Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-06-23 / 25. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 25-i'k szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth. Managing Editor Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............... $2.00 per year, sent anywhere. Püőfizetési dij: ...........Egy évre két dollár, bárhová küldve Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act ol March 8, 18/s PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood. Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS ORSZÁGOS NAGYGYŰLÉS, “Mi Európa számára az Isten missziós népe leszünk. Két öreg harang, meg egy kisebb zug bong a napsütésben az Iparcsarnok előtt. Körülötte tiszta, komoly ünneplőbe öl­tözött emberek sokasága feketéjük, a hogy lassan vándorolnak befelé a refor­mátusak nagygyűlésére. Feketeruhás, fehéringes, csizmás magyarok lépked­nek komótosan befelé. Feketekabátos tiszteletesek. Feketekendős asszonynép, ki fehér kendővel betakart elemózsiás kosarat visz, ki fehér kendőibe bugyolált pólyásbabát. Feketeruhás, fehéren sze­gett főkötős diakonisszák. A sok ájta- tos, nyugodt, falusi nép között elvész a városi ember. Bent a hatalmas kupola alatt gyalulat- lan fapdok hosszú sorai. Fehér táblát tartó atyafiak mutatják, hol telepedtek meg az egyes egyháziközségek. Fekete ünneplős, fehérkarszalagos rendezők lép­kednek zajtalanul. Minden a legnagyobb rendben megy, izgalom, kapkodás, han­gos szó nélkül helyezkedik el a gyűlés tizenkétezer résztvevője. A csarnok vé­géből már csak gombostűfejünek látsza­nak azok, akik itt a néphez szólnak. A hangjuk azonban jobbról-bálról harsog mindenütt a megaffónókból. A szószéket 'és a tribünt az előkelő­ségek számára az északi hajóiban állí­tották fel s piros drapériával vonták be. A tribün tele van komolyan néző férfiak­kal és nőkkel. Mindenki figyel. A Sárospatak i tiszteletes lép most az emelvényre. Előtte vas triangulum: a mikrofon. És mikor belekezd halk, me­leg imájába, egyszerrre visszahangzik hangjától a terem. Mindenütt lehajtott fővel imádkoznak a magyarok. Most következik az elnöki megnyitó és a tárgysorozat első pontja a magyar újjászületésről. Egyre jobban és jobban megtelik a hatalmas csarnok. Végül imádság és zsoltár. A kis har­monium hangja ezerszer felnagyítva bug, de tulharsogja tízezrek áhitatos (éneke. Aztán tódul kifelé a tömeg a napfénybe. Kinn megint zugnak a harangok. A második országos református gyűlés junius 2-án nyílt meg az Iparcsarnokban. Czeglédi Sándor, a dunántúli egyházke­rület lelkészifőjegyzője mondotta a meg­nyitó beszédet. — A kálvini jellem, magyar reformá­tus jellem — mondotta többek között — kezdett megfogyatkozni a közéletben és eldördült három gyilkos fegyver, amire kidőlt a magyar református élet legha­talmasabb tölgye, gróf Tisza István. Azok az eszme áramlatok, amelyek a francia forrdalomtól kezdődőleg maguk­hoz ragadták a vezetést, istenmentsen akarták felépiteni a társadalmat. Mi azon ban meg tanultuk azt, amit Európa többi népei talán csak később fognak meg­tanulni, hogy menekülés és újjászületés csakis Krisztus jegyében történhetik. Bennünket, magyarokat, a sors lesúj­tott porig, határainkat összetépték — nos, mi Európa számára az isten misz- sziós népe leszünk. Aki akarja, jöjjön, támogassan bennünket, nincs bennünk semmi uralkodó vágy, sem felekezeti szükkeblüség, egynek érezzük magunkat minden emberrel, aki a maga életében Krisztus örök eszményképét akarja meg valósítani. A hosszú éljenzéssel 'fogadott elnöki beszéd után Révész Tmre debreceni lel­kész kezdte meg az előadások sorozatát. Kifejtette, hogy magyar megújhodás csak akkor lehetséges, ha megszűnik az erkölcstelenség, ha megszűnik a népes- sée állandó fogyatkozása. Újjászületés azért lehetséges, mert még van vérünk a «•vermekein'kért, van akartunk a jövőnk­ért áldozatot hozni. Pukv Endre, a képviselőház alelnöke. a map’var család újjászületéséről tartott előadást. Kifejtette, hogv családok testi és lelki életének égészségétől függ a haza, az eevház és a társadalom felvirá- gozása. Közoktatásunk fejlesztésével, közegészségügyi szociális bajaink rende­zésével, helvesebb birtokpolitikával so­kat elérhetünk, azonban senki sem fog célt érni a lelkek gyógyítása nélkül. Dr. Szabó Sándor “Szükség van a ma­gyar társadalom újjászületésére” címen tartott előadást. Hangoztatta, hogy a magyar társadalmi viszonyok szét ta­goltságában a krisztusi igazságok felié1 kell tájékozódni. Dr. Kováts I. István ny. államtitkár “A református gyülekezeték újjászületé­séről’’ beszélt. — Az emberek, de külö­nösen mi magyarok — mondotta — má­sokban szeretjük keresni a hibát. Egy­szer a törökben, egyszer a németben csak önmagunkról feledkezünk meg. Krisztus egyházára vár a feladat, hogy uj szive­ket és lelkeket teremtsen. A Kálvin téri templomban tartott val­lásos ünnepen az egyház szociális felada­tainak kérdését vitatták meg. Dr. Ber- náth István elnöki megnyitója után dr. Balogh Jenő ny. igazságügyminiszter utalt arra, hogy a református egyház emberbaráti kötelsségei a háború után különösen megsokasodtak. Az adatok szerint 33.000 olyan hadiárva található Csonka-Magyarországon, akiknek apjuk hősi halált halt és anyjuk sincsen élet­ben. Ezeknek a hadiárváknak az álam segélye nem elegendő, és ezért a társa­dalomnak kell őket segélyezni. Sok kö­telesség báróul a református egyház tagjaira a hadiözvegyék és rokkantak támogatása terén is. A csoportgyülés má­sodik előadója Szabó Imre fasori lel­kész, az árvagondozás részletkérdéseire hivta fel a figyelmet. Gödé Lajos püs­pöki másodlelkész bibliamagyarázata és közének 'fejezte be a gyűlést. A SZERBIAI MAGYAR REFORMÁ­TUSOK ÁRVAHÁZA. A szerbiai magyar reformátusok árva- házát — a mienkhez hasonlóképen — adományokból tartják fenn. A minap a felügyelő lelkész vidéki látogatáson volt, ahol egy áldott lelkű öreg néni bucsuzás- kor egy nagy csomagot dugott a lelkész hóna alá: “Ezt tessék elvinni az árvák- nek”. Mikor otthon felbontották, sók fi­nom sütemény került ki belőle s a leg­tetején egy vers: KEDVES ÁRVÁK. Valahányszor a kenyerem eszem Tanádságban Rátok emlékezem Kérve Istent, hogy nektek is adjon Bő áldása veletek maradjon. A vékában egy marék lisztecske, Korsóban is olaj pár cseppecske Tudom marad, Nem lehet itt éhség, Hogy Istené legyen a dicsőség. Julis néni. Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjáénak.

Next

/
Thumbnails
Contents