Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-17 / 3. szám
3-ík szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Ü oldal KÖZVÉLEMÉNY Naponta tucatszámra hozza a posta a leveleket, a melyek egytől-egyig a Baltazárkérdésben elfoglalt álláspontunkat igazolják. Mind megegyeznek abban, hogy Baltazár püspök meghasonlott az igazsággal, süt még a közmondásos kálvinista becsülettel is, amikor a saját egyezményének a megrontására Magyarországból, a saját kerületéből ellenpapokat bocsátott Amerikába, ezeket' püspöki ajánló-levéllel látta el, sőt romboló munkájukat püspöki áldásával halmozza el és megígéri, hogy értük meindent megtesz, a mit csak megtehet; szerződő társát megrágalmazza abban a reményben, hogy igy majd a “Baltazár-alapítvány” számára az elégedetlen “függetlenkedők” s az ellenséges indulata episkopálisok részér 1 csak úgy ömlik majd a dolláreső. Itt közlünk néhány levelet a sok közzül. Előre bocsátjuk, hogy nemcsak Amerikában, de már Magyarországon is kezdenek a dologban világosan látni. íme, egy vezetőszerepet betöltő magyarországi református lelkész, a kinek nevét érthető okok miatt nem közöljük, igy ir erről a kérdésről: “A Baltazár-ellenes irányotokkal határozottan egyetértek. Sok-sok az az erkölcsi kár, mely az ő személye után húzódik, mint valami uszály, a magyar reformátusságra nézve. Az ő szerencsétlen, önző, önmagát dicsőit’) politikája rengeteg kárunkra van. Lehetne arról sokat Írni, de hát úgy látom, Ti is tudjátok azt. Hogy a sok közül egy elég eklatáns példát hozzak fél, mikor tavaly volt egy lelkészi összejövetelünk Kunhegyesen, az akkori belügyminiszter (Kálvinista) gróf Ráday csak úgy adta meg az engedélyt, hogy az engedélyt kérővel megigértette, hogy Baltazár nem lesz jelen, mert ő ott, szokása szerint, megint valami országos botrányt rendezett volna. Nagy itt az ellenhangulat, de még nem ért meg teljesen a helyzet az erősebb fellépésre. Két jellemző pamflettet is mellékellek Róla. Az egyik a Baltazár-serlegről szól, melynek az a históriája, hogy még az átadáskor nem volt kifizetve s csak azután gyűjtötték rá az árát. íme: I. Kit önreklámnak szája emleget, Hitelbe vettek annak serleget. Jó lesz vigyázni, megárt a hitei, Mindenben árt a tulságbavitel. II. Az elvtelen minden elvű. Csak elvtelennek mondod őt. rossznyelvü ? Amily elvtelen, éppoly mindenelvü. Kapaszkodván, megragad minden elvet, Felkapaszkodván, minden elvet, elvet. Köszönöm az újságot és kérem azt továbbra is. Szeretettel ölel: BARÁTOD.” Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Nem birom tovább tűrni. Kérdést kell intéznem a Szerkesztő úrhoz. Azt kérdem, hogy Debreczenben r.em olyan Bibliát, nem olyan Szentirást használnak, mint itt miná- lunk? Istennek rendelése nem olyan ott, mint itt ? Mert azt látom, hogy a F tisztelendő ur mihozzánk nem a szeretetst, hanem a gyűlöletet, a széthúzást jött átplántálni. Pedig a mi Bibliánk nem igy tanít minket. Debreczenben imádkoztak azért a három személyért a végből, hogy brilliánsan győzzenek az amerikai magyar testvérek dollárjain. Mi érettünk nem imádkoztak azért, mert mi nem tudjuk megérteni a Nagyméltó- ságu Főtisztelendő püspök urat. Hát bizony nehéz is őt megérteni. És ha igy lábbal tapossa az igazságot, meg a becsületet, meg a hitet, hát nem is fogjuk mi őt soha sem megérteni. Pedig mi, amerikai magyarok, megszoktuk érteni mindig az egyenes szót. Hanem adok én egy jó tanácsot és ha megfogadják, használni fog. Ezeknek a nagy méltóságú uraknak szükségük van három kincsre: 1. az igazságra, 2. a becsületre, 3. a hitre. Ha ez meg lesz nekik, akkor lesz dollárjuk is annyi, a mennyi csak kell, mert adunk nekik. De meg miért siránkoznak ők? Hiszen, ha Zita királynőnek tudnak adni százezer dollárt karácsonyi ajándékba, csak tudnának adni néhány ezret a debreczeni kollégiumra is? Az adventi napokban olvastam a Nagy- méltóságu püspök urnák a mckeesporti szózatát, hogy hát néhány lelkész szót mert hozzá intézni és ő azt felelte, hogy őt csak a Jézus Krisztus szólíthatja meg, más senki. Igen helyes. Erre adjunk feleletet. Igenis, a jó Isten szólt és szól ma is az igaz és kegyes f paphoz, mint szólt Lévi paphoz, hogy az ő örökségét ne a nép között keresse, hanem az égben. (V. Mózes 18:2.) A Nagyméltóságu Baltazár püspök urnák kár volt ilyen messzire jönni és ennyi drága időt elpocsékolni. Sokkal jobban tette volna, ha otthon marad és betanította volna az otthoniakat egy kis vallásos kötelességre. Több haszna lett volna belőle, még ha a dollárt nézzük is. De ha már itt van közöttünk, bár a kertek alatt bujkál, de mégis tanulhat valamit, ha akar. Megtanulhatja azt, hogy az amerikai nagy ur mennyivel másként tud cselekedni, mint az ó-hazai nagy ur. Az amerikai tud adni munkásának annyi fizetést, a miből tisztességesen megél. Azután meg a rab-iga nincstelen népét nem nézi le, hanem megbecsüli és felkarolja. Kedves Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Legyen hü az igazság mellett mindhalálig és akkor nem ezeren fogjuk önt áldani, hanem millión. Ne tessék visszariadni, mert igy van az jól. Mert a szeretet, az igazság és a becsület soha sem tűrhette a gonoszságot. Ne tűrje ezután sem. Istennek áldása legyen Önnel. Maradok igazán hü hive: Lorain, Ohio, 1925, jan. hó 8-án. SZABÓ MÓZES. Cleveland, 0. jan. 5, 1925. KEDVES NT. SZERKESZTŐ UR! Ha az ember figyelemmel kiséri ezt az úgynevezett uj korszakot, igazán elmondhatjuk, hogy uj korszakot élünk. De ne feledjük el, hogy az uj korszakot csakis olyan emberek tudják hirdetni, mint ez a köpenyeg- forgató Baltazár! Nem érdemli meg, hogy püspöki néven nevezzem meg. Kedves Nt. Szerkesztő Ur! Pár évvel ezelőtt pittsburghi lakos voltam; közel egy negyedszázadot töltöttem azon a vidéken. Az egyházi életből is bőven kivettem a részem. A mikor a csatlakozás kérdésére került a sor, azon voltam Pittsburghban, hogy egyedüli hely a U. S. Reformed Church, melyhez csatlakoztunk is. Igaz, én sok ellenséget szereztem magamnak, de mivel hogy nagy kálvinista vagyok, ellenségeimet csendesen legyőztem, sőt még ma is az én példámat követik sokan. Azok a független fél-pápisták kezdenek világosságot látni, akár az egyszeri kis fiú kis macskájai... Szegény Sebestyén Endre episkopális ideges pap mindennek elmondta azon egyházak lelkészeit, a melyek csatlakoztak a U. S. Reformed Church-höz. Én, mint tanulatlan kis ember, többször megfordultam olyan gyűléseken, a hol voltak igaz kálvinista papok s azt ajánlottam a papoknak, hogy vájjon nem tudnának-e olyan határozatot hozni az egyházmegyei gyűlésen, hogy ezeket az episkopális csipkés papokat valami uton-módon elmozdítaná az igaz református egyháztól? Azt mondták, hogy hagyjuk rájuk az ügyet, úgy sem sokáig bírják ki. Igaz, én nem voltam a helyzetbe belenyugodva akkor sem, hát még most... Most pedig azt ajánlom különösen a Nt. Szerkesztő urnák és az amerikai magyar csatlakozott református lelkészeknek és egyháztagoknak a figyelmébe, hogy folyamodjanak a Board-hoz, hogy ennek a köpenyegfor- gató Baltazárnak akadályozzák meg a további bujtogatását, mert bebizonyosodott, hogy bujtogatni jött Amerikába. A saját népe ellen bujtogat, és le kell csukatni, amint le volt csukva Magyarországon. Odahaza is a saját népe ellen dolgozott. Saját könyvéből olvastam, a mit kiadott. Ilyen püspökre nekünk szükségünk nincs, különösen itten Amerikában. A debreczeni kollégiumot ő nem tudja soha megmenteni ilyen példaadással, mint ő jár, — csakis a kollégium nevét használja fel a bujtogatásra. Kérem Nt. Szerkesztő urat, hogy lenne szives a lapban felhívni a figyelmét azoknak az embereknek, a kik igaz kálvinistáknak vallják magukat, hogy Baltazárnak a további bujtogatását akadályozzák meg, s kérném ezen cikkemet a lapban közölni. Vagyok Nt. Szerkesztő urnák mindenkor kész hive: Kovács István, 11223 Nelson Ave. Cleveland, O. MUNKATÁRSAINK Lapunk- mai számába a következő munkatársaink Írtak: Vasady Béla ref. lelkész, a princetoni egyetem és 'theologia hallgatója: A könnyeket eltörlő Isten. Kovács Károly, a chicago-i McCormick theol. szeminárium hallgatója: Mit tanult a magyar ember Amerikában. Bogár Laios, toledoi ref. lelkész: Bel- és külmisszió. Horváth Sámuel, homesteadi ref. lelkész: Készítsünk számadást. Újlaki Ferenc, loraini ref. lelkész: Könyvek nyittatnak meg. Urbqn Endre, buffaloi ref. lelkész: Beszéd gyermekistentiszteletre. Hankó M. Gyula, columbusi ref. lelkész: Jézus vigasztaja tanítványait. (Vasárnapi iskola). Azary János, daytoni ref. lelkész: Az anyai hit csodája. (Befejező közlemény.)
