Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)
1927-12-03 / 49. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49-ik szám. * El-e még az én anyám? IRTA: BIRINYI K. LAJOS. A következő sorokban az amerikai magyarság isteni küldetéséről, a magyar Anyaföld és a magyar nép iránti kötelességéről óhajtok röviden elmélkedni. Gyak ran halljuk egyházi emberek részéről azt a kijelentést, hogy a szétdarabolt és 'megcsonkított magyar Anyaföld és a koldusbotra juttatott magyar nép igazával foglalkozni és a Magyarország ellen elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok jóvá tételét követelni, valamint a magyar területi egység visszaszerzéséért harcolni annyi, mint politikával foglalkozni és hogy épen ezért ezekkel a mindenekfelett legfontosabb kérdésekkel egyházi téren nem lehet foglalkozni. Elfelejtik az ilyen gondolkodású emberek, hogy a keresztyén vallásnak a fundamentuma: az Isten és emberrel szemben tartozó kötelesség pontos és lelkiismeretes elvégzése. Elfelejtik azt is, hogy a magyar protes- tántizmusnak a zászlójára mindig ez volt írva: “Istenért és a Hazáért”. Isten, ember és a Haza, melyben az ember él: ezekért harcolt a múltban és harcol ma is a magyar protestántizmus. Aki a protestáns vallásból ki szeretné küszöbölni az ember földi hazájával és annak lakóival szemben tartozott kötelesség elvégzését : az az ember eltévesztette az élet célját, még nem fedezte fel az amerikai magyarságnak isteni küldetését és a magyar anyafölddel és a magyar nemzettel szemben tartozó kötelességét. Amidőn e sorokat irom, a Szentirás előttem van — kinyitva. A Mózes első könyve 16-ik részének első részét olvasom. Ebbeh a részben találjuk meg a legszebben és legmegérthetőbben megvilágítva az ember isteni küldetését és fajával szemben tartozó kötelességét. Az Isten már jóelőre tudta, hogy szűk esztendők fognak bekövetkezni, éhség és éhhalál lesz az egész földön. De az Isten nem akarta Jákobot, az ő családját és még sok másokat éhhalállal, elpusztit- tatni. Gondoskodott tehát arról, hogy legyen egy egyén, aki a nehéz esztendőkben segítségére legyen azoknak, akiknek halálát nem óhajtotta. És milyen különös módot használt az Ur erre a célra! Önző szivet és rosszakaratú lelket adott a Jákob tiz fiának, akik ifjú testvérüket, Józsefet először egy száraz kútba dobták, azután egyptomi rabszolgakereskedőknek eladták. Tehát, mint rabszolga került József Egyptomba. Ottan a bölcs isteni rendelkezés folytán József az országnak a királyon alul legfőbb embere lett. Az Isten keze által vezettetve, József hét esztendőn keresztül gyüjtette és raktá- roztatta el a gabonát és búzát. Esetleg voltaik egyesek, akik Józsefet ezért ki- gunyolták, de ő nyugodtan végezte az ő isteni küldetését. Bekövetkezett a szűk esztendő; éhség és nyomor volt a földön. Jákob meghallotta, hogy Egyptomban van búza; elküldötte tehát fiait oda búzáért. A fiuk megérkeztek s őket József elé vitték. Elmondották Józsefnek, hogy milyen nagy Ínség van az ő hazájukban és hogy öreg édes apjulk is éhezik. Kérték Józsefet, adjon nekik búzát. Nem ismerték meg a fiuk Józsefet; mert hogy is ismerhették volna meg őt, hiszen ők rabszolgának adták el ifjú testvérüket s ki merte volna elgondolni, hogy épen abból a gyerekből legyen Egyptomnak legfőbb ura! De József megismerte testvéreit. A fent jelzett helyen azt olvassuk, hogy sírva fakadt ez a nagy ember, a József, és zokogva kiáltotta testvéreinek: “Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba; él-e még az én atyám?” A testvérek megijedtek. Mi lesz most ő velük? Milyen mértékkel fog nekik visszafizetni ez az eladott testvér, Egyptomnak legfőbb ura, a József? Milyen meglepetésben részesültek a megrémült testvéreik! József, akinek isteni küldetése volt, szelíden szólott 'hozzájuk : “Gyertek közelebb hozzám, ne féljetek, ne bánkódjatok, ne szomorkodjatok azért, hogy engem ide adtatok; mert, — ime látjátok, — engem az Isten küldött ide, hogy ti is, a mi édes apánk is, mások is életben maradjanak”. És fellobbant lelkében a szüleivel, testvéreivel, fajával szemben érzett kötelesség lángja: “Gyorsan, siessetek, igyekezzetek vissza édes apánkhoz, — mondta József a testvéreinek, — és mondjátok meg neki, hogy az ő fia, József még él és Egyptomnak nagy ura, 'főembere. Jöjjön hát az édes atya családjával együtt Egyptomba és ottan — József mellett — életben maradnak”. Az öreg Jákob el is ment Egyptomba családjával együtt és fia mellett élte le hosszú életét. A bibliából tudjuk, hogy József megmentette a föld lakóit az éhhaláltól a szűk esztendők idejében. Ez volt Józsefnek az isteni iküldetése és ennek a küldetésnek eleget tett. Minden embernek, minden nemzetnek van egy isteni küldetése és az emberiség boldogsága ezen a világon attól függ, hogy minden ember felismeri-e az ő isteni küldetését, hajlandó-e elvégezni azt a missziót, melyet a Teremtő Isten e földön ő reá bízott. A magyar nép részére egy igen fontos missziótrválasztott ki a Gondviselés: egy lakatlan puszta földet lakhatóvá tenni, szántatlan földjét tejjel-mézzel folyó föld dé tenni és a nyugati keresztyén kultúrát és civilizációt a kelet vad csordáitól megmenteni. A világ népe könnyen felejt, de érdemes megemlékezni arról, hogy a mindennap déli órájában a keresztyén templomok tornyában megkondult harangok búgó hangja arra emlékezteti vissza a világ keresztyénségét, hogy 1456 ban egy dicső napon ugyanabban az órában mentette meg Hunyadi János és önfeláldozó magyar hadserege a nyugati keresztyén civilizációt a törököktől. Tudnia kell a -világnak, és megkell mondani gyermekeinknek is, hogy ha nem lett volna önfeláldozó magyar nép, ha a magyar nép nem lett volna hajlandó elvégezni az ő isteni (küldetését, ma nem volna keresztyén civilizáció, nem volnának keresztyén intézmények. A magyar nép mindig eleget tett az ő isteni küldetésének. Mindezért hálával tartozik a magyar népnek a keresztyén civilizáció. És mégis mi törtérit Párisban a világháború után? Mindenki, aki olvas történelmet, tudja, hogy Magyarországnak semmi köze nem volt a világháború előidézésében. Mindenki tudja, hogy a magyar nép olyan ártatlan a világháború elő idézésében, mint a ma született gyermek. És mégis Párisban a békekonferencián a boncoló asztalra tették az ezeréves Magyarország testét, szétdarabolták, levágott testrészeit éhes szomszédainak, mint koncot, odadobták, a magyar népnek több mint felét a szélrózsa minden irányában szétszórták, a másik felét pedig koldusbotra juttatták! Kivágták az ezeréves Magyarország szivét, Erdélyt és odadobták a félmüveit Romániának! Erdélyt ! a magyar politikai vallási és lelkiismereti szabadság bölcsőjét és a magyar protestántizmus legfőbb várát. Erdélyt, ahol először született meg Európában a vallás és lelkiismereti szabadságot megvédő törvény! Erdélyt, a magyar és világ protestántizmusnak eme nélkülözhetetlen várát, kivágták a magyar testből és koncként odadobták a félvad oláhoknak ! Ilyen égbekiáltó igazságtalanságot egy nemzettel szemben sem követett el a világ. És ez a precedens nélkül álló igazságtalanság azzal a néppel szemben történt meg, amelynek nagy szolgálatát, hősiességét és isteni küldetését hozza vissza az emberiség emlékezetébe a mindennap déli órájában megkonditott harangok imádságszerü hangja! De bármennyire is gonosz volt a párisi békekonferenciának ez a rettenetes vétke, mégis el kell ismernünk, hogy ebben is benne van az isteni bölcsességnek a keze. A világháború végéig több, mint 400 éven keresztül az osztrák kezében volt Magyarország s a világ nem ismerte
