Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-07-28 / 30. szám

30-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S-i'k oldal. HORTHY ISTVÁN TÁBORNOKOT BEIKTATTÁK A TISZÁNTÚLI REF. FŐGONDNOKI SZÉKBE. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 32-ik lecke. 1928. Augusztus 5. A tiszántúli református egyházkerületi közgyűlés junius 26-án délelőtt iktatta be Horthy István nyugalmazott lovas­sági tábornokot a kerület fögondnoki tisztségbe. Baltazár püspök hosszabb be­szédben üdvözölte az uj főgondnokot, kérte, hogy a tiszta evangélium szellemé­ben, az egészséges nemzeti eszme gon­dolatával legyen vezére egyházának. Az uj főgondnok válaszában a kálvinista ön­tudat kiépítésiét és ébrentartását mon­dotta programmja egyik főpontjának. — Egyik felekezet se követelje azon­ban magának a jogot arra, — mondotta Horthy István — hogy ő vigye a vezető- szerepet az országban. A vezetőszerep azokat az egyéneket illeti, akiket tehet­ségük és jellemük arra predesztinál. BOROS GYÖRGYÖT VÁLASZTOTTÁK UNITÁRIUS PÜSPÖKKÉ. Tordáról jelentik: A legöregebb ma­gyar főpap, a kilencvennégyéves Ferenc József unitárius püspök halálával meg­üresedett a világ egyetlen unitárius püs­pöki széke. Az ősz főpap halála óta a püspökség ügyeit Boros György dr. egy házi főjegyző, püspökhelyettes intézte. Vasárnap tartották meg Tordán az unitá­riusok a püspökválasztó zsinatot, amely előtt az egyház vezetőkörei egyhangúan Boros György dr.-t jelölték a püspöki méltóságra. A püspökválasztó zsinatra Erdély minden részéből összesereglettek az unitárius egyház hivatalos képviselői, de eljöttek az érdeklődők ezrei is, hogy tanúi lehessenek az uj püspök megvá­lasztásának. A hivatalos kiküldöttek a zsinaton 203 szavazatot adtak le s a sza­vazatok mindegyike Boros György dr.-t kívánta püspökké, akit igy egyhangúan emeltek a püspöki méltóságra. Az ered­mény kihirdetését az egybesereglett ha­talmas tömeg nagy lelkesedéssel fogadta. Boros György dr. fiatal kora óta az unitárius egyház szolgálatában áll. Ren­geteget dolgozott az unitáriusok érdeké­ben, sokat utazott külföldön, különösen Angliában és Amerikában s nagymérték­ben az ő munkássága segítette elő azt, hogy az összeomlás után egyre inten­zivebben fordul Erdély felé az angol és amerikai unitáriusok figyelme. Nyári iskolához tanfüzetek, bibiliai tör­ténet, Történelem, Földrajz, gyermek- szindarabok megrendelhetők VERES JÓZSEF kántortanitónál 221 Johnston Ave., Pittsburgh, Pa. PÁL APOSTOL A POGÁNYOK KÖZT. Olv. Csel. 14:1—28. Heti tanulásra. H. Az evangélium elfogadása. Csel. 13:50— 14:7. K. A sánta ember Listrában. Csel. 14:8:20. Sz. A megtértek szaporodása. Csel. 14:21-28. Cs. Isten nem személyválogató. Csel. 10:34-39. P. Az evangélium minden ember számára. Ézs. 55:1—7. Sz. A pogányok 'Istenhez térnek. -Mik. 4:1-5. V. Jézus követésének feltételei. Máté 5:10-16. Aranyige: Tudok megaláztatni is, tudok bő- völködni is. Fii. 4:12. Bevezetés. Pál és Barnabás elindultak arra az útra, mely­re elszánták magukat. Ikoniumiban kezdték meg a térítést, de itt versengés támadt a zsidók és pogányok közt, innen tehát elmentek Listrába, Derbébe és a körül való tartományba. Itt List­rába történt, hogy egy sánta embert Pál meg­gyógyított. Melyet, mikor megláttak a pogá­nyák dicsőíteni kezdték a tanítványokat. Bar­nabást Jupiterhez, Pált Merkurihoz hasonlí­tották és áldozni akartak ,a bálvány isteneknek. Pál ekkor felállt prédikálni és hirdette a nép­nek, hogy térjenek meg és ismerjék meg az egy igaz Istent, aki teremtette a mennyet és a földet. A tehetetlen ember. Talán gyermekkorától vi­selte a szenvedést, a nép jól ismerte a szegény kéregé tőt, de nem segíthetett rajta. Jönnek a tanítványok, magukkal hozták a szeretet fé­nyét, a segítség erejét, az Isten nagy irgalmas­ságát. Pál segítségül hivta az Ur nevét, paran­csolt a sánta embereknek, az felkelt és járt. Ezzel a cselekedettel Pál szimbolizálni akarta azt a tényt, hogy a pogányok ilyen tehetetlen emberek, sánták, bénák. Szükségük van a Krisz tus erejére, akinél gyógyír van minden tehetet­lenség ellen, A sánta ember örömmel fogadta a segítséget, ujjongva ment végig a város utcáin. Az emberek csodálták, bámulták, hiszen még ilyet soha sem láttak. Az élet egészségét, tisz­taságát, épségét vissza nyerni nem lehet bálvá­nyozással, ahoz Isten helyes ismerete és szere- tete kell. A tudatlan nép. A bálványozás sötétségében járó nép nem foghatta fel tisztán a tanítványok célját. Csak ismeretük szemüvegén keresztül nézhették a történteket, ami homályos, tudat­lansággal telitettt volt. Pált és Barnabást po­gány istennek tekintették ,akik emberi formá­ban jelentek meg köztük. Már áldozni akartak hires pogány templomukban, amikor Pál észre­vette tévedésüket s kérve kérte őket, hogy ezt ne cselekedjék. Hiszen ők olyan emberek, mint akár a listraiak. Csak egy az ő kívánságuk, is­mernék meg az egy Igaz Istent, aki teremtette a mennyet, földet és az embereket. Istennek különös céljai vannak velünk emberekkel, el­küldte tehát Jézust, aki megismertette velünk Isten célját, tervét, nekünk tehát a Teremtővel kell munkálkodnunk, hogy az ő akaratát betölt- sük. Erre a beszédre sokan hittek és megtértek. A lázadó tömeg. Egy csoport zsidó követte Pált akárhova ment és igyekeztek ártalmára lenni. Tanítását elferdítették, a népet fellázi­PÁRTOLJA LAPUNK HIRDETŐIT tották ellene, Listrában is, amikor Pál meggyó­gyította a sánta embert, akkor dicsőítették, ál­dozatot akartak érte bemutatni a pogány isten­nek, de mikor a zsidók, az ellenségek odakerül­tek és lázadó beszédet tartottak Pál és tanítása ellen, akkor követ ragadtak és kiűzték őt a városból. Ugyanaz a sors jutott Pálnak, mint Jézusnak. A hitetlen pogány nép hamar meg­változtatta véleményét a tanítványok felől, ha­mar kioltották az áldozati tüzet és a haragnak tüzével űzték őket ki a városból. Ma is, a ke­resztyén világban ilyen hamar változtatják egye­sek embertársaik iránti érzelmüket. Egyszer felmagasztalják, majd gyorsan ledobják őket. Pedig Jézus tanításából mi szeretetet tanultunk s közel kétezer éve gyakorolták a történelem­ben, nekünk már másként kellene Ítélnünk és cselekednünk. A végcél. A tanítványokat nem renditette meg a tömeg lázadása, sőt igyekeztek megváltoz­tatni a tömeg gondolkozását, érzelmét. Éhez a munkához türelem, bátorság kell. Hogy az Is­ten országa ma is úgy terjedjen, mint az apos­tolok korában, sőt még jobban kellene, mert ma minden eszköz a kezünkbe adatott ennek a mun­kának véghezviteléhez, akkor legyen türelmünk, bátorságunk és lelki erőnk. Ezt pedig Isten adja azoknak, akik az Ő kertjében hűséges munká­soknak bizonyultak. A NAGYVÁRADI SZABAD EGYHÁZ. A nagyváradi egyház-szakadás elő­idézője és követői részére a vallásügyi minisztérium rende'letet adott ki, mely­ben tudtára adja dr. Gyenge Jánosnak, ■hogy ő az ő vallásos társulatát nem ne­vezheti “református egyház”-nak, nem jelenhetik meg ezen egyház képviseleté­ben, nem végezheti ennek szertartásait és nem jelenhetik meg a ref. lelkészek palástjában, hogy ezáltal zavart ne okoz­zon a lakosság között. Ez a rendelkezés tehát gátat emel az u. n. szabad egyház vezetője és hívei által terjesztett azon megtévesztő állásoknak, hogy ők az igazi és az ősi elveken álló reformátusok. A rendelet következtében az u. n. szabad egyház vezetője nem végezhet a refor­mátus egyházéval azonos ritusu isten- tiszteleti ténykedést és nem viselheti a ref. lelkészek palástját. Figyelmeztetjük híveinket,- hogy az uj vallásügyi tör vény 40-ik szakasza (értelmében “vala­mely egyház lelkésze kizárólag csak hí­vei részére végezhet egyház funkciókat” tehát a jelen esetben nem végezhet a szabad egyház vezetősége semmiféle egy házi ténykedést: keresztelést, esketést, temetést azon reformátusok számára, a kik az uj vallásügyi törvény 45-ik szaka­szában előirt és már kötelező áttérési el­járásnak nem tettek eleget s igy a re­formátus egyház kebeléből törvényesen ki nem léptek. Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjáénak.

Next

/
Thumbnails
Contents