Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-22 / 38. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. SEPTEMBER 22nd, 1928. No. 38. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformái 6 ;*d ;,-Su Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh. Pa. MAGYAR SORS. Erről beszélnek ma két világrészen élő ma­gyar lelkek. Magyar sors! Istenem, mennyi titokzatos gondolat, álmatlan éjszaka, szenve­dés és hősies elszántság van ebben a gondolat­ban; mennyi könny, fájdalmas sóhajtás, csil­log ki a sötét magyar sorsból. A magyar sziv szinte repedésig viseli azt a súlyos sorsot, me­lyet érdemtelenül mért rá a csapás. A magyar sorsról beszél a falu kunyhója, a főváros palo­tája, uton-utfélen beszélgető gondterhelt em­berek. A gyermek elmondott imája után bus sóhajt bocsájt a Gondviselő elé, mintegy kér­dezve: mikor csillan fel a boldogabb rémény- ségnek ragyogó napja? Mert hát tele van ez az ország szenvedéssel, amit eltakarni nem lehet az ünneplők szemei elől uj színre sem lehet festeni, mert gyökeresen hozzánőtt az élet pedig nem tűr cifraságot különösen akkor, amikor tátong a fájdalom sebe. És a magyar sorsnak más az arculata Amerikában és más Magyarországban. Magyarországon a gondolatnak minden ár­nyalata egy központban szövődik össze. Átfut­hat az elme ezer éves történetén, megállhat az aranykor soha el nem avuló dicsőségénél, kínál­hat az alkalom kecsegtető ígéreteket, de az or­szágnak népe szivét nem gyógyítja meg semmi más, mint a magyar nemzet minden gyermeké­nek egymásra találása, együttes munkálko­dása. Enélkül az öröm cseppjébe, belevegyül a keserűség csepp je, magyar boldogság meg el sem képzelhető. Mert hiszen rettenetes is elvi­selni a trianoni megaláztatást, amikor az ország szivéből széttekintve, a hazug határvonalon pi­hen meg szemünk. Ott húzódik el trianon véres vágása figyelmeztető jeléül, hogy többé ne higyjünk a hazugságnak. Hogy szégyenük trianon gyalázatos me­rényletét mások is, mutatja az a tény, hogy a hazazarándokló magyarok mikor meg akarták látni azt a palotát és szobát, melyben a hóhé­rok dolgoztak, le volt zárva a magyarok előtt. Bejárhatták a királyok összes palotáit, de nem léphették oda, ahol Magyarország kresztre fe­szítését elvégezték. A magyar sors elviselhetetlen. Csapást-csa- pás követ egymásután, gyors tempóban. Elle­ne védekezni szinte lehetetlen. Most az óriási forróság perzselte fel a munkás ember könnyel megáztatott munkájának gyümölcsét. A sors mostohasága elvette a magyar ember szájától a kenyeret, elűzte a reményt, megpótolta az ag­godalmat, súlyosbította a szenvedést. Amerikai magyar testvérek! Nem érzi- tek-é, hogy hivatottak vagytok a magyar sors sötét fellegét elűzni? Nem gondoljátok-é, hogy ez szent kötelessége minden egyes magyarnak a tengeren innen és a tengeren túl? Nohát igye­kezzetek bevinni a Magyar Igazságot Amerika kapitóliumába. És amikor ott az egyetemes igazság serpenyőjébe vetik a trianoni hazugsá­got, akkor elértük célunka,t. Erre kér Magyar- ország minden egyes gyermeke! Növeljétek a rokonszenvet, szaporítsátok a jó barátokat, építsétek a magyar igazság megdönthetetlen trónját! Magyar testvérek! Sorsunk egy, szen­vedésünk, fájdalmunk ugyanaz, fogjon tehát össze kelet-nyugat magyar népe, hogy a ma­gyar sors reményteljesebb, igérkezőbb legyen! (H. S.)

Next

/
Thumbnails
Contents