Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-17 / 3. szám

3-ík szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Ü oldal KÖZVÉLEMÉNY Naponta tucatszámra hozza a posta a le­veleket, a melyek egytől-egyig a Baltazár­kérdésben elfoglalt álláspontunkat igazolják. Mind megegyeznek abban, hogy Baltazár püs­pök meghasonlott az igazsággal, süt még a közmondásos kálvinista becsülettel is, ami­kor a saját egyezményének a megrontására Magyarországból, a saját kerületéből ellenpa­pokat bocsátott Amerikába, ezeket' püspöki ajánló-levéllel látta el, sőt romboló munkáju­kat püspöki áldásával halmozza el és meg­ígéri, hogy értük meindent megtesz, a mit csak megtehet; szerződő társát megrágal­mazza abban a reményben, hogy igy majd a “Baltazár-alapítvány” számára az elégedetlen “függetlenkedők” s az ellenséges indulata episkopálisok részér 1 csak úgy ömlik majd a dolláreső. Itt közlünk néhány levelet a sok közzül. Előre bocsátjuk, hogy nemcsak Ame­rikában, de már Magyarországon is kezde­nek a dologban világosan látni. íme, egy vezetőszerepet betöltő magyarországi refor­mátus lelkész, a kinek nevét érthető okok mi­att nem közöljük, igy ir erről a kérdésről: “A Baltazár-ellenes irányotokkal határo­zottan egyetértek. Sok-sok az az erkölcsi kár, mely az ő személye után húzódik, mint vala­mi uszály, a magyar reformátusságra nézve. Az ő szerencsétlen, önző, önmagát dicsőit’) politikája rengeteg kárunkra van. Lehetne arról sokat Írni, de hát úgy látom, Ti is tud­játok azt. Hogy a sok közül egy elég ekla­táns példát hozzak fél, mikor tavaly volt egy lelkészi összejövetelünk Kunhegyesen, az ak­kori belügyminiszter (Kálvinista) gróf Ráday csak úgy adta meg az engedélyt, hogy az en­gedélyt kérővel megigértette, hogy Baltazár nem lesz jelen, mert ő ott, szokása szerint, megint valami országos botrányt rendezett volna. Nagy itt az ellenhangulat, de még nem ért meg teljesen a helyzet az erősebb fellépésre. Két jellemző pamflettet is mellé­kellek Róla. Az egyik a Baltazár-serlegről szól, melynek az a históriája, hogy még az átadáskor nem volt kifizetve s csak azután gyűjtötték rá az árát. íme: I. Kit önreklámnak szája emleget, Hitelbe vettek annak serleget. Jó lesz vigyázni, megárt a hitei, Mindenben árt a tulságbavitel. II. Az elvtelen minden elvű. Csak elvtelennek mondod őt. rossznyelvü ? Amily elvtelen, éppoly mindenelvü. Kapaszkodván, megragad minden elvet, Felkapaszkodván, minden elvet, elvet. Köszönöm az újságot és kérem azt to­vábbra is. Szeretettel ölel: BARÁTOD.” Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Nem birom tovább tűrni. Kérdést kell intéznem a Szerkesztő úrhoz. Azt kérdem, hogy Debreczenben r.em olyan Bibliát, nem olyan Szentirást használnak, mint itt miná- lunk? Istennek rendelése nem olyan ott, mint itt ? Mert azt látom, hogy a F tiszte­lendő ur mihozzánk nem a szeretetst, hanem a gyűlöletet, a széthúzást jött átplántálni. Pedig a mi Bibliánk nem igy tanít minket. Debreczenben imádkoztak azért a három személyért a végből, hogy brilliánsan győz­zenek az amerikai magyar testvérek dollár­jain. Mi érettünk nem imádkoztak azért, mert mi nem tudjuk megérteni a Nagyméltó- ságu Főtisztelendő püspök urat. Hát bizony nehéz is őt megérteni. És ha igy lábbal ta­possa az igazságot, meg a becsületet, meg a hitet, hát nem is fogjuk mi őt soha sem meg­érteni. Pedig mi, amerikai magyarok, meg­szoktuk érteni mindig az egyenes szót. Hanem adok én egy jó tanácsot és ha megfogadják, használni fog. Ezeknek a nagy méltóságú uraknak szükségük van há­rom kincsre: 1. az igazságra, 2. a becsületre, 3. a hitre. Ha ez meg lesz nekik, akkor lesz dollárjuk is annyi, a mennyi csak kell, mert adunk nekik. De meg miért siránkoznak ők? Hiszen, ha Zita királynőnek tudnak adni százezer dol­lárt karácsonyi ajándékba, csak tudnának ad­ni néhány ezret a debreczeni kollégiumra is? Az adventi napokban olvastam a Nagy- méltóságu püspök urnák a mckeesporti szó­zatát, hogy hát néhány lelkész szót mert hoz­zá intézni és ő azt felelte, hogy őt csak a Jé­zus Krisztus szólíthatja meg, más senki. Igen helyes. Erre adjunk feleletet. Igenis, a jó Isten szólt és szól ma is az igaz és ke­gyes f paphoz, mint szólt Lévi paphoz, hogy az ő örökségét ne a nép között keresse, ha­nem az égben. (V. Mózes 18:2.) A Nagyméltóságu Baltazár püspök ur­nák kár volt ilyen messzire jönni és ennyi drága időt elpocsékolni. Sokkal jobban tet­te volna, ha otthon marad és betanította vol­na az otthoniakat egy kis vallásos köteles­ségre. Több haszna lett volna belőle, még ha a dollárt nézzük is. De ha már itt van közöttünk, bár a ker­tek alatt bujkál, de mégis tanulhat valamit, ha akar. Megtanulhatja azt, hogy az ameri­kai nagy ur mennyivel másként tud cseleked­ni, mint az ó-hazai nagy ur. Az amerikai tud adni munkásának annyi fizetést, a miből tisztességesen megél. Azután meg a rab-iga nincstelen népét nem nézi le, hanem megbe­csüli és felkarolja. Kedves Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Legyen hü az igazság mellett mindhalálig és akkor nem ezeren fogjuk önt áldani, hanem millión. Ne tessék visszariadni, mert igy van az jól. Mert a szeretet, az igazság és a be­csület soha sem tűrhette a gonoszságot. Ne tűrje ezután sem. Istennek áldása legyen Önnel. Maradok igazán hü hive: Lorain, Ohio, 1925, jan. hó 8-án. SZABÓ MÓZES. Cleveland, 0. jan. 5, 1925. KEDVES NT. SZERKESZTŐ UR! Ha az ember figyelemmel kiséri ezt az úgynevezett uj korszakot, igazán elmondhat­juk, hogy uj korszakot élünk. De ne feled­jük el, hogy az uj korszakot csakis olyan em­berek tudják hirdetni, mint ez a köpenyeg- forgató Baltazár! Nem érdemli meg, hogy püspöki néven nevezzem meg. Kedves Nt. Szerkesztő Ur! Pár évvel ezelőtt pittsburghi lakos voltam; közel egy negyedszázadot töltöttem azon a vidéken. Az egyházi életből is bőven kivettem a részem. A mikor a csatlakozás kérdésére került a sor, azon voltam Pittsburghban, hogy egye­düli hely a U. S. Reformed Church, melyhez csatlakoztunk is. Igaz, én sok ellenséget sze­reztem magamnak, de mivel hogy nagy kál­vinista vagyok, ellenségeimet csendesen le­győztem, sőt még ma is az én példámat kö­vetik sokan. Azok a független fél-pápisták kezdenek világosságot látni, akár az egysze­ri kis fiú kis macskájai... Szegény Sebestyén Endre episkopális ideges pap mindennek elmondta azon egyhá­zak lelkészeit, a melyek csatlakoztak a U. S. Reformed Church-höz. Én, mint tanulatlan kis ember, többször megfordultam olyan gyű­léseken, a hol voltak igaz kálvinista papok s azt ajánlottam a papoknak, hogy vájjon nem tudnának-e olyan határozatot hozni az egy­házmegyei gyűlésen, hogy ezeket az episko­pális csipkés papokat valami uton-módon el­mozdítaná az igaz református egyháztól? Azt mondták, hogy hagyjuk rájuk az ügyet, úgy sem sokáig bírják ki. Igaz, én nem vol­tam a helyzetbe belenyugodva akkor sem, hát még most... Most pedig azt ajánlom különösen a Nt. Szerkesztő urnák és az amerikai magyar csatlakozott református lelkészeknek és egy­háztagoknak a figyelmébe, hogy folyamodja­nak a Board-hoz, hogy ennek a köpenyegfor- gató Baltazárnak akadályozzák meg a továb­bi bujtogatását, mert bebizonyosodott, hogy bujtogatni jött Amerikába. A saját népe el­len bujtogat, és le kell csukatni, amint le volt csukva Magyarországon. Odahaza is a saját népe ellen dolgozott. Saját könyvéből olvas­tam, a mit kiadott. Ilyen püspökre nekünk szükségünk nincs, különösen itten Ameriká­ban. A debreczeni kollégiumot ő nem tudja soha megmenteni ilyen példaadással, mint ő jár, — csakis a kollégium nevét használja fel a bujtogatásra. Kérem Nt. Szerkesztő urat, hogy lenne szives a lapban felhívni a figyelmét azoknak az embereknek, a kik igaz kálvinistáknak vallják magukat, hogy Baltazárnak a továb­bi bujtogatását akadályozzák meg, s kérném ezen cikkemet a lapban közölni. Vagyok Nt. Szerkesztő urnák mindenkor kész hive: Kovács István, 11223 Nelson Ave. Cleveland, O. MUNKATÁRSAINK Lapunk- mai számába a következő munka­társaink Írtak: Vasady Béla ref. lelkész, a princetoni egyetem és 'theologia hallgatója: A könnyeket eltörlő Isten. Kovács Károly, a chicago-i McCormick theol. szeminárium hallgatója: Mit tanult a magyar ember Amerikában. Bogár Laios, toledoi ref. lelkész: Bel- és külmisszió. Horváth Sámuel, homesteadi ref. lelkész: Készítsünk számadást. Újlaki Ferenc, loraini ref. lelkész: Könyvek nyittatnak meg. Urbqn Endre, buffaloi ref. lelkész: Beszéd gyermekistentiszteletre. Hankó M. Gyula, columbusi ref. lelkész: Jézus vigasztaja tanítványait. (Vasárnapi iskola). Azary János, daytoni ref. lelkész: Az anyai hit csodája. (Befejező közle­mény.)

Next

/
Thumbnails
Contents