Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-01 / 35. szám

6-ik oidal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35-ik szám. 3. Beszéd: Laky Zsigmond, yotang- stowni lelkész. 4. Angol beszéd: Rev. P. Bauman. 5. Búcsúszavak: Prattinger Ferencz, újságíró. 6. Utóima és áldás: Hankó Gyula, chi­cagói lelkész. A szertartás után azután, a gyülekezet éneklése és hulló könnyei között, lassan ereszkedett alá a sírnak mélyébe a drága koporsó Bogár Lajos tetemével az idegen földbe. Mély sírját befedték a virágok ezrei. Áldott legyen nyugovása, béke poraira. A gyászoló család. Bogár Lajos egy megtört szivü özvegyet és három kicsiny árvát hagyott Ihátra- Az ö veszteségük százszoros, az ő gyászuk megmérhetet­len. Mi mindannyian sokat veszítettünk Bogár Lajosban, de ők százszor annyit. De a rettentő csapás után épen azért őhozzájuk jő majd legközelebb a vigasz­talások hatalmas Istene. Rajtuk kívül még nagy kiterjedésű rokonság gyászolja a holtat. A gyászoló testvérek és roko­nok között ott látjuk a következőket: Nt. Garay Jenőné, Bogár Etus, Nt Ke­rekes Béláné, Bogár Klára. Bogár Anna, Garay Ilus, Vitéz Keresztfalvy Antalné, Révész Ilona, Révész Kálmán, Mircse Sándor, Kerekes Margit. Az óhazában gyászolják: édesapja, Bogár Sámuel, test vérei: Radai Miklósné, Bogár Ilona. Szabó Bélnáné, Bogár Jolán. Imrék Je­nöné, Bogár Zsó. És ugyancsak az Óhazában gyászolja őt, kit előrehaladott kora miatt talán a szomorú hír legjobban lesújt, apósa, Főtiszteletü Dr. Révész Kálmán, a tiszán inneni egyházkerület püspöke. A vigasztalásoknak egyetlen kútfeje, a Mindenható Isten, kötözze be a fájó se­beket és öntsön vigasztalást mindany- nyiuk leikébe. A temetésen részt vettek. A temetésen a felsoroltakon kívül részt vettek többen kiknek nevök jól ismert az amerikai ma­gyar körökben. A gyászoló gyülekezet­ben ott voltak a lelkészek egynehányána'k nejei is. Jelen voltak: Hankó Gyuláné, Krivulka Károlyné, Krisik Alajosné, Uj- laky Ferencné, Tóth Tibor né, Varga La- josné, Dr. Tóth Sándorné nagytiszteletü asszonyok. A Katholikus Klérus részéről jelen voltak: Msgr. Dr. Nagy Dezső, det­roiti plébános, Father Matyasovszky, rossfordi plébános, Főtiszt. Dr. Eördögh Elemér, toledoi plébános, Főtiszt. Suba Ernő, gör. kat'h. plébános. A magyar köz­élet vezérei közül jelen voltak: Kemény György a Dongó szerkesztője, Alexy Sándor, clevelandi magyar konzul, Bolla Gábor, bankár, Fodor Gyula, lapkiadó, Prattinger Ferenc, lapszerkesztő. A nemes tett. A toledoi egyháztanács egyhangúlag mondotta ki, hogy lelkészét, az egyház hatlottjánák tekinti és az őt megillető temetés minden költségeit az egyház fedezi. Ez a nemes tett valóban dicsérendő. A toledoi egyház megmutat­ta, hogy miként szerette lelkipásztorát. Ugyancsak említésre méltó a toledoi egy­ház egyik buzgó tagjának, Tarczali Ist­vánnak, az a nemes ajánlata, mellyel lehe­tővé tette, hogy szeretett lelkészüket a to ledoi temető leszebb részében temethes­sék el, azáltal, hogy saját családi sírhe­lyét ajánlotta fel Bogár Lajos nyugvó- helyéül. Ezek a példák mindarról tesznek tanúbizonyságot, hogy Bogár Lajost úgy szerette egyháza, mint egy édes atyát, hogy az ő emléke a toledoi magyarok között mindig áldott lesz. Szabó István. MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE, (HUNGARIAN CHRISTIAN ENDEAVOR UNION.) Rovatvezető: CSONTOS BÉLA, ref. lelkész. Tárgy szeptember 9-re. Hogyan nevelhetjük iga­zán önmagunkat? Példabeszédek 4:1-13. Mindennapi emélkedésre: H. szept. 3. Bölcsességre való nevelés és annak eredménye. Csel. 7 :22. K. szept. 5. Hallgasd meg a bölcs emberek ta­pasztalatait és tanulj belőlük. Példabeszédek 3:1-6. Sz. szept. S. Tanulj Jézustól. Lukács 10:38.42. Cs. szept. 6. Sohase szűnj meg tanulni! Cseleke­detek 18:24-28. P. Szept. 7. Légy készen mindig befogadni a jót. Cselekedetek 17:10-15. Sz. szept. 8. gondolkozz nemesen! Filippi 4:8. Akár a múlt iskolai évben, akár régebben fe­jezte be valaki iskolai tanulmányait, nem sza­bad elfelejtenie, hogy nincsen túl a nevelés mun­káján. A szülők, tanítók s általában a nevelők az iskolai nevelés végeztével befejezték a nevelés­nek azt a részét, amely nélkül az életben bajos eredményt felmutatni, de ezután következik a nevelésnek ama része, amely feltétlenül szüksé­ges ahhoz, hogy az életben megálljuk helyünket, amit önnevelésnek nevezünk, az önnevelés tulaj­donképen megkezdődött már akkor, amikor gon­dolkozni kezdtünk és tart életünk végéig. — Ezért, amit erről a kérdésről mondunk, vonatko­zik mindenkire, azokra is, akik akár még egy­két, akár sok esztendőn át az iskola falai között fognak tanulni. Az iskolai nevelés fontosságát mindenki elis­meri, mert valami hatást gyakorolt mindenkire. De aJkik tudományos, vagy kereskedelmi pályán, az üzleti életben vagy bárhol is valamire vitték, ha örök hálával emlékeznek is nevelőikre, azt is elismerik, — anélkül, hogy dicsekedni akarná­nak, — hogy a legnagyobb hatások is a semmi­be vesztek volna, ha nem járul hozzá saját szor­galmuk és törekvésük, az önképzésnek és önne­velésnek nehéz munkája. De úgy az iskolai ne­velés helyes értékeléséhez, valamint az igazi ön­neveléshez legfontosabb az, hogy tisztában le­gyünk a nevelés céljával. “Okos akarok lenni”, mondja nagyon sok ifjú- • Amilyen tisztelettel hajolunk meg ősz fejű tudó­sok előtt, olyan elismerésre méltó ifjú emberek­nek ilyen irányú törekvése. De bármennyit tud­jon is, bármennyi ismerettel bírjon is valaki, emellett igen könnyen lehet “neveletlen” ember. A tudás, a sok ismeret mögött meghúzódhat na­gyon sok bűn. Akadnak emberek, akikről el- mondhtajuk, hogy egy-egy élő enciklopdédia”, de akiknek életében az enciklopédiában talál­ható bűnös szokások és tulajdonságok jó része is megtalálható. A fej lehet tele, de a szív lehet üres. A “knowledge”jből lehet sok, de nem bi­zonyos, hogy ugyanakkor “wisdom” is lakik va­lakiben. Ismerheti valaki nagyon jól a dolgokat, tényeknek és adatoknak egész halmazát, de nem bizonyos, hogy ismeri magát az életet. Vagy mondjuk igy: nem minden ember lehet okos, de jól nevelt lehet mindenki. Kétségtelen, hogy az életben nagy szerepet játszik az okosság, de nem a legnagyobbat. Általa emelkedhetünk, előbbre juthatunk, de ha nem párosul keresztyéni erényekkel, nem sokat ér a számunkra. Jézus maga sem hitte, hogy magának az értelemnek a kiművelése sok jót tehet az ember életében. A farizeusok és az írástudók a legokosabb emberek voltak az Ő idejében, mégis bolondoknak és vakoknak ne­vezi őket. (Máté 23:19.) Pál is azt mondja, hogy “a világ a bölcsesség által nem ismerte meg Istent” (I. Kor. 1-21), mert hiányzott a bölcsességükből az, aki célt, értelmet és tartal­mat adhat mindenféle bölcességnek: Isten. Hoseás is kemény szavakkal feddőzik, mikor azt mondja: “elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” (Hoseás 4:6), de csak azért, mert hitetlen, Isten nélküli tudományt tanitottak. Kerüljük hát a hitetlen bölcsességet. Az igazi önnevelésnek nemcsak az okosságra való törekvést kell magában foglalnia, hanem a szívesség, szolgálatkészség, kedvesség, udva­riasság, jó modor és mindenekfelett az Isten­félelemre való törekvést. Az önnevelés eredményét csak “training” biz­tosíthatja. Jó tulajdonságokat nem lehet egyik napról a másikra elsajátitani. Hosszú hónapok­nak, sőt esztendőknek kell eltelni, míg belénk idegződik, mig szokássá válik egy-egy jó tu­lajdonság. Ezért kell kitűznünk azt, hogy vala­mely jótulajdonságban fogjuik magunkat gyako­rolni, melynek során szigorú figyelemmel ki­sérjük önmagunkat. “Control yourself”, mert enélkül az önnevelés munkája eredménytelen marad. Egy másik dolog az, hogy figyeljünk mások tapasztalataira. Amerika a “self made man”-ek hazája, akiknek élete annyi sok értékes tapasz­talatot nyújt mindannyiunk számára. A legna­gyobbrészt példái a jellem fejlesztésnek, az ön­nevelésnek. Előttük is állottak példák, az ő éle­tük pedig kell, hogy példa legyen mi előttünk. Azután hányán vannak az élők, velünk egy- koruak és fiatalabbak, de külnöösen az öregeb­bek közt, akiktől sokat tanulhatunk. Az ő ta­pasztalataik alapját képezhetik az 'önnevelés­nek. Segítőtársaink ők, akik készséggel szol­gálnak nekünk azokkal a tapasztalatokkal, a miket egy egész életén át szereztek. Megjárták az élet előttünk ismeretlen utait, sok keserves küzdelemmel szerzett kincseiket meg akarják osztani velünk. (Péld. 4:1.) Ők tanítanak meg bennünket arra, hogy mit kerüljünk, mit ne szól jón a mi szánk, de arra is, hogy mit! tegyünk és mit szóljunk. Tudjátok, mi vezetett jóra és mi vezetett rosszra és ha mi tudnánk, hogy mire vezetnek szavaink és cselekedeteink, bi­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents