Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-06 / 27. szám
t ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27-ik szám. nek és békességes együttmunkálkodásnak hivatott zászlóhordozói. Kára ez nemcsak a családnak, hanem a társadalomnak és a nemzetnek is. Ezeknek a fájón és szivettépően szánalmas állapotoknak a bekövetkezését akarja elhárítani a nyári magyar iskola. Nagy általánosságban szólva mindenütt egész Amerikában, talán az egész világon meglazultak a családi egységnek és összetartozásnak kötelékei a legutóbbi évtizedekben. Nekünk, amerikai magyaroknak az általános okokon kivül különös okaink is vannak a legáldottabb közösségnek, a családi egységnek széthullását félteni. A szakképzett emberek őrizetére bizott és gondos kezek vezetése alatt álló nyári magyar iskolák szinte pótolhatatlan eszközei a felmerülhető bajok orvoslásának és a természetes átfejlődési folyamatnak. Szeresssük azért a nyári iskolát! Hozzunk érette szivesen áldozatot! Megéri! Bogár Lajos. Öt millió dollár kölcsön a magyar protestáns egyházaknak. Az évek óta tartó tárgyalások befejeződtek. Azok a tárgyalások, amelyek a magyarországi protestáns egyházak által felveendő beruházási kölcsönök folyósítására irányultak. 'Mert a háború nemcsak az országot renditette meg alapjában, hanem az egyházaikat is. Tizenöt éve nem történt építkezés, mert nem volt tőke, az állam sem nyújthatott segélyt a szükséges egyházi és tanügyi épitkezé- sekre. Megindultak tehát a tárgyalások egy öt millió dollár amerikai kölcsön felvételéről, melyet eredményesen oldottak meg. A tágyalások a hitelösszeg felvételére vonatkozó része az E. H. Rollins and Sons bostoni bankcéggél a legkedvezőbb feltételeik mellett már béfejeződtek. A' kölcsönszerződést a pénzügyminisztérium közbevetésével megkötötték és ennek folytán a Rollins-cég a magyar- országi ref. egyházaknak folyósítani fogja a kölcsön első részletét. Az öt millió dollár egy összegben rendelkezésére áll az egyháznak New Yorkban, ahonnan évi egyenlő részletekben egy egymillió dollár vehető fel. Óriási nagy súlyt vet latba az, hogy a bankcég maga is protestáns és igy köny- nyü feltételek mellett juthattak a pénzhez. És a kibocsátandó magyar kötvények számára biztos felvevő piacot keresnek. A kölcsönszerződés értelmében a Rollins-cég megvásárolja és saját kibocsátására tekintet nélkül kifizeti a két protestáns egyház vezetőségének hozzájárulásával létesített Protestáns Országos Hitelszövetkezet által kibocsátandó 7 százalékos, 35 év alatt törlesztendő 5 millió dollár névértékre szóló kötvényeket. A protestáns egyházak megbízásából Baltazár Dezső püspök, Kovács J. István volt államtitkár, Rigó József pestmegyei lelkész és dr. Czebe László vezették a tárgyalásokat és az egyház az akciók lebonyolítása céljából megszervezték a Pro testáns Központi Hitelirodát. Az öt milliós dolláros kölcsönt junius 20-án bocsátották ki az amerikai piacon. Ebből a hatalmas összegből a következő tervbe vett épitkezéseket fogják eszközölni. A két protestáns egyház 60 templomot, 160 uj iskolát, különféle iskolabővítések révén 450 tantermet, három uj középiskolát, öt hatalmas inter- nátust, 70 lelkészlakást, 80 tanitólakást épit fel a kölcsönökből. Emellett a roskadozó egyházak épületek százait reno- váltatják. A nagyobb egyházak tervbevették a kulturális és tanügyi építkezések mellett jövedelmező bérházak és üzletházafc építését is, mivel ez által remélik megköny- nyiteni a felvett kölcsön amortizációját. Az építkezési összegek több, mint negyven millió pengőt tesznek ki. Ebből a kölcsönből már a jövő évi pro- grammon szerepel a Kálvin-téri református templom körül levő telektömbön tervezett hatalmas építkezés, amely egye dűl 12 millió pengőt vesz igénybe. És a vidéken is csaknem minden nagyobb városban jelentős építkezések indulnak meg a felveendő amerikai kölcsönből. öröm a mártírhalálban. Pergamus városában Kr. u. 177-ben egy Kárpus nevű keresztyén embert a hitéért halálra Ítéltek. Irtózatosan meg- kinozták, majd keresztre szögezték. Miközben a hóhérok borzasztó munkája folyt, a mártír arca szelíden mosolygott. Akörülállók megkérdezték őt: Miért mosolyogsz ? ő igy válaszolt: “Ebben a percben láttam az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak dicsőségét s az töltötte el szivemet mennybeli örömmel. Oh, ehez az örömhöz képest minden 'földi fájdalom elenyésző csekélység”. Mikor a keresztet egy farakás közepette felállították s a lángok a mártír körül magasba csaptak, akkor igy beszélt: “Áldás reád, én drága megváltóm, Ur Jézus Krisztusom, hogy a te szenvedéseidből nekem szegény bűnös embernek is részt juttattál”. LÉGY KÉTSÉGES! Midőn Viktória angol királynő trónra lépett, egy idejüleg az udvari tisztviselők közül sokan lemondtak állásukról. A tisztelgés alkalmával, mikor egyenkint Istenhozzádot mondtak a királynőnek, egy öreg ur zavarában megbotlott s majd leesett a lépcsőn. A királynő gyorsan oda ugrott s felsegítette; egy pillanatra elfelejtette királynői voltát s csak azt érezte, hogy a 'fiatalabb kötelessége segítséget nyújtani az idősebbnek. Vizsgáljuk meg magunkat. Elég készségesek vagyunk-e az öregek és gyámoltalanok iránt? Vegyünk példát Viktória királynőtől. BOCSASSATOK MEG, AMÍG NEM KÉSŐ! Ismertem egy házaspárt, amelynek szomorú története mindig élénken él az emlékezetemben. A férj egy napon valamivel magára haragította a feleségét. Valami csekélység volt az egész s már magam sem tudom, hogy micsoda. A férfi munkába indult. Aznap éppen hatalmas fatörzseket kellett vágnia az erdőn. Már kiindult a házból, amikor egy pillanatra megállt, elgondolkodott, majd visszatért és igy szólt: “Kedves feleslégem bánom a hibámat. Bocsáss meg. Váljunk el jó barátságban. Csókolj meg!” Az asszony hidegen fordult el férjétől. Kemény, dacos szivében nem volt egy megbocsátó szó, szemében nem volt szelíd mosolygás a férje számára. Mikor a 'férje már messze volt, erősen bánta, hogy nem bocsájtott meg neki. Egész nap azt súgta valami neki belől a kebelében : “Meg kellett volna bocsátanod, amig nem késő”. A férfi soha sem tért vissza élve. Négy iférfi hozta hordágyon estefelé kihűlt teteméit. Az egyik hatalmas fatörzs munkaközben rádőlt, egy pillanat alatt végzett vele. Oh, ki tudná leírni az asszony bánatát! Szivesen oda adta volna a fél világot is, ha reggel megbocsátott volna az urának. Amig nem késő, bocsássatok meg még az ellenségeiteknek is. A halottaknak már ne;m késő megbocsátani.
