Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-31 / 5. szám
5-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 oldal MAGYAR ZSIDÓBÓL AMERIKAI REFORMÁTUS LELKÉSZ A Ref. Lapja január 17-iki számában jelent meg egy cikk a zsidó kérdésről. A zsidó kérdés ma világprobléma s a középeurópai államokban mindenütt előtérben áll ez a probléma és még mindig megoldatlanul. Nekünk keresztyéneknek Isten kijelentése alapján meg kell próbálnunk ' elméletben és gyakorlatban egyaránt megoldani ezt az égető problémát. Január 18-án Dayton, 0., egyik legelőke- 1' bb templomában, a First Lutheran Church- ben volt alkalmam hallani dr. E. A. Steinert. Dr. Steiner magyarországi zsidó volt s mint fiatal, húsz éves fiú került az Egyesült Államokba. Néhány év múlva áttért a protestáns hitre s szorgalmával hamarosan odajutott, hogy Amerikába jövetele után tiz évvel a Grinell-i (Iowa) kongregációnálista (református) collegenak lett a professzora s közben néhány évig állandó gyülekezete is volt. A fennt nevezett collegenak már huszonöt 'éve egyik legkiválóbb tanára. Az Egyesült Államokban széles körben ismerik, sok hires angol szószék mindig nyitva van előtte. Vezető keresztyén újságokban ir, a bevándorló kérdésben pedig tekintély számba megy. A fent jelzett istentisztelet után volt alkalmam egy teljes órai személyes társalgást folytatni vele, főleg a zsidó kérdésről és egyéb nemzetközi problémákról. Talán némelyeket érdekelni fog az ő véleménye erről a kérdésről, ezért néhány részletet itt közlök a nyilatkozatából. Arra a kérdésemre, hogy mit gondol a magyar zsidókról, azt válaszolta: “Az én tapasztalataim szerint a magyar zsidó a legnagyobb mértékben asszimilálódott. Ha magyar zsidóval találkozom, igen sokszor egyáltalán nem tudom megkülömböztetni a külsejéről, hogy zsidó. De a magyar zsidó asszimilálódott a magyarsághoz nemcsak külsőleg, de belsőleg, lelkileg is, magyar érzésben is. Személyes tapasztalataim szerint a magyar zsidók Amerikában is magyarul beszélnek a családjukban. Ne értsen félre, én nem vagyok zsidópárti, sem zsidóellenes és az én véleményem huszonötéves kutatásom eredménye.” Azután azt kérdeztem tőle, hogyan tért át a keresztyén hitre? “Engem nem úgy térítettek meg, mint zsidót, mondotta, hanem mint akármilyen más embert. Én nem úgy tértem meg, mint zsidó, hanem mint ember.” “Mit gondol, lehetséges-e a zsidóknak a megtérítése?” kérdeztem. “Nem hiszek a zsidóknak, mint zsidóknak a megtérítésében — mondotta. — A keresztyének ott tévednek igen nagyot, amikor úgy kezelik a zsidókat, mint valami egészen másfajta népet. A zsidók ép olyan emberek, mint akárki más, de a keresztyének már századok óta ráer 'szakol- ták a zsidókra azt a felfogást, hogy ők más fajta népek, mig végre a zsidó maga is elhitte ezt. Szerintem a megoldás keresztyén részről csak az lehet, hogy kezeljék a keresztyének a zsidókat épugy, mint más embert kezelnek. Ha a zsidókra nyomást gyakorolnak, természetszerűleg reakció fog következni a részükről s a reájuk gyakorolt nyomás tömöríteni fogja őket. Legtöbbet használnának a zsidó kérdés megoldásának keresztyén részről, ha nem tennének külön megkülönböztetést a zsidókkal, hanem kezelnék őket úgy, mint minden más embert. A magyarországi zsidók helyzetét ismerem. Tudom, hogy g zsidók mennyi visszaélést követtek el az elmúlt esztendőkben, de azt is tudom, hogy azok az egyének, kik minden felelősséget a zsidókra akarnak hárítani, azért teszik ezt, mert igy magukról vélik a figyelmet elhárítani. Azt is tudom, hogy az utóbbi esztendőkben, a kommunizmus után igen sok magyar zsidó áttért keresztyén egyházakba, ma már azonban legnagyobb részük visszatért. A katholicizmus nem tudta kielégíteni őket, a protestáns egyházakban pedig nem fogadták eket legtöbbször szivesen, mert nem biztak az őszinteségükben, a miben talán volt igazuk. Ha azonban a keresztyének állásfoglalása kedvezőbb lett volna, ez a dolog is máshogy állna. A magyar zsinagógák soha sem voltak olyan látogatottak, mint ma.” “A magyar zsidókat meg szokták vádolni, hogy kozmopoliták. Igaz, előfordult számos eset — bár a tontos az — mit értünk Viszonyunk a hazai egyházhoz (Folytatás a 4-ik oldalról) E lelki közösség élővé tételére tehát tulajdonképen nem történt semmi. Pedig ez a közösség bennünket legalább elsőrendű fontossággal érdekel. Érdekel elsősorban magának a közösségnek gondolatáért. Ezt az indokot bővebben fejtegetni fölösleges. De érdekel bennünket saját egységünk gondolatáért is. Ha megszakadt is közöttünk és a hazai egyház között a hivatalos és közvetlen érintkezés: a mi gondolatvilágunkban a hazai egyház álláspontja mindig jelentős tényező maradt és marad. És ha a mi népünk azt látja, hogy a hazai egyház a maga felfogásában velünk szemben közönyös, vagy éppen ingadozó: nem remélhetjük azt, hogy népünk gon dolatvilága egységes és határozott formát öltsön magára. Nem szabad elfelednünk, hogy az amerikai magyar reformátusság egységének megbontása eredetileg hazulról indult ki akkor, a mikor 20 évvel ezelőtt a hazai egyház felvette a később helytelennek bizonyult amerikai munkáját s az amerikai magyar reformátusság egyrészét közvetlenül magához kapcsolva: elszakította azoktól és szembe állította azokkal, a kik továbbra is megmaradtak az amerikai kötelékekben. Ennek megállapítása megint nem akar szemrehányás lenni. Hiszen ismételjük, hogy az intenció nemes voltában mi nem kételkedünk. De reá mutatunk erre azért, hogy előtérbe állíthassuk azt az erkölcsi kötelességet, a mely a hazulról megzavart egység helyreállításában a hazai egyházra vár. Ezen a téren a hazai egyház megtette az első lépést a Tiffini Egyezményben: de hol van a második, a harmadik és a tizedik lépés? Hol van a Lélek, a mely nélkül ez az egyezmény reánk nézve nem a békességnek és egységnek, hanem a további tusakodásoknak és széthúzásnak forrásává válik! ?... Hol van a Lélek, a mely nélkül a hazai egyház még az amerikai református egyházzal kapcsolatban is különös helyzetbe kerül?! Hiszen ennek a Léleknek hiánya természetszerűen vonja maga után a bizalmatlanságnak, a gyanakodásnakó indulatát. Ha a hazai egyház őszinte és jóhiszemű volt a Tiffini Egyezmény megkötésében: őszintének és határozottnak kell lennie annak végrehajtásában is. (Folytatása következik.) x. y. kozmopolitizmus alatt. De nem szabad általánosítanunk. Én felvidéki vagyok. Az én apám szivszélhüdést kapott, a mikor megtudta a hirt, hogy a felvidéket a csehekhez csatolják.” “Szerintem a megoldás csak az lehet, ha más viszony fog kifejlődni a keresztyének és zsidók között!” — Mi a véleménye a numerus clausus- ról? — kérdeztem. “Nem helyes, — mondotta. — Már javában gyűjtenek zsidó egyetemre és zsidó gimnáziumra Debreczenben. Tudom, hogy a numerus clausus előtt igen sok zsidó, fiú járt az egyetemre, de ebből a keresztyén magyarok csak tanulhatnak. Hogy az egyetemeken olyan sok magyar zsidó volt, annak, egyik magyarázata az, hogy a zsidó fiuk általában véve ambiciózusak. Zsidó szülők minden körülmények között a lehető legjobb nevelést akarják adni a gyermeküknek. Sok magyar földmives embernek meg van a tehetsége és alkalma, hogy neveltesse a gyermekeit, miért nem teszik ? A magyar ifjak még itt Amerikában sem elég ambiciózusak. Az amerikai magyarok már nagyobb helyet is elfoglalhatnának az amerikai életben.” Búcsúznom kellett. Indult a vonatja. Dr. Steiner, ez a kis alacsony, kedves modorú ember ezzel vált el tőlem: “Nagyon örülök, hogy kijött ide, csak attól félek, ha hazamegy, sok kellemetlensége lesz: de azért ne féljen.” Azóta sokat elgondolkoztam a feleletein. Ez az ember református kollégiumi professzor és őszintén beszélt s éreztem, hogy sok igazságot mondott s mi magyarok tanulhatunk belőle. Dobos Károly. CSENDES ÓRA (Folytatás a 7-ik oldalról.) a minden bajt legyőző hősi jellemet irigyeld. A betegszoba, a munka, a boldogtalan házasélet, a jótékonyság és még sok más megpróbáltatás hősei! Talán te is közöttük vagy? Óh vésd szivedbe sohase feledd el az Ur szavait: ‘ ‘ aki győz, örökségül nyer mindent, annak enni idők az élet fájának gyümölcséből!” I M A. Édes Istenem! tudom, hogy azt bünteted, kit szeretsz, tudom, hogy odahelyezel a szenvedés megtisztító tüzébe, hogy leégjen, leolvadjon telkemről minden salak, minden szenny. Azért rajtam lévén a kereszt, ellene nem zúgolódom. Csak arra kérlek, hogy adj kitartást, hosszutürést, adj győzelmes hitet a megpróbáltatás közepette is. Uram! oltalmadba, kegyelmes őrizetedbe ajánlom oda testemet, lelkemet, szeretteimet, minden javaimat, őrizd meg, tartsd meg, Istenem. Kegyelmedből cselekedő meg azt, hogy e földi élet végével elmehessek haza, oda, hol készen vár a hely, hol bűnnek, szenvedésnek nincs többet szava. Oda, a szent helyre, oda vlgy, Jézusom. Ámen. ÚJLAKI FERENC.
