Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)
1927-05-14 / 20. szám
20-ik szám. AMERIKÁT MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal kemény harc. Nem pusztán védelmi harc pedig. Meg kell támadnunk azokat, kik ellenségei azoknak az igazságoknak, melyekért küzdünk. Mekkora erőt merítünk .gyermekeinkből ezekhez a küzdelmekhez ! Már a kicsiny gyermek mennyire felfokozza lelki erőnket, mennyi gyönyörűségünkre van, mennyi szeretetet ébreszt bennünk, mennyi vágyódást és törekvést minden jóra, minden szépre! A serdülő fiáknak már csak a jelenléte is kötelez az igazságért való küzdelemre. Életünk megszépül puszta ottlétüktől. Hiszen "minden mozdulatunkat örökkévaló gyermeklelkek tágranyilt szemekkel nézik, hogy belőlük maguknak életprog- rammot olvassanak ki”. De jó hogy itt vannak, körülöttünk. Kényszerítenek a cselekvésre, a harcra, a munkára. Eszményük nem a szónok, hanem a hős. Nem szavakat várnak tőlünk, hanem tetteket. “Nagy szavak renegátakat nevelnek; a munka, bármilyen apró, hősöket szül.” És ők szívesen lesznek nyilak, a hősnek kezében. De csak a hősében! Nincsen nagyobb segítőnk, emberi segítőnk, az élet csatáiban, mint serdülő fiaink. III. A nyilat gondosan kell előkészíteni. Nyilak nem teremnek maguktól az erdőn. Mily gondosan készíti ki a hős a nyilait! Az ijat, a hurt, a nyílvesszőt. Jól tudja, hogy élete függhet fegyverétől, nem bízza hát a véletlenre, hanem minden tudását összeszedi, hogy azt miág biztosabbá tegye. Ha maga nem ért hozzá: a legkiválóbb mesterre bízza ezt. Ugyanígy tesz a bölcs apa fiaival. A fiák Isten ajándéka, de nekünk kell őket azzá tennünk, miknek Isten akarja őket látni. Az a mesterség, a mivel úgy készítjük őket az életre, mint a hős a nyilait a csatákra, az a mesterség a NEVELÉS. Nincsen ennél nagyobb fontosságú mesterség, és nincsen nehezebb művészet. Jézus azért jött, hogy minket fiákká neveljen; Isten maga sem csinál egyebet velünk emberekkel, mint nevel, — világ tetremtése óta mindig csak nevel, mindennel nevel. Összetákolt nyíl: magára hagyatott gyermek; mesteri míves nyíl: kiművelt ifjú. Az eredmény, a csatában, mind a két esetben egyforma. Nem értesz a neveléshez? Bizd gyermekedet mesterekre, kiknek az az élethivatásuk, hogy kiábrázolják rajtuk az Isten képét. Küldd őt iskolákba, hogy tanulón. Nem csak azokba, hogy megtanulja az életet, mint az Isten világtervének egy részletét. Küldd őt magasabb iskolákba, hol keze helyett elméjét művelik ki, és annyival emelik őt a kézműves fölé, a mennyivel drágább a lélek a testnél. IV. A nyilat pontosan célba kell lőni. Nem találomra ellőni, hanem oda célozni, a hová a hős akarta. Micsoda célt tüzünk ki gyermekeink elé? A nyíl odamegy, a hová a hős akarta. Micsoda célt tüzünk gyermekeink elé? A nyíl odamegy, a hová ellőtték. Óh hány szülő van, ki nem tűz ki gyermekei elé méltó célokat! Megelégszenek azzal, ha jól megy dolguk, sok pénzt keresnek, gazdagok lesznek. Hányán nem törődnek gyermekeik élete céljával; hányán pedig csak ilyen célokra gondolnak velük kapcsolatban. Hányán törődnek egyedül csak saját érdekeikkel, és azok miatt bűnösen elhanyagolják vagy éppen egyszer s mindenkorra tönkreteszik gyermekeik érdekeit. Lekötik az egész életüket járomba, gyárba, bányába, és megölik bennük a lelket. Szent jogai vannak az ifjaknak, kik az Ur öröksége ! Életük sorsáért felelősséggel tartoznak nekik azok, kik ifjúságukat irányították vagy befolyásolták. Joguk életük jobb sorsához, joguk van az emelkedéshez, maguk kiműveléséhez, joguk van a fartalmasabb , szebb élethez. De nemcsak nekik lesz abból hasznuk, ha magasabb színvonalra emelkednek. Haszna lesz abból az apáknak is, hisz a fiák a nyilak az apa tegzében; haszna lesz a családnak, a nemzetnek, az egyháznak, az emberiségnek. Ha volt kor és nemzet, melynek erre különös szüksége volt, akkor az van most a mi korunkban a mi magyar fajunknak. Jobb jövendőjét csakis önfiainak 'emelkedésétől és öntudatos kitartó munkájától remélheti. V. A nyilat teljes erővel lövik el. Nézd csak a hőst, hogyan hajlítja ivét és hogyan igazítja el az ijjon a nyílvesszőt, hogyan huzza meg -az ideget teljes erővel és hogyan lövi el a nyilat célja felé. így kell áldozatot hoznunk azokért is, kik a mi életünk nyilai: a serdülő ifjakért, kiknek segitségétől függ életünk jobb jövendője. Ma mi segítjük őket, hogy holnap ők segítsenek. A kicsiny gyermek öntudatlan szava valóra válik: “Vegyél fel, édes Apám, — majd én is felveszlek, ha te kicsi leszel.” Majd felvesznek ők, — de most nekünk kell őket segítenünk. 'Megfeszített, rendszeres, nagy erőfeszítéssel. Még az utolsó falatot is megvonja magától a hűséges apa, csakhogy fiát megindíthassa azon az utón, mely boldogulásához vezet. De nemcsak az apának kötelessége az, hogy fiát támogassa, hanem ez mindnyájunknak, a köznek is feladata. Kivált olyan esetekben, mikor egy-egy fiunknak a kitanittatása felülmúlja a család anyagi erejét, minthogy éppen ez az eset csaknem valamennyijüknél, kik itt tanulnak. Közös erőfeszítésünkre van szükség, hogy majd annak idején közösen vegyük hasznát is annak, a mit elértek. Amerikai magyar viszonyaink között nem is gondolhatnánk arra, hogy mi magyarok magunk állítsunk magunknak főiskolákat, hogy fiainkat ott taníttassuk ki és igy biztositsuk amerikai képzettségükön ’kívül magyar műveltségben való részesedésüket is. Ezért kell mérhetetlen hálával fogadnunk és megbecsülnünk református anyaszentegyházunknak azt az intézkedését, hogy a legrégibb és legnagyobb főiskolájában, Lancasterben, magyar tanári széket állított fel és azon a magyar műveltséget taníttatja. Lelkészt pályára menő ifjaink itt vagy Day tanban tanulhatnak; Lancaster azonban nagyszerű középiskola minden más pályára menő ifjú részére is. Kollégiuma az elsők között áll az egész országban. Ifjaink különös kedvezményeket élveznek ebben az iskolában, úgy hogy kevesebb pénzzel végezhetik tanulmányaikat itt, mint bárhol másutt, — és többet nyernek itt, mint bárhol másutt, mert amerikai képzettség mellett magyar neveltetésben is részesülnék. Ezt a munkát segítsük ma adakozásunkkal. Adjunk bőven, Istenéből! VI. Még egy hasonlat: a nyíl sebez, sőt öl is. A serdülő ifjak, a nyilak a hős kezében, bizonnyal távol tartják az otthontól az ellenségeket, s megvívnák a szükséggel, gonddal, kétségbeeséssel. Ölnek e mi nyilaink. De ha nem gondoztuk őket kellően: ellenségeink helyett minket ölhetnek meg. BEFEJEZÉS. Az Ur öröksége az ifjak. De nemcsak abból a szempontból, hogy Tőle nyertük őket, hanem azért is ,mert Néki tartozunk számot adni róluk. A fiákkal viszi Ő előbbre az embervilágot. Munkáját ezek végzik. És mert munkája főként a lelki világban folyik: a fiákból is a legjavának kell menni erre a munkára. “Minden elsőszülöttet az Urnák szentelj !” Az elsőjét, a javát adjuk az LT.rnak finaink közül: lelkészi pályára küldjük őket. Tanítóknak, nevelőknek, Isten és Jézus munkája folytatóinak.. Az aratásra váró gabona végtelenül sok, az arató végtelenül kevés: kérjétek az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába! Ifjak! Jöjjetek a legszebb munkába! Jézus hiv munkatársaiul. Isten vár, hogy eszközökké tegyen benneteket a maga kezében. Edényekké, kik az Ő mérhetetlen kegyelmének hordozói legyetek. Szülők! Gyüjtsetek biztos nyilakat tetgzeitekbe! Gyüjtsétek meg az Ur örökségét és sáfárkodjatok híven velük: az ifjakkal. Dr. Tóth Sándor.
