Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-02-07 / 6. szám

6-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

Úgy is hívták öt, hogy a jószivü Pa- nyókáné. És nem érdemtelenül. Megszorult ember Panyókánéhoz soha nem fordult hiába. Ha valahol szegényebb sorsú beteg volt, ki volna a megmondhatója annak, hogy Panyóka néni mi mindent elhordott oda a köténye alatt? A koldusok őrá dupla áldást mondtak s félóraszám elénekelgettek az udvarán. Volt is miért. Ott őket meleg étel várta s még a tarisznyába is jutott eggye-más.

De Panyóka néni meg is volt elégedve önmagával.

— Már az én szivem ilyen — szokta mondogatni. Nem várok én jutalmat embertől. Megfizet nékem az Isten.

CSENDES ÓRA

(Folytatás a 7-ik oldalról.)

tudsz úgy munkálkodni, beszélni, mint Pál, de azt megteheted, amit az a pár da- mascusi ember tett, tarthatod a kötelet. És ez a munkád ép oly nagy, értékes az Isten szemei előtt, ép oly döntő jelentőségű az egyház életére, mint a nagyok, a Pálok, az apostolok munkája. Ha az emberek nem is vesznek tudomást a te családodért, egyházadért hozott áldozataidról, munkáidról, ne feledd, hogy az Isten, aki titkon néz, számon tartja a te cselekedeteidet: és megfizet neked nyilván.

I M A.

Édes Atyám! hálát adok neked, hogy innom adtál az élet vizéből; köszönöm azt, hogy megnyugtatva, igazulva bocsátasz el felséges színed elől. Atyám! el nem bocsátlak eddig tégedet, mig meg nem áldasz engem a Te nagy ajándékoddal, az odaadó, hűséges munkálkodás leikével. Add, Uram, hogy hűséggel tudjak munkálkodni a kicsinyekben úgy, mint a nagyokban. Lelked által arra segíts, hogy beszédem, gondolatom, egész életem az irántad való szeretetemről szóló bizonyságtétel legyen.

Uram, hogy elvégezhessem a reám szabott munkát, hogy áldására legyek szeretteimnek, dicsőségére a Te nevednek, avégre lelkemnek kitartást, békességet, munkakedvet, az élethez való örömöt, testemnek pedig egészséget és munkabírást ajándékozz a Te ingyenvaló kegyelmedből.

Reád bízom magamat, szeretteimet, javaimat. Fogadj el. őrizz meg. Fiad, a Jézus által kérlek, Ámen.

ÚJLAKI FERENC.

— A jó Isten? Hát ha már olyan Istenben bizó kend, mért nem mén soha templomba ? — kérdezte egyszer Panyóka nénitől az öccse.

— Templomba öcsém? Oda az járjon, akinek komisz lelke van. Az imádkozzon, aki rosszat tesz. Nem kő énnekem egyik se! Annyi jót teszek én, hogy megfizet nékem az Isten az égben.

Történt, hogy ezen a napon különös sok jót tett Panyóka néni; szétosztogatott lisztet, tojást, zsírt. Boldogult urának nagy ködmenit is elajándékozta s aztán megelégedett szívvel nyugodni tért.

El is aludt csendesen. Álmodott csodálatos szépet. Ott az udvara fölött megnyílt az ég és Panyóka néni belelátott. Aztán, hogy igen gyönyörűséges látása volt, sietve elkezdett egy lajtorját építeni az ég felé. Minden jócselekedetből egy lajtorjafok; ha nagy jótett, kettő, három is. így éldegélt álmában, igy nőtt a lajtorja napról-napra. Aztán mikor úgy látszott, hogy a sok jótettből már az égig ért a létra, ott azon álmában megindult Panyókáné és ment, ment föl a magas ég felé. Útközben elgondolkozott: Milyen okosan is élt ő. Nem megmondta, hogy nincs ő neki szüksége templomra, bibliára és imádkozásra? Most ime ezek nélkül is megy szépen föl az égbe.

Panyókáné szorgalmasan rakta egymásra a jócseiekedeteket. A létra mind magasabb lett, de az a gyönyörűséges égi kapu, ahová Panyókáné törekedett, mintha mindig messzebb lett volna.

— Mi lesz, ha a jócselekedetek elfogynak — mondotta magában aggódva Panyókáné.

S a jó cselekedetek egyszer csak elfogytak.

Ott állt Panyókáné a borzasztóan magas létra tetején. S iszonyodva látta a rettenetes mélységet és szakadékot, mely az égi kaputól elválasztotta.

— Jaj, mindjárt lezuhanok — mondotta s hideg veríték gyöngyözött ki a homlokán.

— Ki fog engem átsegíteni ezen az óriási szakadékon, ahol már a jócselekedetek sem érnek semmit? — kérdezte félig hangosan.

S ebben a pillanatban, mintha túl a szakadékon egy tündöklő ruháju angyal kiáltott volna felé:

— Ezen a nagy szakadékon senki át nem kelhet, csak aki az egyetlen hídon, a

11 oldal

Jézus Krisztus által hozott üdvösségen át törekszik a mennyeknek országába.

Panyókáné mindent megértett. Szomorúan lejött a létrán.... Megállott az udvaron. Elvonult előtte a sok szegény, a kiket fölsegélt. Fájdalmasan fölkiáltott:

— Hát mindent hiába tettem?

Összeszorult a szive a fájdalomtól: főiébredt:

Már reggel volt. Didergős őszi reggel. Panyókáné sürgősen elvégezte teendőit, aztán kinyitotta az ősi ládát s erősen kutatott benne. Két könyv került elő onnan: zsoltár és Biblia.

A zsoltárt Panyókáné kezébe vette. Ahogy kinyitotta az ajtót, behallatszott a reggeli harangszó. Végig simította a fejkendőjét és sietve megindult á templom felé. Nem volt nap ettől az időtől kezdve, amelyiken öregbetüs bibliáját ne olvasgatta volna és nem kelt és nem feküdt buzgó imádkozás nélkül. A jó szive? Az megmaradt jónak. A szegényei mindig jobban szerették, mert a sok ajándék mellett Panyóka néni olyan drága beszédekkel tudta vigasztalni szenvedéseikben s olyan bölcs szóval tanitgatta őket hitre és alázatosságra.

Tildy Zoltán

VASÁRNAPI ISKOLA

(Folytatás a 6-ik oldalról)

Az Istenben való hit azt mondja nekünk, hogy a mi Atyánk aszenvedésekkel is javunkat akarja s ez igaz akkor is, ha mi a szenvedések terhe alatt ezt gyakran nem is látjuk, nem is értjük. Azért ha szenvednünk kell, az Isten akaratában való megnyugvással szenvedjünk s mondjuk mi is, mint az Ur Jézus: Ha nem mul- hatik el tőlünk a keserű pohár, legyen meg az Isten akarata. így beteljesedik rajtunk is, hogy akik az Istent szeretik, azoknak mindenek egyaránt javokra vannak. Vigyázzunk azért mindenkor, hogy a szenvedések kisértése el ne vegye drága kincsünket, lelkünk nyugalmát; imádkozzunk mindenkor, hogy a szenvedések között is tudjuk szeretni az Istent, a mi Atyánkat.

Az élet szenvedéseinek békés elhor- dozására az Ur Jézus adott példát: Őt kövessük ebben és akkor örömünk lesz a szenvedések között is.

ARANY IGE: Nem az én akaratom legyen meg. hanem a tiéd, én Istenem!

(Márk ev. XIV. 36.)

Hankó M. Gyula,

columbus-i, 0.. ref. lelkész.

Panyókáné

álmot

látót