Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-26 / 39. szám
39-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Csendes óra A MÁSODIK EDÉNY. IMA Jóságos Atyám! aki örök irgalmadból megteremtettél s minden gyarlóságom ■dacára gondot viselsz reám, hálát adok neked, hogy minden nap alkalmat adsz a növekedésre. Aki prófétád által arra tanitasz, hogy nem veted el magadtól bűnös gyermekeidet, óh biztass meg engem is, hogy hibáim dacára is atyailag szeretsz s kegyelmed által újjá formálsz. Tisztítsd meg életemet, hogy testem mindenkor tiszta és hibátlan edénye lehessen kegyelmednek. Add, hogy szentjeid között helyet foglalhassak s örökkön örökké dicsérhesselek Téged, szent Fiaddal, az Ur Jézussal együtt. Amen. TANÍTÁS. “És elromla az edény, amelyet ő készít vala és amely mint agyag volt a fazekas kezében és azonnal más edényt készite belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkésziteni.” Jeremiás 18:4. Egy hatalmas, szép égbenyuló fát, a melyet jól ismertem, egyszer alaposan megtépázott a vihar. Lombos ágait kegyetlen kézzel letördelte az orkán. Szomorúan néztem végig rajta, miután a zivatar tovább dübörgött s elgondoltam: Szegény sebesült, félholt fa, te is befejezted futásodat. Az idő múlt s amikor egyik tavasz követte a másikat, láttam, hogy nem volt igazam. A fa nem halt meg. A törött ágak helyén uj, duzzadó rügyek sarjadtak, hogy mielőbb erőteljes ágakká legyenek s az újonnan kibúvó levelek nagyobbak, zöldebbek voltak, mint a régiek. Igaz, más formája lett a fának. Nem a régi fa volt többé, de ágai mintha szebben nyújtóztak volna a levegőben. Én magam pedig megtanultam, hogy amikor valaki elveszíti életéből a legjobbat és legbecsesebbet, a természet odaadja neki kárpótlásul, amit addig tartogatott: a tartalékot, a második jót, amely legtöbbször jobb, mint az első volt. Jeremiás, a bus és komor próféta, egyszer látott valamit az egyik fazekasnál. Amint mélázó szemekkel nézte a fazekas munkáját, látja, hogy az újra átgyurja a már elkészült, de még mindig puha agyagból készült edényt. Valami hibát talált benne, vagy talán nem volt alkalmas arra, hogy épen az az edény legyen belőle: átgyurta, hogy munkája hibátlan legyen. A próféta ilyen egyszerű iskolákban tanulta az életbölcseséget. Az átgyurt edényben fürkésző szeme meglátta az örök emberi remény képét: a tévelygő, gyarló ember is agyag, amelyben hiba van...... a fazekas azonban átgyurja az agyagot s elkészíti belőle a második edényt, amelyben már nincsen fogyatkozás. Egyszerű, világos tanítás, amelyet mindenki azonnal megérthet. Isten kegyelme állandóan munkálkodik bennünk. Az Atya látja hibáinkat s újra és újra át- gyur bennünket az élet iskolájában, hogy végre hibátlan edényeivé váljunk, akiken az ő szeme is örömmel nyugodhatik meg. Bűnösök járultak Jézushoz, akik azt hitték, hogy számukra már nem lehet menekvés s mikor eltávoztak tőle, érezték, hogy az élet még mindig tartogat számukra valamit ,még mindig van idő jóvátenni. Akármennyi hiba is volt az agyagban, amelyből az első edény készült, ez az örök kegyelem addig munkálkodik, mig előáll a tökéletes edény: az Isten igazi gyermeke. Ez nem jelenti azt, hogy a bűnt köny- nyedén is fel lehet fogni s magunkat el lehet hagynunk azzal a gondolattal, hogy majd Jézus uj embert gyúr belőlünk. Jézus sohasem beszélt könnyedén a bűnről, sőt ellenkezőleg, állandóan mint a világ legszomorubb valóságáról beszélt róla. Amint a fazekas is csak akkor tudja az uj és hibátlan edényt kialakítani a régiből, ha az agyag puha és engedelmes, Jézus kegyelme is csak akkor formálhat bennünket újjá, ha életünket átadjuk neki s kitárjuk előtte szivünket. Vigasztaló és fölemelő igazság, hogy Istennek vannak ilyen tartalék-áldásai minden gyermeke számára. Hány ember gondolja el csüggedő szívvel, hogy az ifjúság elműt esztendeivel minden eltűnt az életből, ami szép és értékes volt. Milyen nagy tévedés! Mintha az ifjúság évei teljesen kimerítették volna Isten tárházait! Mintha a mennyei Atyának nem volnának olyan ajándékai, amelyekkel pótolhatja az eltűnt, letört örömöket, mint ahogy az újonnan sarjadó ágak pótolják azokat, amiket a vihar szakitott le! A lélek nem öregszik meg, nem szárad össze, nem görnyed meg az évek súlya alatt. Élhet fiatalon, reménnyel és hittel telítve akkor is, ha a test ereje eltűnt. Számold össze, hogy mid maradt még az életből, mi állhat még előtted, mi az, amit remélhetsz még s vedd észre, hogy élet buzog sorsod letört ágainak tövénél, lásd meg, hogy hibás edény voltál, Isten keze még mindig uj, hibátlan edényt alkothat belőled. Szabad elcsüggednünk ? Soha! Szabad valaha búcsút mondanunk az élet igazi értékeinek? Nem! Bármennyi bennünk a gyarlóság, megtisztulhatunk, ha az igazi Mester kezébe kerülünk s őszintén átadjuk neki magunkat. Jeremiás meglátta ezt az igazságot abban az egyszerű fazekas műhelyben s a Biblia lapjain ma is odatartja a világ elé. “Elromla a fazék..... és azonnal más edényt készite belőle.” — Elromlottunk mi is, de azért ott maradtunk Mesterünk kezében. Vájjon tud-e uj, hibátlan edényt készíteni belőlünk? Kérdezd meg a szivedet! Istenem, jóságos Atyám, alázattal járulok Hozzád azzal a kéréssel: találj méltónak arra, hogy minden gyöngesé- gem dacára megújult, hibátlan edényed lehessek. Tanits meg, hogy kegyelmed tárháza kimeríthetetlen s hogy nincsen olyan gyermeked, akinek számára ne volna reménység. Égesd ki belőlem hibáimat, bűneimet, mert tisztán, teljes szívvel akarok Neked szolgálni. Itt vagyok, küldd el Szent Lelkedet s teremts újjá általa. Ámen. ___________________VASVÁRY ÖDÖN, “Megragadom azt a kegyelmet, amelyet Isten a mi Urunk Jézus Krisztusban elkészített nekem és az ő szenvedéseinek és halálának érdemeit elfogadom, hogy ezáltal minden én bűneim eltemet- tessenek és alázatosan kérem őt, hogy mosson meg és tisztítson meg e nagy Megváltónak vérében, amint az kionta- tott minden szegény bűnösökért, hogy megjelenhessek színe előtt és az ő képét hordozhassam.” (Kálvin János végrendeletéből.) “Tartsa bár a presbyterium a gyülekezet gazdasági és pénzügyeit s épületeit a legnagyobb rendben, sőt díszben és fényben — ha minden évben jó lekiösmeret- tel el nem mondhatja magáról, hogy az uralkodó bűnöket irtotta s a közerköl- csiséget előmozdította a gyülekezetben: akkor magát valódi keresztyén kálvinista presbyterumnak még korántse tartsa. Egyházunknak már évtizedek óta egyik gyászos betegsége az, hogy ezt figyelemre és észrevenni nem igen akarja.” (Révész Imre, debreceni prédikátor, 1864.) FIZESSEN elő és szerezzen uj olvasókat a Raformáfüsok Lapjának,
