Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-21 / 3. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. JANUARY 21st, 1928. No. 3. S2ÄM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the Pul ' 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 'Bd ‘spffluo,n;A rs Ave-> Pittsburgh, Pa. so,“°P A lelkesedés felíobbanása. Valami csodás időt élünk. Bármerre tekintünk, mindenünnen a lelkesedés felcsapó lángjai világitanak felénk. A folytonos gyülésezések, konferenciák mind-mind egy csodás forrás ként buzognak fel, felszinre hozva a legtisztábbat, az éltető vizet. És vaj ion miért volna a lelkesedés, mit ölelne körül a buzgóság selymes karja, ha nem az egyházat, ha nem azt a jó anyát, mely elkiséri gyermekét a világ minden tájára. Ezért gyullad meg a lelkesedés a magyar reformátusok szivében, feszül meg az erő a karokban, épül fel az önfeláldozás oltára. Igaz, ez a lelkesedés még csak egy forráskút, mely nem tört utat magának, nem seperte el az útjában összehalmozódott törmeléket, de kezdetnek ez is valami. Mivel tudjuk azt a jó közmondást, hogy: minden kezdet nehéz! A jó kezdet félmunka, félsiker! A pittsburghi gyűlésre vetem most a fényszórót, mert ezen a gyűlésen szövögették a gondos kezek a szeretet selyemszálaiból azt a fonalat, mely két világot fog egybe kötni, egy nemzetnek egy hiten levő gyermekeit fogja közelebb vonzani. Vájjon akad-e kéz, mely ezt a széttéphetetlen fonalat próbálja nyirbálni? Akad-e ember, aki az áradatnak ellene fog állam? Lesz-e valaki, aki a megújhodásnak eme diszünnepén ócska ruhát fog viselni? Nem! Hiszen itten csak egy régi vágya fog teljesülni a reformátusságnak, az a régi vágy, mely szerint nem akar mindég háttérbe kucorogni, nem akar egy ismeretlen futó csillagként lehullani, vagy hogy elnyelje a körülötte tátongó mélység, felperzselje az egymás iránti indulatosság tüze: de igenis akarja, hogy a frontra kerüljön acélos erejével, törhetetlen hitével; hogy ismerje az egész világ milyen törzsről lemetszett nemes ág, hogy ne legyen a közös Anyának senki mostoha gyermeke: hogy ott a tengeren túl, úgy, mint itt, akik egy közös nyelven egy hitről tesznek vallomást, ne legyenek egymásnak ellenségei. És ezzel a nagyszerű eszmével úgy vagyunk, mint a bibliai gazdag kereskedő, aki mikor feltalálta az igaz gyöngyöt, elment, hogy minden vagyonát eladhassa s igy birtokába jusson a drága kincsnek. Kiszámithatatlan sokra menne az amerikai magyar reformátusság, ha le tudná rázni magáról a közönyösség, a nemtörődömség irtózatos súlyát. Különösen itt, ahol a gyorsaság, az örökös munka, a szárnysebes ideálok hazájába élünk. Itt versenyképessé kell tenni magunkat. És ehez meg is van minden lehetőség. De csak akkor, ha munkaképessé tesszük magunkat. Mennyi alkotó erő pazarlódik el, mennyi éltető eszme hull a porba a közönyösség miatt. Ez hervasztja el sokszor viruló reményeinket. Ez hüti le lelkesedésünk minden melegségét. És mivel tudjuk, ismerjük a betegség csiráját, akkor kezdjünk hozzá annak a megorvoslá- sához. Látjuk a fellobbanó szikrákat, mint pásztor tüzeket a sötét éjszakában. Ennek a fénynek aranypirba kell borítani jövőnk égboltozatát! És ez meg is lesz! Az amerikai magyar reformátusság öt tálentumos szolgája az Urnák, bőséggel meg vannak az eszközök, melyek által diadalra juttathassuk református szellemünk égig emelkedő oszlopát. Uj eszményeink vannak, lelkűnkben uj ideálok élnek, csak ne hagyja el senki ezt az acélt nevelő lángot, a lelkesedést, melynek most már hivatása lesz a boldogulás feltételeit megalapozni.
