Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-15 / 37. szám

37-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3-ik oldal.

retne. Minden ember törekszik a saját fogyatkozásait elpalástolni és mások előtt a lehető legszebb színben feltűnni. Ez is hamis alap arra, hogy valakinek a jellemét értékeljük.

Mi hát mégis az igazi jellem? Zárkózz be legtitkosabb szobádba s amikor senki ezen a világon nem lát és nem hall téged, nézz a szivedbe s előtted fog állni a te jellemed. Amit ilyenkor ott látsz a szivedben, az vagy te és az a te jellemed.

A jellemformálással kapcsolatban minden embernek meg kellene tanulni és szüntelen szem előtt tartani ezt a pár rövid mondatot: “Vess el egy gondolatot és aratsz cselekedetet! Vess el egy cselekedetet és aratsz vele megszokást. Vess el egy megszokást és aratsz jellemet. Vess el egy jellemet és aratsz végzetet.

Ha minden reggel arra fogsz törekedni, hogy egy jó gondolatot szülj, ennek elmaradhatatlan következménye jó cselekedet lesz. Ha ezt minden áldott nap megcselekszed, annyira szokásoddá válik hogy utoljára önkénytelenül is csak jót fogsz cselekedni. Mikor már a jó cselekedet igy szokásoddá, hogy úgy mondjam, második természeteddé vállott, jellemed széppé, kedvessé és vonzóvá alakul ki. Amikor jellemed kialakult, akkor már ismered végzetedet is és biztosit- lak arról, hogy nem kell miatta aggódnod.

Némely szoksok igen korán, még a gyermekkorban alakulnak ki az ember életében; akkor, amikor még az emberi életet nem tudjuk értékelni. Éppen azért megbecsülhetetlen áldás az, ha az ember már ifjú korában valakinek, vagy egy jó édesapának, vagy egy jó édes anyának, vagy pedig egy jó lelkipásztornak a befolyása alá kerül, hogy irányt szabjon az erpber gondolkozásának és segítsen kiépíteni a jó szokásokat s kialakítani a krisztusi nemes jellemet és ezzel együtt lerakni az ember örök üdvösségének alapját.

Amikor azonban az ember meg akar rögzíteni önmagában egy-egy jó szokást, a világért sem szabad az akaratnak meg hänyatlani, nem szabad kivételt tenni mindaddig, mig ez a jó szokás bele nem gyökerezett az életébe annyira, hogy kitépni onnan nem is lehet. Mert valahányszor az ember a jónak megszokásától csak egy picit is vissza esik, úgy jár, mint az a gombolyag cérna, ami kiesik a gombolyitó kezéből és egyetlen esésre több lefoszlik róla, mint, amit száz mozdulattal vissza gombolyíthat.

Tóth Mihály.

Detroit, Mich.

(Folytatása következik.)

AZ EVANGÉLIUM HATÁSA AZ ÉLETRE,

(Folytatás.)

E tudomány kiegészitése, befejezése a kijelentésnek s az egész emberiség történetének, maga az Omega.

De hát csakugyan ez volna a Szent- irás ?....

Nézzétek. E munka az, amelyben Isten a gyenge embernek, ki csak egy hajszálnyival sem növelheti meg a maga termetét, kijelentette akaratát. Megjelentette

azt az eszmét, amely a világ fundamentumának felvettetése előtt Ő benne volt s mely a mindenségben vált valóra.

Ott a teremtés..... Bűnbe esik az ember, megbántja a Teremtőt. És az Ur büntet, de a kegyelem áldó szárnyai is meglebbennek; megadja a váltság ígéretét. Segíti folyton az embereket..... A

zsidónép vezetése csak jelképezése az egész világra kiterjedő gondviselésének. Előhivja felkentjeit s mikor betelik a hosszú sor, közelget az időknek ama teljessége : bezárul a múlt, feltárul a jövő. Maga az Ige lesz testté, maga az Isten Fia jő e földre, hogy betöltse a kegyelem munkáját

..... És az emberek a kegyelem, a szeretet munkáját, emberi módon, halál által akarták megsemmisíteni. Halállal sújtották, ki a halált meggyőzni jött. Majd egy fenséges tény következik el: a feltámadás. Ki merte volna ezt, még vallásos rajongásában is elgondolni ?

..... Terjed az isteni ige.... Előállanak az evangéliumok, rajzai az Istenember életének, annak az életnek, amelyen a bűnnek annyi árnya sem volt,

mint a mennyit egy sugár teremt..... Az

apostoli levelek Isten levelei. Tetőpontján áll a kijelentés. Itt van az írásban a Szentek szentje. Vessétek le a saruitokat, mikor itt olvastok, mert nem az ember Pál, vagy Jakab és János szólnak, ha nem a szerető Jézus. Nem az emberi ész győz meg itt, hanem a testté lett Ige.

A Szentirás, mely kijelenté a teremtést, a tetőponton áll az Idvezitő váltság- munkájánál .bezárult az ítélet megjelentésében. A kezdetben ki van mondva a vég is. A teremtés megcáfolhatatlan felülmúlhatatlan leírást, melyet az emberiség gyermekkorában nem irt, csak leirt Mózes, nem ő gondolta ki. Nem; azt úgy, hogy az emberiség mindenkor igaznak érezze, meg ne cáfolhassa kevély tudománnyal, a hatalmas Jehova mondja!

Azt mondjuk, a biblia a könyvek könyve. Emberi fogalorti és meghatározás. Kijelentése ez az örök, változhatatlan akaratnak. Mint a hajnalcsillag legfényesebb minden csillagok között s mindenütt ragyog: úgy a biblia a legfényesebb, amit ész láthat, szív érezhet.....

mert e könyvnek maga az ige, a “logosz” a tartalma. Úgy szereié Isten e világot,

hogy az ő egyszülött Fiát küldötte el.....

Úgy munkál megtartásán, hogy kezébe adja bölcsességének kijelentését. Igazak akartok lenni, bölcseségre vágytok? Olvassátok az örök Igét. Mondhatja a hitetlen vagy a tudatlan, hogy ne olvassátok ; megátkozva, tiltotta a tévelygő bűnös ember, hiába! Átokkal, tilalommal le lehet-e hajtani a napot az égről?.....

Ne hallgassatok az álpróféták szavára, a kik cinikus beszéddel, fenhéjázó nyelvvel kürtölik világgá bölcseségüket; ne higyjetek nekik. Nem az emberiségért, önmagunkért fáj legjobban a szivük. Saját sötét világuk az, a melybe fényt akarnak árasztani, csak egy keveset, csak annyit, mintegy csillag ragyogása

..... Ámítják magukat, másokat is el

akarnak csábítani; csak a sóhajtó lélek kínos vergődése, csak a kinzó gyötrelmek távoztatásának kétségbeesett törekvése ez. Nincs hitük, mert nem ismerik Isten kijelentését.

Hányán vannak, akik rettegik a halált. Nem tudnak megnyugodni abban, hogy ez a test, amely most él, érez, mozog, akar, egyszer összeesik, porrá lesz. A siron ott az életnek pecsété: az evangélium, mely mindent feltár, de nékik hiába

..... Meg vagyon írva: “Hogy ha homályos a mi evangéliumunk, azoknak homályos, akik elvesznek. (II. Kor.. 4. 3.) Am a ki hitét az örök forrásból meríti, az megszabadul a halál gyötrelmes gondolatától; képessé teszi, hogy sejtelmes öröm dobbantsa meg szivét, mikor hullnak a rögök, hogy látni véljé a sírból kiemelkedő Üdvözitőt

..... Látja, hogy

a rémesnek állított sir az örök élet kapuja ; biztos szemmel tekinthet felé, ott is vele lesz az Ur s a hol az ő szent Lelke lebeg, békesség van ott..... A Jézusban vetett hit győzi le a halál rémét s az élni vágyó, magasba törő lélek szárnyait kibontva visszavezérel a tökéletességhez, az élet urához: Istenhez.

Hogyan is lehet még ember, aki nem ismeri, nem szívja leikébe a Szentirás igazságait? Aki hallja az Igét, de nem olvassa -— bár előtte van ?

Vezér kell az embernek.....A vándorló

zsidókat vezeti a csillag, a középkor fiai jóslatok után kutatnak, mert hitünk nem szabad, hanem parancsolt, kényszeritett. S az újkor, a felvilágosultság századának fia szabad szellemével mily vezért kövessen ?

..... Egyet; azt, a mely hozzá illik:

az örök égi világosság vezércsillagát, az Isten izenetét, az evangéliumot.

(Folytatása következik.)