Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-28 / 17. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. APRIL 28th, 1928. No. 17. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AME ld 'o.rVD.rrt 'ESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER vFLr OJUt/ 'Ay Entered as second class mail matter on the 14th or . .ugust, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. Az egyház hatalma. Az elmúlt néhány év leforgása alatt Chicago neve úgy szerepelt, mint a politikai korrupció központja. A banditák városa, ahol az emberi élet, a köz-vagyon a bizonytalanság hullámain ringott, ahol a plutokrácia a legvakmerőbb formáiban kezdett hatalomra vergődni. A város lakossága igyekezett volna kiszabadulni a politika masinájának kerekei közül, de hiába fordult az illetékes fórumok elé, hiába próbálta a frontra szólitani a birósági közegeket, felrázni a polgárság kötelességének öntudatosságát, mindez nem ért semmit, mert a korrupt politika összetört minden ellene irányuló törekvést a maga hatalmas gőzhengerével. Ilyen válságos helyzetben fordult a nép a protestáns egyházakhoz. Az egyházak és a lelkészek kész örömmel vállalták a város megtisztításának nagy munkáját, amit férfiasán végre is hajtottak. A chicagói protestáns lelkészegyesülete dek larációt adott ki, a melynek az értelmében az egyházak tegyenek félre egy vasárnapot, amikor együttesen, egy akarattal imádkozzék a város népe, hogy adjon Isten erőt és segedelmet ahoz az emberfeletti nagy munkához, amelynek keresztülvitelét készséggel teszik magukévá. Eljött a vasárnap, együtt imádkozott a nép. Amit gunymosollyal fogadtak a kívülállók, a sajtó meg egyenesen lesajnálta az egyházakat. Erre megindult a szóharc uton-utfé- len, a vallást diszkreditálták, az egyházat tehetetlen intézménynek minősítették. A lapok és a folyóiratok ezrével támadták a lelkészek illuziós, primitive felfogását. Mert hát ugyan lehetséges-e a mai müveit világban, a reális gondolkozás korszakában egyszerű imádsággal gyógyítani a város baját, a mihez a legjobb ész, tehetség, munkakedv, szorgalom kívántatik. Egyet azonban elfelejtettek a gyorsan Ítélkezők, ugyanis azt, hogy az imádságban szent elhatározásról, az igaz ügy melletti hűséges kitartásról, egy jobb jövő megalapozásáról tettek fogadást az emberek. Nemcsak a szó hangzott el ajkaikról, hanem szivük a tettre- kész felbuzdulástól égett és a mikor eljött az alkalom, amikor kezükbe adatott a hatalom, a politikai fegyvert olyan vitézül használták, hogy az egész világ gondolata megállt csodálkozásban, ha csak egy percre is. Ma a chicagói szégyenletes, vakmerő politikának roncsai hevernek imitt-amott. Megáll a gépezet, a démoni összetartó erő, amely gépezet annyi életet, becsületet, nyugalmat őrölt fel. Es ezt a rendet helyreállítani nem volt képes a rendőri hatalom, sem a katonaság óriási gárdája. Amit nem volt képes végrehajtani a Krisztus nélküli világ minden fegyverével, azt elvégezte az egyház fegyver nélkül, vérontás nélkül, egy előkészített imádsággal, az imádság valóra váltásával. Es ma a tudományos világ uj interpetációt ad az imádságnak, uj fogalmat a vallásnak, uj kötelességeket az egyháznak. Az egyház nem veszithet a Krisztus ajándékából, csak a reá bízott tálentumokat használja az emberiség javára és akkor nincs veszve semmi! H. S.
