Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-22 / 38. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. SEPTEMBER 22nd, 1928. No. 38. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformái 6 ;*d ;,-Su Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh. Pa. MAGYAR SORS. Erről beszélnek ma két világrészen élő magyar lelkek. Magyar sors! Istenem, mennyi titokzatos gondolat, álmatlan éjszaka, szenvedés és hősies elszántság van ebben a gondolatban; mennyi könny, fájdalmas sóhajtás, csillog ki a sötét magyar sorsból. A magyar sziv szinte repedésig viseli azt a súlyos sorsot, melyet érdemtelenül mért rá a csapás. A magyar sorsról beszél a falu kunyhója, a főváros palotája, uton-utfélen beszélgető gondterhelt emberek. A gyermek elmondott imája után bus sóhajt bocsájt a Gondviselő elé, mintegy kérdezve: mikor csillan fel a boldogabb rémény- ségnek ragyogó napja? Mert hát tele van ez az ország szenvedéssel, amit eltakarni nem lehet az ünneplők szemei elől uj színre sem lehet festeni, mert gyökeresen hozzánőtt az élet pedig nem tűr cifraságot különösen akkor, amikor tátong a fájdalom sebe. És a magyar sorsnak más az arculata Amerikában és más Magyarországban. Magyarországon a gondolatnak minden árnyalata egy központban szövődik össze. Átfuthat az elme ezer éves történetén, megállhat az aranykor soha el nem avuló dicsőségénél, kínálhat az alkalom kecsegtető ígéreteket, de az országnak népe szivét nem gyógyítja meg semmi más, mint a magyar nemzet minden gyermekének egymásra találása, együttes munkálkodása. Enélkül az öröm cseppjébe, belevegyül a keserűség csepp je, magyar boldogság meg el sem képzelhető. Mert hiszen rettenetes is elviselni a trianoni megaláztatást, amikor az ország szivéből széttekintve, a hazug határvonalon pihen meg szemünk. Ott húzódik el trianon véres vágása figyelmeztető jeléül, hogy többé ne higyjünk a hazugságnak. Hogy szégyenük trianon gyalázatos merényletét mások is, mutatja az a tény, hogy a hazazarándokló magyarok mikor meg akarták látni azt a palotát és szobát, melyben a hóhérok dolgoztak, le volt zárva a magyarok előtt. Bejárhatták a királyok összes palotáit, de nem léphették oda, ahol Magyarország kresztre feszítését elvégezték. A magyar sors elviselhetetlen. Csapást-csa- pás követ egymásután, gyors tempóban. Ellene védekezni szinte lehetetlen. Most az óriási forróság perzselte fel a munkás ember könnyel megáztatott munkájának gyümölcsét. A sors mostohasága elvette a magyar ember szájától a kenyeret, elűzte a reményt, megpótolta az aggodalmat, súlyosbította a szenvedést. Amerikai magyar testvérek! Nem érzi- tek-é, hogy hivatottak vagytok a magyar sors sötét fellegét elűzni? Nem gondoljátok-é, hogy ez szent kötelessége minden egyes magyarnak a tengeren innen és a tengeren túl? Nohát igyekezzetek bevinni a Magyar Igazságot Amerika kapitóliumába. És amikor ott az egyetemes igazság serpenyőjébe vetik a trianoni hazugságot, akkor elértük célunka,t. Erre kér Magyar- ország minden egyes gyermeke! Növeljétek a rokonszenvet, szaporítsátok a jó barátokat, építsétek a magyar igazság megdönthetetlen trónját! Magyar testvérek! Sorsunk egy, szenvedésünk, fájdalmunk ugyanaz, fogjon tehát össze kelet-nyugat magyar népe, hogy a magyar sors reményteljesebb, igérkezőbb legyen! (H. S.)
