Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-21 / 16. szám
16-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal amikor kinövünk a gyermek 'kodból, ki kell nőnünk a körihinta utazás kedveléséből. Pedig hány ember, hány emberekből alakult intézmény egyebet sem tesz mint körihintán utazik. Rohan céltalanul, forog körbe, de sehova sem érkezik meg. Milyen szömoru látvány, különösen egyházaknál, amikor esztendők hosszú sorának elmúlása után semmi eredményt felmutatni nem tudunk, amikor esztendők munkája, igyekezete, áldozatihoza- tala után ott vannak ahol voltak az elején. Körbe, körbe mennek, a saját kis körükben, azon kívül senkit nem lérintenek, azon kivül semmi iránt nem érdeklődnek, azon kivül semmiért nem áldoznak. Körihinta egyházak ezek. Szüklátó- - körű, önmagával megelégedett az ilyen egyház. Vajba a mi magyar egyházaink között minél kevesebb lenne azoknak a száma, amelyekre azt lelhet mondani, íhogy körhinta egyházak. Vajlha minden magyar egyház megértené, hogy az igazi cél nem a mozgásiban van, hanem a céltudatos, előre és felfelé való törekvésben. Erről sokat lőhetne elmélkedni, de folytassa a gondolat szövését a kedves olvasó. JUSTERRITORL Irta: Borsos István ref. lelkész. Akié a föld, azé a vallás. Ez a magyar- országi törvény világosan igazolja előttünk, hogy a magyarországi református egyház-alkotmány ősi alapja nem “Epis- copális” püspöki, hanem a földbirtokos nemesség jus territori és jus patronatusa volt. A reformált egyházakban a Geleji Katona kánonok keletkezésének a története világosan mutatja, hogy azok alkotásában a főnemességnek tényező része volt, hiszen a XII-ik kánon minden fontosabb változtatáshoz megkívánja a Status Evangélikus concesusát. A keleti protestáns egyház alkotmánya Magyarországon a reformáció kezdetén egyáltalában nem volt püspöki. Mert mit jelent a püspöki kormányzat, amit a független egyház ihavi értesitőjében annyira sürget? Amit Sebestyén Endre, Nánássy Lajos annyira szeretnének megvalósítani ? Azt, hogy az egyházakban csak a lelkészek kormányozzanak. Magyarországon ez sohasem volt meg a protestáns egyházakban. Ott volt mindég, mindenkor a Mumus az államfői legfelsőbb felügyeleti jog. (Róm. XII:l-2.) Az erdélyi országos törvény Approbate Constitutionis Pars I. Titulus I. Artie II. a lelkipásztoroknak meghagyja, hogy az egyedüli őket illető és kisebb érdekű dolgokon saját maguk határozhatnak, de a hallgatókra és a külső rendre is tartozó dolgokban mindenkor azok köz- egyetértésével. Tiszántúl, Kárászon, Szabolcs megyében 1607-ben tartott gyűlésen a papság minden befolyása nélkül intézkedtek. 1642-ben Szatmár, Szabolcs, Bereg, Ugo- csa rendei a lelkészekből álló Váradi, Bihar megyei gyűlés határozataira kijelentik, hogy egyházi dolgokban minden ujji- tás, csak a nemesség tudtával s beleegyezésével történjék. Magyar és Erdélyország reformációját a nemesség vitte keresztül és miután századokon át az ő patronátusa tartotta fenn az egyházat és iskolákat igy érthető, hogy a magyarországi református egyház ősi alapja nem “püspöki” mint a Magyar Egyházban, Nánássy Lajos állítja, hanem “JUS TERRITORI.” Az episcopálizmus a magyar református egyházakban sohasem kánonizálta- tott. A magyarországi református egyház-alkotmány szerint papi és világi elemről beszélni sem lehet, hiszen királyi papság, szent nép vagyunk. így van ez a Reformed Ohurdh in the U. S.-ben ma is. A Biblia emliti az “episcopus”-t. Mit jelent ez a görög szó? felügyelő, védő, őr, főnök. Görögös latinsággal: “püspök.” Mit jelent ez a szó latin nyelven “Su- perintedens”. Felügyelő, felvigyázó, védő, őr, főnök. Csakhogy a protestáns, főleg a református egyházakban a püspöki, felügyelői állás, nem méltóság, de főfcépen szolgálat, azon Jézusi élven, aki közöttetek első akar lenni, legyen mindenki szolgája. Mivel a reformáció az egyetemes papság elvét tanítja, nevetséges azon meg- ütődni, hogy a Reformed Church latin nyelven nevezi a felügyelőt “superinten- dens”-nek, mig a magyarországi egyház görögös latinsággal “püspök”-nek. Igaz voltak- Magyarországon is bürokraciá ra, világias hatalomra vágyakozó esperesek és superintendensek, mint itt a független egyházban is, akik még a gyűlés termek ajtaját is szeretnék bezárni a hallgatók előtt, ha merészelnék. De ez nem protestáns, ez nem református elv. Ez hierarchia. Sohasem állították azt a reformátusok, nem különösen Kálvin, hogy az állarhfelsőségnek joga volna az egyház-kormányzathoz. Elismerték az egyházi társadalom önelhatározási jogát. Evangélikus, református fejedelmeknek, eszükbe sem jutott volna, hogy az egyházat nem “Evangélium” szerint kormányozzák, de Magyarországon római ka- tholikus ifejedelemre nem lelhetett rábizni a vezérlő gondoskodást, aki nem volt a tagja az egyháznak sőt egy ellenséges testület tagja volt. A magyar protestáns egyház sohasem gondolt arra, hogy az egyházat a császár kegyelmére bízza. A német protestáns egyházak protestáns fejedelmek alatt éltek. Egy nyelvben egy irodalom hatása alatt, ott volt a “Jus terri tori, a Jus piaceti”, de ez legfölebb csak a gyülekezet automatikus fejlődését gátolta, de az egész egyházra nem volt veszélyes. Az egyház a XVI-ik században állami intézmény volt, a XVII-ik században policáj, rendőri intézmény, a XVIII- ik században rationalista, a XIX-ik században sophista, bölcselkedő, a XX-ik században pedig a függetlenek nagy örömére “confesssionálista” akar lenni. Legyen az egyház Krisztusi. Bécsi nevünk volt mindkét hitvallású evangélikusok, vagyis reformátusok és evangélikusoknak: Evangelici utrius- que confessions. Akár tetszik Nagy- tiszteletű Nánássynak, akár nem, csak “license” volt az a Helvetica Confessio, mint életfeltétel. Különben is a Helvetica Confessio az unitáriusok, a Szentháromság tagadók elleni hitvédelmi irat, amire Erdélyben volt nagyobb szükség mint Magyarországon, bár hivatalosan csak 1848-ban fogadta el Erdély re- formátussága szimbolikus könyvül, amidőn Magyar és Erdélyország egyesült. Igaz, Magyarországon még 1790-iben is volt Protestáns Hierarchia, mely a római katholikus Clérust majmolta. A Felség az egyházi legfőbb felügyeleti jogra hivatkozással, a tiszántúli püspök folyamodványának nagyobb súlyt adott, mint az országgyűlési rendek, a budai és pesti zsinatok végzéseinek Ezt cselekedtek azon független lelkészek, akik a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Conventje kérésének nem engedelmeskedtek. Magyarországon a ref, egyház kebelében a viszálykodást a XIX-ik században a papok kezdték el, amikor a Felséghez folyamodtak felfogásuk szentesítéséért. A General Convent 1821-ben szüntette meg a papok és világiak közötti vitát. Adja Isten szűnjék az amerikai ref. papok között is. Azok az exegetikai nézetek, melyekre Kálvin a zsinat presbyteri alkotmányt alapitja a testvéri szeretet által korlátozott “demokrácia”. Nekünk úgy mond Révész Imre, 1880-ban Balogh Ferenc debreceni t'heologiai profeszorhoz irt levelében: e felé az ideál felé kell haladnunk, nem az “episcopálizmus” felé. Ezt ajánlom Nánássy Lajos figyelmébe, fogadja meg tudós tanára felfogását. Hiszen a mi királyi tanácsos püspökeink, komoly ember előtt ma holnap nevetségesekké kezdenek válni, mint valami Mu- ikányiak. Képzeljük el, itt Amerikában, sorkosztos független papot mint Magyar
