele, megérkezett, mint Krisztus legnagyobb vitéze. Hát el lehet ezt a történetet felejteni? Ugy-e hogy nem lehet? Nem bizony soha. A negyedik lecke leírja Pál apostolságának első éveit. Pál, természetesen nem lehetett azonnal igehirdető. Sziiklsége volt előkészületre. Szüksége volt időre, hogy nőhessen a hitben. Visszavonult hát Arábiába, a pusztaságba és csendben készült az ő nagy munkájára. Alapos előkészületek után azután elkezdte Krisztus evangéliumának hirdetését először Damascus- ban, majd Jeruzsálemben, aztán szülőfalujában Tarazusban s később Antiochiában. Az ötödik és hatodik levélben előttünk állt Pál, mint az első missionárius. Barnabással együtt megkezdi az ő hatalmas missiói munkáját a pogányok között. Átihajóznak Cyprus szigetére, majd Psidiába mennek. Azután Lystra és Derbe városokban érnek el sikert, honnan sy- riai Antiochiába mennek. A hetedik leckében pedig megtanultuk, hogy a hires jeruzsálemi concill most már hivatalosan is felhatalmazta Pált, hogy a pogányok között hirdesse az evangéliumot. A nyolcadik lecke ismét egy nagyon fontos ténnyel ismertet meg minket. Pál átviszi az evanégliumot Európába. Eddig csak Kis-Ázsia területén hódított az evangélium. Troásban, a tengerparti városkában, látomást látott. Álmában megjelent előtte egy macedóniai ember és hívta át a tengeren Európába. Pál engedelmeskedett és másnap áthajózott Európába. Ez igen fontos fordulópont volt a keresztyénség történetébe. így az evangélium a legműveltebb államok területére lépett és lassan meghódította egész Európát, onnan századok múltán átjött ide Amerikába, az idehajózó fehérekkel és igy meghódította a világnak fehér emberek által lakott részeit. Mi lett volna, ha Pálnak álmában nem egy fehér; hanem egy sárga ember jelent volna meg és Ázsiába hívta volna őt?! Ma a sárga világ lenne keresztyén és ők jönnének hozzánk mis- sióba. Tehát nékiink, fehéreknek, kötelességünk elvinni az evangéliumot a többi fajokhoz, mint ahogy hős missionáriusaink, kiket Pálnak a lelke lelkesit, viszik is egyre. Krisztus nemcsak a mi számunkra jött, hanem minden népek, minden nemzetek és minden fajok számára. A kilencedik lecke egy szomorú történet volt de mégis áldás fakadt belőle. A csőcselék börtönbe hurcolja Pált és Silást. Ott látjuk őket bilincsekben a philippi tömlöc mélyén. Emlékeztek mily szépen énekeltek még viszontagságaik között is. Emlékeztek a földrengésre, a lepattant bilincsekre, a megnyílt tömlöc ajtókra? És ami a legszebb az egész történetben, ugy-e emlékeztek a börtönőrre, az ő megtérésére s a szavakra, miket ő és Pál egymásközt váltottak ? A tizedik leckében már Tessalonikában prédikál Pál. Tudjátok, hogy a farizeusok, mint lá- zitották fel a népet ellene. Azt is tudjátok, hogy az éj leple alatt miként hagyták el a várost és mentek Bereába. A tizenegyedik leckében láttuk az ókori világ leghíresebb városát, Athént. Láttátok a sok bálvány istent és köztük az “ismeretlen istenek” szobrát. Hallottátok Pált, amint a város piacán a nagy tömegnek beszélt, A tizenkettedik leckében egy levelet olvastunk. Pálnak a levelét, mit a korinthusiaknak irt, kik örökké pártoskodtak. Emlékeztek-e hány pártra szakadtak a korinthusiak ? Meg tudnátok őket mind nevezni? No és ki tudja mit mondott Pál a pártoskodóknak ? A tizenharmadik leckében beszéltünk az önmegtartóztatás keresztyéni alapjáról, amint az Pál a korinthusiaknak megmagyarázta. És ebben a leckében ezt a sok szép leckét egy csokorba kötöttük. Ugy-e milyen szépek is voltak. Ugy-e milyen nagyszerű ember is volt Pál! A következő negyedévben még többet is hallottok még róla és még jobban meg szeretitek őt.
