Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)
1927-05-14 / 20. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. MAY 14th, 1927. No. 20. SZÁM. AMERIKAI MAGY Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFOR MED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUSOK LAPJA. Most magunkkal fogunk foglalkozni. Itt az ideje a betekintésnek, a megvizsgálásnak és ha érdemesnek tartjuk alapul venni az eddigi elért eredményeket, akkor erre az alapra épitsünk felhőkarcolókat.. Eddig a szegénység ruháját viseltük, lapunk összezsugorodott s igy kiszorítottuk helyéről a legjobb gondolatokat, terméketlenül hagytuk az eszmék leggyönyörűbb virágait, megcsonkitottuk az egyházak hirdetési, tábláját, csak azért, mert nem ismertük fel a magunk erejét, nem láttunk 'be elég mélyen az egymás megbecsülés, értékelés titkos kamarájába. Ez a szegénység kinevelt bennünket. Meglátatta velünk a sok 'kincset, a lelkek kincsét, a gazdagságot a magyar szív telített gazdagságát. Megismertette velünk, hogy ilyen összezsugorodott szegénységgel nem lehet nagy célokat mégcsak szolgálni sem, nemhogy elérni. Már pedig az amerikai magyar reformátusok megsokszorozódott tízezrei élni akarnak, még pedig kulturális, törekvő, diadalmas életet. Éhez eszköz kell, a legjobb, amit Isten-kéz boldogulásunkra adott. Ez az eszköz a sajtó, a világ leghatalmasabb ereje, mely háborút túl indítani, békét tud teremteni, tudományt tud hinteni, hitet tud éleszteni, aranyhidat épit a múlt és jelen közt s építő, alkotó munkára heviti az embervilágot. Az amerikai magyar reformátusok lapjának olvasó tábora hihetetlen módon megnövekedett. Mintha a tavasz varázsereje szólította elő a lelkeket. Mintha a múlt jéghegyének ára- áradása elöntötte volna a szivek mezejét, bővebb gyümölcs- termelésre készítené el a jövőt. Ma egy hatalmas táborról beszélhet lapunk. Egy hatalmas tábornak visz üzenetet, hogy megértettük ragaszkodásukat, megértettük igazi célúkat, most már rajtunk a sor, hogy megbecsülésre emeljük a kezünkbe fektetett bizalmakat. Kész örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy lapunk rövid időn belül tizenhat oldalas terjedelemben fog megjelenni. Ugyancsak örömmel jelenthetjük azt is, hogy lapunk a múlt év leforgása alatt másfélezer dollár tiszta jövedelmet takarított meg. Ez az eredmény a megértés és a szeretet munkája volt! A múlt 'év folyamán lapunk zászlót emelt a keresztyén ifjak társaságának megszervezése mellett, mely addig csak imitt-amott pislogott, mint pásztortüz a sötét éjszakában, ma harmincegy gyülekezetben van megszervezve a jövőnek ez a leghatalmasabb biztosítéka: Lapunk megfelelő tárgy és célirányitással látja el a szervezeteket. A vasárnapi iskoláról szólva, több, mint hatezer gyermek részesül oktatásban, irányításban. Tehát a lap itt is döntő szerepet játszott, amit lekicsinyelnünk nem szabad. Hogy voltak és vannak egyének, akik mindezt értékelni nem tudták és tudják, az annak a jele, hogy ezeket mindég a szenvedély füti és nem a helyes gondolkodás. Ezeknek meg kell érteniük .hogy nagy különbség vau az egyházból és az‘egyházért élni tudás között. Amit cselekszenek a kapzsi felek, az bennünket nem érdekel. Nagy látásoknak visióját festette meg előttünk Isten. Ebben az örök képben ismerjük fel ama vonásokat, melyeknek színezetét nekünk kell elkészítenünk. Egyházunk, hitünk, lelkesedésünk, szeretetünk, akaratunk egész közeléletünknek tündöklő fénye ragyogjon ki a szent vonásokban. És ezt a fényt és tüzet mindenüvé készséggel vigyük el, hogy apró lelkek mécsei is felgyuljanak nála. A Gondviselés, mely dús adományokkal ruházott fel, reánk bízta a magyar árvákat, reánk bizta a magyar ifjak felsőbb neveltetését, lelkűk kimet- szésát. Ezek nem csupán az áldozati oltárra dobott centjeinkért óhajtoznak, hanem a magyar reformátusság szív és lélek tisztaságának, megbecsülésének, az örökölt kincsek ajándékaiért, melyek életüket széppé és gazdaggá tehetik. Nagy célok kitűzése áll előttünk és érezzük, hogy ehez még erősödnünk kell önzetlen és önfeláldozó cselekedetre. Itt a tavasz, tisztogassuk, nyesegessük életünk fáját, hogy dús hajtással induljon meg az egyházi élet kivirágzása; lássuk dús lombokban, díszben a magyar jövőt; gyümölcsözésben a testvéri szeretetet. A Reformátusok Lapja ilyen hittel, reménységgel indul meg nagyobb hivatásának teljesítésére. Adja Isten, hogy minden várakozást betöltsön az uj világban lobogó magyar lelkek felemelésére ! Horváth Sámuel.
