Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)

1927-12-10 / 50. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD. PA. Subscription terms:............... $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ...........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa. HÁLÁTLANOK MARADUNK-? Két esztendeje már, hogy jel nélkül várja a magyarokat az a magános sir ott az irwini temetőben. Hantjai alatt Dr. Souders porai nyugosznak, azé a férfiúé, -kinek élete a mi sorsunkkal ol­vadt össze és kinek még a halála pillana­tában is.a mi gondunk szorította össze a szivét. Amerikai magyar református egyházainknak az első szuperintendse volt, talán az utolsó is. És akármennyi tévedést vagy hibát követett volna is el ellenünk: mindent elfedezett szive nagy szeretete. Ez a szív értünk dobo­gott és boldog volt, ha haladni látott minket. Elfelejtettük volna már ezt a szivet? Olyan gazdagok vagyunk-e pompás je­lenünkben, hogy már két esztendőre sem emlékezünk vissza ködös múltúnkból? Vagy mivel tudjuk menteni magunkat, hogy az a sir még mindig jeltelen? Talán azt mondják, hogy ez nem a mi kötelességünk, hanem az özvegyé ? Itt 'folyik szemem előtt hátramaradot- tainak élete. Elnézem azt a hősies küz­delmet, a gyönge nő csatáját a mostoha élettel. Két esztendő ó'ta próbálgatja az édesanya, hogy semmiből teremtsen annyit, amennyi két fiának a kitanit- tatásához szükséges. És eszembe jut, kogy most két éve azt kértem magyar egyházainktól, 'hogy fogadjuk fiunknak ezt a 'két fiút, kiknek az apja a mi atyánk volt, és segítsünk neveltetésük­ben csakúgy, mintha magyar fiuk vol­nának. Még máig is hiába várom a jóvá­hagyó válaszokat: agyonhallgatták ja­vaslatomat. Voltak fellengzősebb tervek is. Gyújt­sunk tízezer dollárt az elhunyt nevére alapítványul. Festessék meg az arcké­pét. És ilyesmik. — Mi lett a tervekből ? — Az a sir még mindig jeltelen ott az irwini temetőben. És az az egymagára hagyatott szegény özvegyasszony ide­stova összeroskad az ereje feletti teher alatt. Mert senkije sincsen csak a jó Isten, aki még eddig nem engedte el­fogyni az olaját -meg a lisztecskéjét. Ál- dassék érte szent neve! Olyan boldog és olyan hálás az a 'há­rom árva szív a mindennapi kenyérért! Csak az fáj nekik, hogy az a sir még mindig jeltelen ott az irwini temető­ben.... Jeltelen? Nem. Ha sokáig igy ma­rad: hálátlanságunk lesz rajta kőnél is nehezebb. De én ezt nem 'hiszem, nem akarom elhinni! Mert nem arról van itt szó, hogy nem bírnánk megtenni; hisz'egyre alig jutna abból valami; csak akarnunk kell. Nyilvánosan felkérem egyházainkat, lelkészeinket, tagjainkat, minden test­vérünket : küldjük be adományainkat a Reformátusok Lapja szerkesztőjéhez, azzal a rendelkezéssel és megbizással, hogy feltámadás ünnepére jelölje méltó siremlék a mi nagy halottunk utolsó nyugvó-helyét! Advent van. Isten Fiát adta nekünk. És Benne hány ilyen nagy szivet azóta! Hát mi mit viszünk Megváltónk szüle­tési ünnepélyre fehér-karácsonyi ajándé­kul? Vigyünk az idén háládatosság áldo­zatát ! Dr. Tóth Sándor. “A SOKASÁG ÉHEZIK." Alapige: Máté XIV. 14-21. “Kimenvén Jézus látott nagy sokaságot ” Ez a kép az evangéliumi történetek során át végig kisér bennnüket. JÉZUS ÉS A SOKA­SÁG! Valami válogatott, előkelő, hallgatóság talán? Nem, inkább az akkori társadalom alsó rétegei az üldözöttek, a kitaszitottak, la testi lelki betegek, az özvegyek és az ÁRVÁK- a föld gyarló népe. És ez a sokaság mint egy megdöbbentő, eleven társadalmi kérdés ott van örökösen JÉZUS és TANÍTVÁNYOK előtt — sötét háttere az evangélium napsugaras üzene­tének. Jézus egyháza! Jézus tanítványai! Ke­resztyén Hivők! ti nem látjátok magatok előtt ezt a -sokaságot, nem 'halljátok ma­gatok körül zűrzavaros lármáját? Mai korunkat, a mai keresztyénség életét osztályharcok jellemzik, és a közéletben még az egyháziban is szívesen dobálód­zunk a népszerűvé vált szociális kérdés jelszavaival. De ma el e jelszavakkal! Ma nekünk a társadalmi kérdést a maga élő valóságá­ban kell meglátnunk. És az élő valóság mais mint kétezer esztendeje a TÖME­GEK- az éhes sokaság képében ott zug a keresztyénség előtt. És ennek a soka­ságnak tompa moraját, dühös követelő- zését, fenyegetőző jajjait csak az nem 'hallja- aki készakarva dugja be a fülét előtte. És ti ne hallanátok! Jézus tanít­ványai ! Nem halljátok a százezer fejű tö­meget zúgni, akiket bűnös, nyomorgó, zülött párákká sülyesztett a kis falu bol­dog lakóiból a nagyváros ezernyi csábí­tása— -és áldozatul követelt a GÉP- ez a modern Moloch? Nem halljátok a mun­kásasszonyok zokogását amig a férj csap­székben veri el heti 'keresetét, vagy az öklüket rázó mun-kátlanok kóro'mló riká­csolását; a sztrájk tanya viharzó tár­gyalásait; az elhagyott beteg gyerme­kek nyöszörgő sírását a munkáslakások­nak nevezett pinceodukban, az ünnep­rontó ittas lármát a külvárosok utcáin — de elég! Ti mind halljátok ezt! Jézus egyháza! Jézus tanítványa! Mo­dern Keresztyén ember! Te mondd, hogy a te szived nem remeg — amikor ezt a (fenyegetőző éhes tömeget ott látod aj­tód előtt és amikor morajlása mint a viharelőtti mennydörgés füledbe hat. Te is mint a JÉZUS tanítványai ta­nácstalanul nézesz magad körül — ma ta­gadás -—• szeretnél valami könnyű utón módon megszabadulni ennek a felelős­ségnek súlyától! “Bocsásd el a sokaságot — úgy szólsz te is — hogy mennjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.” DE JÉZUS NEM ERRE TANÍT! JÉZUS monda: “Nem szükség nekik elmenniök — adjatok nekik ENNI TI!” “De Mester — feleli szorongó szivvel, elborult arccal a megdöbbent tanítványok — nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.” “Mester — suttogja a mi kis hitü szi­vünk is, ami bénult karú társadalmunk és EGYHÁZUNK IS — hiszen látod, mi­lyen kevés ami erőnk, a pénzünk, az egyesületünk, az árváházunk, a magyar tanításunk, a HITÜNK; mi ez ekkora nagy feladattal szemben? Való igaz! a feladat óriási s ha mindazt számbavesszük amivel a megoldásra ren­delkezzünk: az eredmény sivár és el­szomorító. Bizony oda HEGYEKET MOZGATÓ HIT KELL — mi pedig, a magunk gyönge szivét is alig bírjuk meg­mozdítani néha napján: ODA MUNKÁS, ÁLDOZATOS SZERETET KELL — mi pedig, a finom és kényelmes önzésre rendeztük be életünket: ODA KIAPAD-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents