Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-12 / 37. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 37-ik szám. Az evangélium mezejéről A TEMPLOMOK ÉS AUTÓK BEFOGADÓKÉPESSÉGE. Az Egyesült Államok valamennyi templomában 55 millió ülőhely van, vagyis a templomok az ország népességének felét tudják befogadni. Viszont az országban az automobilok összes ülőhelye több, mint amennyi lakosa van az Egyesült Államoknak: vagyis az autók egyszerre el tudnák vinni az ország 110 millió emberét egy kis sétakocsizásra. Mit bizonyítanak ezek az adatok? Csak azt, hogy a nép felhasználja az autók által nyújtott előnyöket s csináltattak belőlük eleget. Másrészről arra mutat, hogy a lakosság fele még mindig nem ébredt tudatára annak, hogy az egyházak mit tudnának tenni számukra. Csepp kára sem volna belőle az országnak, ha az arány épen fordítva lenne. HOGY KEZDŐDÖTT A LÉGÁCIÓ? A légáció intézményét minden magyar református ismeri, de azt csak kevesen tudják, hogy ez a szokás hogyan terjedt el a magyarországi református egyházban. A légáció szülőanyja közvetve a sárospataki hires, ősrégi református kollégium volt. A 17-ik század elején, amikor a protestantizmus üldözése megkezdődött, a reformáció ellenségei természetesen annak melegágyait, a templomokat és iskolákat igyekeztek nagy buzgóság- gal elszedni a reformátusoktól. A sárospataki kollégiumot két Ízben is elvették erőszakkal. 1671-ben például, az egyik ilyen iskolarablás alkalmával egy ezred katonaságot vezéreltek ki a kollégium ellen, amely számos ágyút állított fel az épülettel szemben, hogyha kell, halomra lőjék az egészet. A lelkes pataki diákok, akiknek hagyományos vitézségéről ma is legendákat mesélnek ,egy ideig megpróbálkoztak, hogy szeretett iskolájukat megvédelmezzék. De csakhamar be kellett lát niok, hogy ilyen félelmes túlerővel szemben semmi kilátásuk sem lehet a sikerre. Abban a reménységben, hogy a kollégium valamikor újra az övék lesz mégis, nem akarták, hogy az ellenség rombadöntse. Átadták tehát, ők maguk pedig Pósaházy és Buzinkay nevű tanáraikkal bujdosni indultak. A főiskolai könyvtár legértékesebb könyveit magukkal vivén, előbb Újfaluba, majd Debrecenbe, Gyulafehérvárra és végül Marosvásárhelyre mentek. Hosz szu, nélkülözésekkel és veszedelmekkel teljes vándorlás volt ez. A vándorlás közben ötlött eszükbe, hogy elmennek vasár- és ünnepnapokon a közeleső gyülekezetekbe prédikálni, hogy igy egyrészt segítsenek a lelkipásztoroknak, másrészt pedig, hogy a hívek között élelmiszert és egyéb segélyt gyűjtsenek önmaguk fenntartására. így született meg a légáció gondolata, hogy később intézményesen kifejlődjék. A diákok csak tiz esztendő múlva térhettek vissza Sárospatakra, de nem sokáig volt maradásuk. Hat esztendő múlva megint búcsút kellett venniök a kollégiumtól. Ekkor Csécsi János tanárukkal előbb Göncön, majd majd Kassán telepedtek le, honnét hat évi hontalanság után tértek vissza. Maga a ziskola azonban végleges nyugalmat csak 1714-től kezdve talált. (Dr. Kováts J. István: Református iskoláink.) A VILÁG LEGNAGYOBB VASÁRNAPI ISKOLÁJA. A világ legnagyobb vasárnapi iskolájának tanítója William Jennings Bryan volt, a pár héttel ezelőtt elhalt hires politikus, többszörös elnökjelölt, jó keresztyén és a presbyterián egyháznak haláláig hűséges tagja. Iskoláját a floridai Miamiban tartotta, szabad ég alatt minden vasárnap reggel. Öt-hat, sőt nylocezer ember szokott megjelenni ezeken az alkalmakon, amikor a turista idény tetőpontján állott, úgy hogy aki jóval hamarább nem jött a megkezdés előtt, nem jutott helyhez. A módszer és a sorrend nagyon egyszerű volt: ének, imádság és Bryan félórás magyarázata az az napi leckéről. Hét esztendeig folytatta Bryan ezt a munkát ugyan egy helyen, mig a halál el nem némitotta. Az iskola nem akart a helybeli templomokkal versenyezni. Onnan mindenki elmehetett idejében a saját temploma rendes istentiszteletére. DEPEW SZENÁTOR KÁLVINISTA ANYJA. Chauncey Depew volt szenátor, a New York Central vasúttársaság elnöke egyike a ma élő leghiresebb amerikai közéleti férfiaknak. Ez a csodálatosan szellemes és nagy életkora dacára is friss öregur ma 91 éves. Ma is az ország legelső szónokai közé sorolják. Depew szenátor elmondja emlékirataiban, hogy édes anyja szigorú, komoly kálvinista asszony volt s ő, a fiú, életében mindig megőrizte Isten szerető gondviselésébe és vezetésébe vetett hitét, amit édesanyjától tanult. Többek között ezeket írja: “Minden bánatom eloszlott és elvesztette erejét abban az erős hitben, hogy az örökkévalóságban együtt leszünk.” NE KÉSLEKEDJÜNK! Egy japán közmondás ezt az utasítást adja: akkor áss kutat, amikor még nem vagy szomjas. Ezzel szemben nagyon sok ember, aki nem szeret a jövőbe nézni, csak annyit mond, hogy: Elég minden napnak a maga baja. Az előrelátó ember takarékosan bánik a pénzzel, hogy amikor valami jó alkalom nyílik számára, meg tudja ragadni. Az okos ember nemcsak akkor kezd az egészségére vigyázni, amikor már benne vannak a betegség csirái és nem akkor kezd barátokat szerezni magának, amikor már egyedül áll és mindenki elfeledte. Es az okos keresztyén? nem vár addig a kutásással, amig megszomjazik, hogy csak akkor jusson az üdítő vízhez — ha ugyan hozzájut. Nem vár addig élete megszentelésével, a Jézushoz való fordulással, amikor beteg lesz vagy megöregszik — hanem elkészíti a kutat, hogy bármikor szomjazik meg a lelke, enyhü lést találjon Jézusnál. HAJLANDÓ VAGY-E ÁLDOZATOT HOZNI? Egy brooklyni gyáros egy napon, életének legszörnyübb napján, borzalmas választura jutott, olyan körülmények közé, hogy egy-két pillanat alatt döntenie kellett, ha meg akarta menteni az életét — bármilyen nagy áldozattal is. Ezen a napon a gyárában levő órási körfűrészen dolgozott ő maga is, a gép azonban valahogy elkapta a kabátját és a tehetetlen embert a forgófürész felé húzta. Látta, hogy a szabadulás lehetetlen — de azt is rögtön észrevette, hogy csak egy ut van előtte, ha legalább az életét meg akarja menteni. Látta, hogy a fűrész derékban vágja ketté, ha oda nem tartja egyik karját. A másik pillanatban már vége volt mindennek: a fűrész lemetszette a karját — de életben maradt. Ebben a történetben is van tanulság. A keresztyén embert is sokszor hivja az Isten szava gyors döntésre s ilyenkor csaknem mindig áldozatot kell hoznunk. Ez az ember a karját adta'oda az életéért: nekünk kedvenc, megszokott s nem egyszer ártatlannak hitt hibáinkat és bűneinket kell áldozatul hoznunk, hogy az a bizonyős gőzfürész, az Isten igazsága örök boldogságunkat ne követelje. Boldog, aki a kisebb áldozatot meg tudja hozni, hogy annál nagyobb jutalmat kapjon érte. Becsüld meg egyházadat és templomodat ! Mindkettő segít megadni a gyermekeidnek azt .amivel te tartozol nekik és jövendőjüknek!
