Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-14 / 28. szám
2-ik oldal 28-ik szám. amerikai magyar reformátusok lapja AZ IFJÚSÁGI KONFERENCIA. Az amerikai magyar református ifjúság megmutatta lelkesedését, egyházához való ragaszkodását azon a konferencián, melyet maga rendezett meg az ifjúság. Micsoda erő, micsoda kincs, melyet az ifjúság életében ajándékozott nekünk az isteni gondviselés. Gyönyörűség volt végig tekinteni ezen a sereg ifjúságon, rózsás arcok, mosolygó szemek, reménnyel telt magyar szivek találkoztak egymással. Kedves emlékké avattuk ezt a találkozót. Adja Isten, hogy sok éveken keresztül ilyen lelkesedéssel, buzgóságga'l eltelve találkozhas- sék az amerikai magyar református ifjúság ! Csütörtökön reggel kezdődött meg a .konferencia. Id. Kalassay Sándor, az amerikai magyar ref. lelkipásztorok nesztora nyitotta meg gyönyörű gondolatokkal megtelt imájával. Majd az ifjúság éneke zendült fel, tele tűzzel, magyar érzéssel. A konferenciát Molnár Pál elnök nyitotta meg. Elnöki beszédét a jövő heti számunkban hozzuk, hadd lássák azok is, akik nem jöhettek el, vagy akik tengeren túlról figyelik az itteni ifjúság mozgalmát, hogy milyen .erőteljes vonásokkal rajzolta meg az elnök az ifjúság jövőjét. De sok tanulság is rejlik benne. Meglátjuk azokat az eszközöket, amivel az ifjúság dolgozik, de meglátjuk azokat az akadályokat is, melyeket el kell hárítanunk, ha azt akarjuk, Rogy munkánk sikeres legyen. Következtek a jelentések, kitűnt, hogy 31 egyház ifjúsága volt képviselve 144 delegátussal. Azokról a helyekről jöttek el a delegátusok, ahol komoly, keresztyén szellemben dolgozó ifjúság működik. Mert még mindég akad egyház, ahol az ifjúság téli álmát alussza, ahol a munka könnyebb oldalát véve szinháziaskodás- sal„ fényes mulatságok rendezésével fog lalkoznak. Hogy ez igy van, soha nem tűnt fel olyan hathatósan, mint ezen a gyűlésen. Az ifjúság maga emel panaszt ■egyháza ellen, ahol nincs komoly nevelés, velük való vallásos foglalkozás. Egynéhány helyről ilyen panaszlevél étkezett be, ahol leintették az ifjúságot a gyűlésen való résztvételről. A jelentések ■után csoport gyűlés volt, a melyen a keresztyén ifjak törekvő társaságának munkaköre volt felosztva, hat csoport, hat szakértő ember vezetése alatt tanulmányozta a tudnivalókat. Ez volt a legértékesebb része a konferenciának. Itt mindenki dolgozott. Igyekezett leirni mindazt, amit el kell majd neki mondani s amivel be kell neki számolni odahaza. Erről a gyűlésről egyetlenegy sem mehetett haza anélkül, hogy ne tudná mi a célja, munkaköre a keresztyén ifjak társaságának. És ha ez igy van, akkor elértük célunkat a konferenciával. Este a konferencia kórusa elénekelte a magyar himnuszt, és más alkalmi éneket. Két kiváló szónok tartott beszédet: Nt. Bogár Lajos, toledoi lelkész, aki gyönyörű beszédben emelte ki azt a gondolatot: hogy az egyháznak szüksége van az ifjúságra és az ifjúságnak szüksége van az egyházra. Azután Dr. C. Sherwood országoshirü magyar barát beszélt az ifjúsághoz. Buzdította a magyar ifjúságot, hogy lelkesülten végezze azt a nagy missziót, melyet Isten helyezett az amerikai magyar ifjúság kezébe. Másnap a gyűlés az alapszabállyal foglalkozott. Végre-valahára ki merte mondani a konferencia, hogy ez a munka igenis a Keresztyén Ifjak Egyesülete által megjelölt irányba fog haladni. Ez ez Egyesület összeköttetésbe lép az amerikai és a világ szövetséggel. Hivatalos cime tehát: “Magyar Keresztyén Ifjak Egyesülete”. Hungarian Christian Endeavor Union. Ha lehetséges volna a központ segítségével, havi közlönyt szeretnénk kiadni, mely kizárólagosan a magyar református ifjúság munkájával fog lalkoznék, és hétről-hétre meg volna jelölve az Egyesület által megszabott munka. Törekedjünk erre, hogy minél előbb meglegyen. Talán még a központ segítsége is elmaradhat, ha harminc egyház ifjúsága belekapcsolja magát ebben a munkába és képes meghozni minden áldozatot, amit megkíván az ügynek előbb- vitele. A konferencián két nagy csoportot láttunk távolról, 'Bridgeport és Toledo. Két végvára az amerikai magyar egyházi munkának. Szép munka folyik mindkét helyen, meglátszik az ifjúságon, és hogy ez a munka áldásos nyomokat hagy az életen, azt elvitatni nem lehet. Dicséretet ■érdemelnek a bridgeportiak már csak azért is, hogy minden évben nagy számmal jelentek meg a konferencián, most harmadik konferenciát tartott az egyesület, de még mindenkor a bridgeportiak voltak a lagnagyobb számban. Pedig micsoda költséget, áldozatot megkíván a konfercnciázás. Tanulhatnának sokszor a közelben levő ifjak. Akik egyéb tálen- tummal rendelkezők, de még azt is el ássák, a helyett, hogy kereskednének vele. A jövő évi konferencia a toledóiak javára dőlt el. Ott lesz megtartva. És minden reményre feljogosít az a tudat, hogy ott példaszerű munka folyik, a Keresztyén Ifjúsági Egyesülete boldog érzéssel gondol már előre is a toledói találkozásra. Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjá”-nak. AZ ELSlT ELŐSZŰR. Akinek van érzéke a lelkiélet jelenségeinek az észrevételére, az nagy örömmel és Isten iránti hálával látja, hogy Isten lelke világszerte csodálatos erővel működik. Szivek gyulnak meg, meglepően, tüneményesen, lángok lobbannak fel egymáshoz közel, hogy világítsanak, melegítsenek, életet adjanak ennek az öreg, béna, dermedt világnak. Gyújtó szikrákat szór a mennyei szeretet tüze a vak sötétségbe s ahol elébb a szeretetlenség aludta hideg, téli álmát és a sötétség hatalmai uralkodtak korlátlanul, kezdik érezni és látni, kicsoda az Ur. Egyedül Istené a dicséret és a dicsőség azért, hogy napról-napra erősebb s egyetemesebb a vágy, hoyy lássuk és teljesítsük az Ur Jézus Krisztus missziói parancsát, amely azt követeli minden lélektől, aki Isten gyermekének szereti tartani magát, hogy vezessen hozzá és tegyen az Ő tanítványává minden népeket. Talán sohasem voltak oly sokan olyanok, mint most, akik érzik, hogy az egyház a világ előtt való megjelenésében, a gyakorlatban nem az a boldogító ideál, akire vágyik a boldogság után sóvárgó szív. Ábrándoznak az eszményi egyház megvalósításáról és szeretnének is tenni valamit érte, hogy minél elébb meglegyen. “Az első, amit tenni kell rendszerint jelentéktelennek látszik”, de ha valaki ezt nem teszi meg, nem mehet sikerrel tovább és már az első lépésnél kudarcot vall. Ezért van a sok vágy mellett a sok kudarc. De mi az első?! Én nem vagyok orvos, nem ismerem jól a test életműködését, de úgy gondolom, hogy mikor a gyermek megszületik, az első, amit tesz, hogy magába szív egy csomó levegőt. Az, hogy levegőt vesz a gyermek, magában véve jelentéktelennek látszik. Sokkal fontosabbnak gondolják, hogy az édesanyjának teje legyen a számára. Pedig 24 óráig nem is szabad, hogy tejet kapjon. Addig azzal kell megérni neki, amit magával hozott a világra, de az uj levegő nélkül nem lehetne meg egy percig sem, e nélkül maghalna a legelső órában. Az első, ami fentartja, a levegő. A lelki élettel és a lelki munkával is igy van. Aki lelki munkát akar kezdeni, annak lelki életet kell élni. Aki lelki életet akar élni, annak uj levegőbe, a Lélek levegőjébe kell belekerülni, onnan táplálkozni, onnan venni erőt.
