Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
8. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-ső szám CSENDES ÓRA KEZEDRE BÍZOM LELKEMET. I M A. (jrök Isten! édes jó Atyáin! Karácsony múltával, a % uj év beköszöntésével tágad keres lelkem, hozzád vágyakozik sziyem. A változás és elmúlás közepette úgy vágyom odasimulni valakihez, aki megért, szeret, aki gyöngéd, jóságos kezekkel megsimogat, meghall- • gatja panaszomat, reménységet, biztatást ad. Úgy vágyok odasimulni a Te atyai kebeledre! Egyetlen Közbenjáróm, Jézus nevében kérlek: fogadj el, vedd kedvesen imádságomat. Édes Atyám! a karácsonyfa levelei lehullottak, de leperegtek az esztendő napjai, hetei és hónapjai is. Elmúltak fáradalmai, kísértései, sóhajai, alkalmai, reménységei. Egy egész esztendő van a hátam megett. S most, az év harcmezejéről kikerülve, te hozzád járulok, Istenem, neked adok hálát az elmúlt év minden áldásáért, tőled kérek bocsánatot minden tévedéséért, bűnéért. Jézusért kérlek: Bpcsáss meg, mosd tisztára lelkemet, légy irgalmas nekem, szegény bűnösnek! Atyám! előttem van az uj év minden titkával, bizonytalanságával, lehetőségével. Mit hoz reám? szeretteimre? ki tudná megmondani. Hozzád megyek, téged kérlek azért: jöjj segítségemre, töltsd meg lelkemet biztatásoddal, Szent Lelkeddel, Fiad, Jézus nevében kérlek, Amen. TANÍTÁS. Textus: Zsolt. 31:6. A harcnak vége van. Eldördült az utolsó ágyú is. Elhangzott a takarodó. A katonák visszavonulnak. A harci zaj elnémultával előjönnek a hetegápolók és összeszedik a sebesülteket, kórházba szállítják őket, bekötözik sebeiket, az elesettek hozzátartozóinak egy pár vigasztaló sort küldenek. A csata után az orvos elé viszik a sebeket. Az ötezer megvendégelése véget ért. A mikor már mindenki jóllakott és elment, Jézus elküldte tanítványait, hogy szedjék össze a maradék darab kenyereket. A tanítványok teljesítették a parancsot és az összeszedett tört darabokkal 12 kosarat töltöttek meg. A megvendégelés után az Ur gondolt a törmelékekre. Testvérem! Elmúlt egy év. Az élet harcának egy csatája bevégződött. A Jézus által adott táplálékokat elköltöttük. A csata után, egy évnek testi és lelki áldásai után, nézzünk végig a harctéren, nézzük meg életünket, szivünket, nincse- nek-e ott sebek? nem találunk-e ott mi is tört darabokat ? Gondoljunk életünk tört darabjaira: a szertefoszlott, be nem teljesedett álmokra, a széttört reménységre, a mely valamikor oly ragyogóan sugárzott előttünk s most ott fekszik lábaink előtt, — összetörve. Gondoljunk a tervekre, amiket olyan szépen kigondoltunk, kiszíneztünk lelkűnkben, de a melyek nem valósultak meg. Lelkűnknek, múlt esztendei életünknek törött, szertefoszlott részei, jöjjetek elő, mint sebesült katonák a csata után, mint a tort kenyérdarabok az ötezer megvendégelése után, jöjjetek az Orvos, a Mester elé. Ő bekötözi sebeinket, meggyógyítja testünket, lelkünket. A múlt év minden bánatát, tévedését, fájdalmát, biinét vigyük a Megváltó Jézus színe elé, “Ő meggyógyítja a megtört szi- vüeket, bekötözi sebeiket.” (Zsolt. 147:3.) És ha a múltat rendbehoztuk, Jézusnál gyógyulást, bűneinkre bocsánatot nyertünk, ha az uj év elején Isten, mint egy beiratlan, tiszta fehér lapot, úgy adja ide Telkünket, akkor nem tehetünk okosabb dolgot, mint azt, hogy odamegyünk Istenhez és ezt mondjuk neki: ‘‘KEZEDRE BÍZOM LELKEMET, ÓH, URAM, HŰSÉGES ISTEN.” A CSENDES ÓRA SORRENDJE. (Házi istentiszteletre gyüjtsd össze szeretteidet, hívd meg szomszédaidat.) v. Ének. 1. dicséret 1. és 2. verse. 2. Bibliaolvasás: 31 zsoltár. 3. Ének: 130. dics. 1, 2. vers. 4. Ima: tanítás előtti imádság és akit a Lélek indít, imádkozzék. 5. Tanítás: Kezedre bízom lelkemet. 6. Ima: tanítás utáni és a jelenlevők rövid imádságai. 7. Úri ima együtt, fennhangon. 8. Ének: CXXV. zsoltár, 1., 2. vers. 9. Áldás. Az élet útja homályos, bizonytalan. Nem tudom megmondani, mi következik reám. Nem tudom megválasztani a helyes utat. Nem merek magam egyedül indulni el, azért: kezedre bízom lelkemet, egész életemet! Ennél jobb indulást nem is tehetnénk, ennél jobb kezekre nem is bizhatnánk életünket, mert az Ur kezei: Erős kezek. E kezek érintésére a betegség eltávozott, a halottak visszatértek az életbe, a gyümölcsnélküli fa kiszáradt, a vihar elcsendesedett, a háborgó tenger tükörsimává lett. Az ő kezei előtt semmi sem lehetetlen. Minden és mindenki meghódolt előtte. Egész nyugodtan bizhatjuk hát magunkat Isten erős, hatalmas karjára. Gyöngéd kezek az Ur kezei. Mily szeretettel tudta magához ölelni, megáldani a kis gyermekeket, megvigasztalni a szomorkodókat, meggyógyítani a betegeket. Az ő kezének simítására kiderültek a gondterhes arcok, reménység, bizalom töltötte meg a csüggedő lelkeket. Óh, az Ur gyengéd kezei! A háború idején történt. Egy katona súlyosan megsebesülve kórházba került. Mikor az édes anya megtudta fia állapotát, nem nyugodott addig, a mig el nem ment abba a kórházba, a hol fia feküdt. Bevezették az orvoshoz. Az orvos azonban nem akarta megengedni, hogy az édesanya bemenjen a beteg fia szobájába. Attól félt, hogy a találkozással járó izgalmak súlyosabbá tehetik a bajt. Az édesanya azonban nem tudott belenyugodni az orvos határozatába. A fiát csak egy fal választotta el tőle. Itt van a szomszéd szobában és még csak meg sem láthatja? Meg is halhat, és ne lássa többet? Nem, ezt nem bírja elviselni. Könnyel telt szemeit könyörgőleg emelte az orvosra és reszkető hangon szólt: “Doktor ur! könyörüljön meg rajtam! engedjen be a fiamhoz,... hisz alszik most..., nem fogom f elkölteni..., nem fogok szólni hozzá, csak annyit engedjen meg, hogy megláthassam...” Az orvos nem tudott ellentállni. Beengedte az édesanyát a fia szobájába. Egy darabig csak nézte, nézte gyermekét. A szeme megtelt könnyel, a szive féltő szeretettel. Aztán nem tudta meg- állani, de odament az ágyhoz. Leült a szélére és elkezdte fia homlokát simogatni, oly gyöngéden, oly szeretettel, amire csak az édesanya képes. A beteg szivét édes melegség árasztotta el. Arca kiderült. A szemei csukva voltak, de az ajka azt susogta: “Hát mégis eljöttél, édesanyám?! eljöttél, hogy legalább megsimogass? éreztem, kezed simogatásáról éreztem, hogy te vagy az... ” Kedves testvérem! gyöngéd kezek a simogató édesanyai kezek, de az Ur kezei még gyöngédebbek. Nincs szükséged szeretetne, vigasztalásra? nem vágyik-e a szived gyöngédségre? nem lesz-e szüksége szeretteidnek, gyermekeidnek erre a simogató szeretetre? ki tudja, mit hoz az uj év. Bizd azért magad Jézusra, az ő erős és gyöngéd kezeire. örökkévaló kezek azok. Talán ma még él édesanyád, édes apád, életed társa, barátod, szived szeretetének tárgya, talán még ma van, aki védjen, vigasztaljon, de meddig lesz? Szeretteink elmúlnak. Elmúlik minden, csak egy örök, az Isten. Neki pedig alant vannak örökkévaló karjai. Ma, az uj év elején, ragadd meg ezt
