Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-15 / 37. szám

37-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal.

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE.

38-ik lecke. 1928 szeptember 23.

Rovatvezető:

SZABÓ ISTVÁN, ref. lelkész.

Az önmegtartóztatás keresztyéni alapja.

Lecke. 1. Kor. 8:1-13.

ARANYIGE: “Senki se keresse a mi az övé,

hanem kiki azt, a mi a másé.” (I. Kor. 10,24.)

Egy keleti szokás. A korinthusi egyház tagjainak egy része zsidóból, más része görögből lett keresztyén volt. Természetesen azáltal, hogy keresztyénekké lettek, nem tudtak egészen szakítani a múlttal és nem tudták egészen elfeledni az azelőtti vallásos szokásaikat. Korin- thus, épenugy, mint Athén, tele volt bálvány istenekkel és az emberek véres áldozatokat mutattak be ezeknek a bálványoknak. Különösen ökröket használtak erre a célra. A levágott ökrök húsának azonban csak egy részét égették el az áldozati tűzön. Nagy része azonban megmaradt. Ebből egy rész a papoknak járt, egy más részt a szegények közt osztottak szét és a még mindig megmaradt részt pedig elküldték a marketre eladás végett. Emiatt származott aztán a baj. A keresztyének is a marketra jártak hús szükségleteiknek beszerzése végett, igen ám, de soha sem lehettek bizonyosak affelől, hogy a megvett hús nem a pogány áldozati húsból való volt-e. Emiatt aztán sokszor bántották őket. A korinthusiak Pálhoz, fordultak tehát levélben és őt kérdezték meg, hogy vájjon szabad-e enniök abból a húsból, mely előzőleg pogány istenek áldozatául szolgált. A zsidóknak a jeruzsálemi concil kereken megtiltotta, hogy az ilyen húst érintem merjék. A keresztyének is akarták most már tudni, hogy vájjon nekik szabad-e hát megvásárolni az ilyen húst. Mindenki várta a nagy apostol válaszát. Mindenki kiváncsi volt, mit fog ő válaszolni.

Pál válaszában megírja, hogy a bálvány nem valódi isten, tehát mit sem jelent, hogy a hús fel volt ajánlva neki. A keresztyén embernek minden szabad, de nem minden hasznos. A húsból való evéssel senkise kedvesebb) sem pedig rosszabb nem lesz Isten előtt. Tehát Isten előtt sem nem érdem, sem nem bűn. Önmagunk szempontjából sem jelent semmit. De van egy más szempont, a többi ember, a mások véleménye. Habár nem bűn az eféle húsból való evés, de ha általa valaki mást megbotránkoztatok, akkor mégsem eszem belőle. Ez a nagy apostol törvénye.

A mások érdeke. Itt Pál világosan a többi ember véleményét, a mások érdekét hozza előtérbe.

Amerikában ezerek és ezerek törik meg a pro- ihibició törvényét. Hogyan lehet ezt megérteni ? Miért ? Az egyetlen magyarázat ez: az embereknek ezrei az önzés ethikai iskoláiban nőttek fel. Ezek igy okoskodnak: az alkohol jól esik nekem, tehát iszom, mikor nekem jól esik. Magamra gondolok először. Magamra gondolok utoljára. Magamra gondolok mindenkor. Senki másra nem gondolok csak önmagámra. Óh micsoda szégyen, hogy százával élnek közöttünk emberek, kiknek nincsennek társadalmi nézetei. Kik nem a köz érdekeit, de mindig önmaguk érdekeit nézik. Sőt egyházainkban is hány és hány ily ember van, akiknek nincs társadalmi lelkiismeretük, kik önmagukkal kezdődnek és önmagukkal végződnek. És még ráadásul önmagukra vonatkozólag is helytelenül gondolkoznak ezek az emberek. Nemcsak azért nem, kell alkohollal élnünk, mert a tövény tilalma ez ez, hanem azért nem, mert végtelenül káros hatással van a szervezetünkre. Testileg is, értelmileg is és erkölcsileg is összerombolja az embert. Igaza van ennek a nagyszerű kis közmondásnak:

“First the man takes a drink,

Then the drink takes a drink,

Then the drink takes the man.”

Tehát önmagunk szempontjából is őrizkednünk kell ettől a zöld szemű szörnyetegtől. És ezt addig jó meg tanulnunk, mig fiatalok vagyunk. Ezenfelül azonban a mások érdekeit, a mások véleményét is szemünk előtt kell tartanunk .

Két fiú, Jancsi és Karcsii, tanulják a földrajzi leckéjüket. Jancsi nagyszerű eszü fiú, meg tudja tanulni a leckét egy félóra alatt. Karcsinak szüksége van két órára, hogy ugyanazt az eredményt érje el. Mihelyt Jancsi meg tanulta leckéjét, feláll és követeli, hogy Karcsi is csukja be a könyvét és menjen vele játszani. Gondoljátok, hogy ez az, mit Jancsinak tenne kell, hogyha törődik Karcsi haladásával és eredményével? Szabad valakinek önmaga számára felállítani egy mértéket és rámérni azt másokra, még akkor is ha a másik testileg is és szellemileg is gyengébb ?

Két idősebb fiú szokott néha-néha inni. Jancsi több pohárral képes meginni minden káros hatás nélkül. Karcsinak azonnal megárt és azonfelül könnyen befolyásolható a mások példája által. Hogyan kell Jancsinak viselkednie, ha ő törődik Karcsival és annak egészségével ?

A személyes szabadság. Lábbal tiportatik a személyes szabadság, kiáltják azok, kik szeretnék visszahvini a múltat. Meg van gátolva az egyéni szabadság —■ mondják mindenütt. És úgy van. Csakugyan meg van gátolva a személyes szabadság a prohibició törvénye által. A kötelező iskola törvények által is meg van gátolva a személyes szabadság. A piros cédula által, mely megtiltja, hogy a tífusz beteg házába belépj, meg van gátolva a személyes szabadság. A forgalmi törvények, a fegyverviselési tilalom, a száz meg száz állami törvény mind-mind bele avatkozik a személyes szabadságba és meggátolja azt. Itt az idő, hogy mindenki meg tanulja, hogy a társadalom jóléte főbb, mint a személyes szabadság. Egy állam, egy város erkölcsi jóléte, fontosabb, mint az egyesek szabadsága.

Fiuk és lányok között van egy szokás. Azt hiszik, hogy “wicked”-nek lenni sokszor “smart”. Azt hiszik, hogy az azt mutatja, hogy ők már nagyok. Sokszor látunk nagyobb fiukat és lányokat, kik büszkén hencegnek azzal, hogy mennek “megtapasztalni az életet”, azt mondva ezzel, hogy mennek megnézni az életnek azt az oldalát, mely 'százszor jobb volna, ha látatlan maradna a számukra. Adjunk jó példát egymásnak. A példáaadás a legfontosabb nevelési eszköz. Ezáltal nevelheti az idősebb fiú öccsét, az idősebb leány húgát. Charles Kingsley-nek van egy igaz mondása: “Két szabadság van, a hamis, amikor az ember szabadnak érzi magát, hogy megtegyen mindent amit akar; az igaz amikor az ember szabadnak érzi magát, hogy azt tegye, amit kell.

És végül jegyezzük meg Benjámin Franklin- nek ezt a szép mondását: “Mértékletesség fát tesz a tűzre, ételt a kamrába, lisztet a ládába, pénzt az erszénybe, hitelt ad a hazának, egyetértést a háznak, ruhát ad a hátadra és friss életerőt a testbe”

MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE,

(HUNGARIAN CHRISTIAN ENDEAVOR UNION.)

Rovatvezető:

CSONTOS BÉLA, ref. lelkész.

Tárgy szeptember 23-ra. Hogyan bőviti ismereteinket a missziói munka iránti érdeklődés? Csel. 14 :l9-£8.

Mindennapi elmélkedésre:

H. szept. 17. A missziói munka iránti érdeklődés megismertet idegenekkel. Lukács 4:25-27 K. szept. 18. Növeli rokonszenvünket másokkal szemben. Józsue 4:1-11.

Sz. szept. 19. Megismertet más országokkal. —

Csel 28:1-10.

C s. szept. 20. Felébreszti és táplálja a testvériség gondolatát. Gál. 3 :26-29.

P. szept. 21. Megismertet különböző szokásokkal. Márk 7:1-13.

Sz. szept. 22. Felébreszti a felelősségérzetet. —

János ev. 3:16.

A magyar reformátusság még nem értette meg az Ur Jézusnak ezt a nagy parancsolatát: Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket. A mi egyházunk az egyetlen az egész világon a református egyházak közül, amely kül- missziói munkát nem végez. Még az amerikai magyar reformátusság is, amely a nagy amerikai református egyházak missziói tevékenységét közvetlen közelről szemlélheti, sem érez komoly felelősséget a sötétségben élő népekkel szemben, akiknek nyújtani kellene az evangélium világosságát. Ennek oka részben és talán nagyrészben az, hogy az óhazából a missziói munka iránti érdeklődés nélkül jöttünk át az uj világba. De ez még nem mentség, mert ha odahaza messzire kellett volna menni példáért, ho/v lássuk, mások mit tesznek a pogányokért, idekint csak a szomszédunkhoz kell átnézni, bármelyik amerikai gyülekezethez, hogy lelkesítő példákat állíthassunk magunk elé. De ezekre a példákra legfeljebb azt szoktuk mondani, hogy szép, amit végeznek és talán csodálkozunk is, hogy olyan eleven és annyi áldozatot kívánó egyházi életük és “belmissziói” tevékenységük, jótékony munkájuk mellett annyi gondot tudnak fordítani külmissziói munkára. S nemcsak a lelkűk buzog a pogányok üdvösségéért, hanem anyagiakban is óriási áldozatokat hoznak érettük. Lehet, hogy igen alapos okai vannak annak, hogy az amerikai magyar reformátusságot még nem járta át a missziói lelkesedés tüze, amiket csak “öreg” amerikás egyházi vezető férfiaink tudnának megmondani. És sok kiizködésen keresztülment amerikai egyházainkat talán ezért érheti legkevésbbé vád, ha látszólag nagy mulasztást követett is el. Az amerikai magyar református ifjúság feladata azonban, ha érez magában missziói buzgalmat, nem az, hogy kritizálja, a mulasztást, ha lehetne is erről szó, hanem hogy kezdje meg azt, amit mások elmulasztottak, vagy egyéb gondjaik miatt nem tudtak végezni.

Az első az, hogy mutassunk érdeklődést a missziói munka iránt. Ne restelljük megvalla- ni, hogy sok tekintetben mögötte ágiink a többi református egyházaknak és tanuljunk tőlük. Ők igyekeznek bennünk felkelteni az érdeklődést, csak nekünk kell felhasználni a kínálkozó eszközöket. Missziói összejövetelek, ünnepélyek, misszióról szóló beszélgetések formájában megismerkedhetünk és a gyülekezetét is megismer-