Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-08 / 36. szám

36-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal.

bevándorolt magyarságnak egybevéve, — az amerikai polgárjognak megszerzése és a választó-szavazó jognak lekiismere- tes gyakorlása. Pál apostol szent büszkeséggel hivatkozott római polgári jogára, a mely életét és működését némileg védte és biztositotta. A polgári jogoknak és kötelességeknek lelkiismeretes gyakorlása emelni 'fogja keresztyénségün- ketMAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE,

(HUNGARIAN CHRISTIAN ENDEAVOR UNION.)

Rovatvezető:

CSONTOIi BÉLA, ref. lelkész.

Tárgy szept. 16-ra: A tudomány szolgálata az emberi életben. Zsoltárok 8:1-9.

Mindennapi elmélkedésre:

H. szept. 10. Szolgálat a gyógyításban. János 5:1-9.

K. szept. 11. Szolgálat az iparban. II. Mózes 36:1-7.

Sz. szept. 12. Szolgálat a művészetben. II. Krónikák 4:11-18.

Cs. szept. 13. A tudomány és a találmányok.

I. Mózes 4:19-22.

P. szept. 14. A tudomány és a földmivelés.

Máté 13:1 -9.

Sz. szept. 15. A tudomány Krisztushoz vezet.

Máté 2:1-12.

Két eset jut eszembe, mikor erről a kérdésről Írok, melyről egy-két vonatkozásban volt már szó egy előbbi leckében. Az egyik az, amikor az óhazában Mezőkövesd tájékán utaztam s felszállt egy néhány napszámos ember, akik a harmadik negyedik községbe mentek valami munkára. Ahogy észrevették, hogy egy “madrágos” ember is utazik velük, azonnal rávitték a beszélgetés fonalát az “urak”-ra, akik szerintük haszontalanul töltik napjaikat az irodákban és a hivatalokban. ’’Kaszát, kapát kellene a kezükbe adni” •— mondotta —, ‘'hogy minden ember úgy

megdolgozzon a napi kenyérért, mint mi”.....

Nem állhattam meg, hogy szóba ne elegyedjek velük. Megkérdeztem őket, hogy ha nem lennének “nadrágos” emberek, ki tenne törvényt ember és ember között, ki számítaná ki, hogy mennyi adót fizessen a szegény és mennyit a gazdag, ki mondaná meg, hogy hogyan kell a vasat felolvasztani és belőle kapát önteni, növényrostokból ruhát készíteni! — hogyan kell vasúti kocsit csinálni, hogy Mezőkövesdről egy félóra alatt a negyedik községben legyen stb. stb. Egy egész sereg kérdés került szóba s lassacskán belátták, hogy a “nadrágos” emberek is valamik, nemcsak ők s azok is értékes szolgálatot végeznek az emberiség érdekében. Típusa az ilyen ember azoknak, akik csak a maguk munkáját tudják megbecsülni, de a másokét nem veszik semmibe és akik csak a kemény testi munkát nézik munkának, de a fej munkáját, a szellemi tevékenységet lebecsülik.

A másik eset, mikor katonakoromban összekerültem egy önkéntessel, aki előző nap megkapta érettségi bizonyítványát, másnál) pedig “berukkolt” s felvette az önkénteseknek járó “pert- li”-vel ellátott uniformisát. Az érettségi bizonyítvány, vagy a pertli-é, ne mtudom, de valami mérhetetlen gőggel töltötte meg a lelkét (ha

ugyan ő maga hitte, hogy lelke is van). Nagyon szeretett beszélgetni, vitatkozni “tudományos” dolgokról és mindig arra az eredményre jutott, hogy nem érdemes “hinni" és nem is szükséges. A tudomány — mint mondotta —, minden kérdésre ad feletetet és “okos” ember megvan egészen jól Isten nélkül. A vitatkozáshoz nagyszerűen értett. Szándékosan és roppant ügyesen úgy terelte a beszélgetést, hogy a másik vitatkozó felet meggyőzze arról, hogy először is ostoba, azért, mert nem tud annylit mint ő másodszor pedig azért, mert “hisz”. Nem tudtunk minden érvére meggyőző feletetet adni, de nem is engedte volna magát meggyőzni. A vitatkozás nála is az a kalapács volt, mellyel mélyebbre verte az ember benne a meggyőződés szögét, — amint azt egy tudós férfiú mondotta. Ez a fiatal ember tipusa azoknak, akik a tudományok mezejét bejárták, valamit gyűjtögettek s feneketlen gőgjében nem tudott egyebet tenni, mint tagadta Istennek a létezését és megvetette azokat, akik Benne hisznek.

Az első esettel kapcsolatban félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk azt, hogy a magyar földműves és napszámos ember általánosságban nem azonosítható a mezőkövesdi atyafiakkal. Istennek hála kevés azoknak a magyar embereknek a száma, akik lenéznék a papot, tanítót, hivatalnokot, csak azért, mert az nem “szenet ladol” és nem az olvasztó kemence mellett dolgozik. Sót azt mondhatjuk, hogy a magyar nép becsülni tudja az eszükkel dolgozó embereket, amint azt itt Amerikában az egyházi és tásadalmi életben is látjuk. De mégis vannak — ha csekély számmal is — akik az említett atyafiakként azt hiszik, hogy a szellemi munkások csak lopják a napot és a munkás milliókból élnek s értékes szolgálatot nem végeznek. Pedig a világ rendjében egyformán szükség van az utcaseprő munkájára, a bányászéra, a gyári munkás, a hivatalnok, a nevelő és a tudós munkájára. Hogy mindenki a magáét találja a legnehezebbnek, az, ha szinte természetesnek látszik is, sohasem vezethet más munkájának a lebecsülésére. Ami pedig a “tudományt” magát és a tudományos munkával foglalkozó embereket illeti, bátran állíthatjuk, hogy a modern élet el sem képzelhető a tudomány eredményének felhasználása nélkül. Tudomány nélkül nem lennének hidak, hajók, közlekedési eszközök, felhőkarcolók. Tudomány nélkül nem lehet elképzelni egy bányában, vagy egy gyárban, vagy egy nagyobb üzletben végbemenő munkát. Az élet át van szőve a tudomány eredményeivel és aki lebecsüli az ész munkáját, gondoljon saját magára, dobja el magától mindazt, amit az ész munkája alkotott, marad-é valamije azonkívül, ahogyan Isten Ádámot és Évát megteremtette ?

Gondoljunk arra, micsoda vívmánya a tudománynak a rádió. Szomszédunk lett az egész világ. A hangunk megkerüli a földet egy másodperc alatt többször s előbb halljuk a tőlünk 300 kilométerre lefolyó hangversenyt, mint akik a hangversenyterem utolsó soraiban ülnek. Milyen korszakot alkotó Harvey-nak a vérkeringés sitotta az orvosi tudományt és milliók köszön- törvényeire vontakozó felfedezése. Forradalma- hetik életüket ennek az egy felfedezésnek. Nem különben Pasteur “csira-elméletének” (germ- ttheory) vagy Sir Ptarick Mansonnak a malária betegség terjedésére vonatkozó felfedezése. Gondoljunk az első kerék kitalálásának, a teleg- raphnak, a gázmotornak stb., stb., efltalálásá- nak fontosságára!

Nem lehet felbecsülni a tudomány szolgálatának értékeit.

Ami pedig az elmondott másik esetet illeti.

nagyon téved az, aki azért nem hisz, mert sokat tud. A tudással nem a hit áll ellentétben, hanem a tudatlanság. A hit és tudás nem ellenségek, hanem elenkezőleg igen szépen megférnek egymás mellett, sőt egymásba fonódva egyik a másikat érthetőbbé, világosabbá megmagya- rázihatóbbá teszi.

A keresztyén ember minden anyagi dologban a végtelen bölcsességü Isten erejét és hatalmát látja. (8-ik zsoltár 2. v.) Istennek két könyve van: a természet és a biblia. Aki a természetben nem Isten dolgait és az Ő dicsőségét látja, az nem tud egyik könyvből sem olvasni. Ismerni a természetet és annak titkait majdnem annyi, mint ismerni Istent. A tudomány megmagyarázza a világot, de a hitet nem ölheti ki, mert Isten világát magyarázza és nem vakon uralkodó törvényeket fedez fel, hanem azokat a törvényeket, amelyeket Isten helyezett el ebben a világban. A csillagok értéktelen dolgok lehetnek reánk nézve, de micsoda öröm gyűl ki az emberi szívben arra a gondolatra, hogy Isten milyen minden képzeletet meghaladó világot alkotott. (3 és 4 versek.) Milyen csodálatos ez az egész teremtett világ, méltán nevezik “uni”-verzumnak, “egy, egyetemes” teremtés munkájának.

A tudomány kinyilatkoztatja azt is, hogy milyen “kicsiny” mondhatnánk “semmi” az ember a világgal szemben. (5 v.) De egyúttal kinyilatkoztatja azt is, milyen dicsőséggel koronázta meg Isten az embert és milyen naggyá tette a teremtett világ felett. (6. v.) Megengedte, hogy hatalmába hajtsa a földet, a vizet és a levegőt. A tudomány mutatja meg, hogyan gyakorolhatja az ember ezt a hatalmat. Milyen alázatosságra kell, hogy indítson mindenkit e világ szépsége, a természet csodálatos törvényei.

A hivő ember a “teremtés koronája” a hitetlen embert is erre a méltóságra hivta el Isten, csak azt a nagy hibát követi el, hogy visszautasítja az adományozó kezéből a koronát. A hivő ember kevéssel kisebb az angyaloknál, a hitetlen ember pedig kevéssel több az állatoknál.

A KALVINEUM ÚJABB ALKOTÁSAI.

1. A magyarországi OR LE főiskolai református tanulók részére Budapesten a Molnár utca 19. sz. alatti háromemeletes bérházat megvette s abban a lakások felszabadulásáig egyelőre 20, később,220 Budapesten tanuló ref. vallásu főiskolai hallgató résziére egyházi vezetés és felügyelet mellett Főiskolás Kálvineumot rendez be. Az intézet szellemi ügyeinek intézésével a családfő beállításáig Szabó Imre fasori lelkész gondnoki teendők ellátásával a megszerzés körül fáradozó Egerházy Lajos lelkészt bizták meg.

2. A nyíregyházi Leánykálvineum fejlesztése s teljes kiépítése céljából a tiszai ág. h. ev. egyházkerülettel karöltve ev, protestáns egyesült tanítóképző intézetet szervez s annak első évfolyamát már a folyó évi szeptember hónapban megnyitja. Az intézetbe az idén 20 nyíregyházi és vidéki növendék vétetik fel

3. Kisvárdán az ottani róm. kath. ta- nitónőképző intézetbe járó környékbeli ref. leányok számára 20 férő hellyel partikulát létesít s azt már folyó évi szeptember hóban Erdélyi Dóra diakonissza testvérvezetése alatt megnyitja.