Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-05 / 36. szám

6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 36-ik szám. s alá az utcákon: “Öljétek le őket vala­mennyit !” kiáltozva. Fegyver-zörej, pus­karopogás, az áldozatok jajveszéklése tölté be a levegőt, melyen tompán zúgott át a félrevert harangok kongása. A mészárlás egyszerre tiz-husz helyen vet­te kezdetét. A gyilkosok az áldozatok hulláit mindenütt kivetették az utcára, úgy hogy rövid idő alatt alig volt utca vagy tér, amelyen holttestek ne hevertek volna. És mégis Páris csőcseléke a gyilkolási dühtől megszállva tombolt, mig a vér szaga felhatolt egész odáig, a hol Kata­lin és fia várták a fejleményeket, köz­vetlen közelükben, a Louvre falai közt, a nagy vérengzés egyik leborzasztóbb jelenete játszódott le. Már hajnalodni kezdett, — a mint Na- varrai Margit királyné beszéli, — midőn férje maga mellé véve a testőrséget ké­pező protestáns nemeseket, a királyhoz ment, megtudni tőle, vájjon csakugyan az ő parancsára történik-e mindez. Alig lépték azonban át a palota kapuját, mi­dőn a svájci bérgyilkosok által közre fo­gattak és lefegyverezték őket. A neme­seket a palota egyik mellék-udvarába vezették s ott valamennyiüket lemészá­rolták .... Felvirradt — vasárnapra. És az öldök­lés csak folyt tovább a fényes napvilág mellett. Harmadnapra csöndesedni kez­dett a vérszomj és gyilkolási düh, de öt napba került, mig egészen kitombolá magát és megszűnt. A vidékre pedig kö­veteket küldöttek azzal a parancscsal, hogy mindenfelé Páris példáját köves­sék és a protestánsokat hányják kard­élre. És a parancs teljesítve lett. Har­mincezer emberre teszik a lemészárol­tak számát, mások kétannyira, némelyek pedig százezerre .... VASÁRNAP. Vasárnap! Te legszentebb napja a hétnek! Szántómezők közt rózsacsalit! Szürke homályban gyuló szövetnek! Zene, mely gondot, but elandalit. Egyenesre varázslód a görnyeteg vállat, Roskadó terheit leemeled! Nyűghöz bilincselt szabadon szállhat, Ragadja hajóját lenge szeled! A redők kisimulnak, veritékek elülnek... Szótárad a vigság, a sugárözön... Loholó harc után balzsamos ünnep... Könnyű kedv mosolya téren-közön! Ó gyönyörű nap! Pirosra fested A fakó arcot, a sápadt hitet! — Acélba fürösztöd a lelket, a testet, S uj célra, tusára felhevited! LENKEI HENRIK. Annak az embernek a legnehezebb az élete, akinek semmiféle teher sem ne­hezedik a vállaira. Vasárnapi Iskola PÁL APOSTOL LEVELE A FÍLIPPI- BELIEKHEZ. Fii. 3:7-16. Aranyigo: “Mindent cselekedhetem a Krisztus által, ki engemet megerősít.” Fii. 4:13. Pál apostol minden küzdelem dacára is foly­tatta dicsőséges útját. Munkaköre mindig szé- lesbedett és általa terjedt az evangélium vi­lágossága. Valóban: Pál apostol missziói útját versenyfutáshoz lehetne hasonlítani, a miről maga is igy ir élete alkonyán: ama nemes har­cot megharcoltam, pályámat megfutottam. Tudjuk, hogy a régi világban, a versenyzők fáklyával futottak és az égő fáklyát át kellett nyújtani a másiknak. Úgy volt az apostollal is. Égő fáklyákat adott a keresztyének kezébe — az evangélium világosságát. S a hogy terjedt a keresztyén hit fénye, mint hatalmas csillá­rok lobbantak fel a lelkek a pogányok között, így szaporodott a Krisztus tábora nap-nap után, hogy bizonyságot tegyen a Krisztus szerelmé­ről . Pál levele. Rómának sötét börtönéből irja le­velét az ő gyülekezetének. Milyen csodás e le­vél tartalma! Mig az apostol tömlöcben szen­ved, addig is örömre hangolja a Filippibclieket. A panasznak, a keserűségnek és a türelmetlen­ségnek egyetlen betűjét sem látjuk benne. Sőt igy ir: “Legyetek az én követőim, atyámfiai és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, a miképen mi nektek példátok vagyunk.” A múlt tanulsága. Azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtem. Az apostol semmi esetre sem úgy értette ezen sorokat, hogy végle­gesen szakítsunk a múlttal. Hiszen arra képte­lenek vagyunk. Életünk lepergett évei, órái a múltban gyökereztek meg, az öröm és bánat fellegei onnan kisérték át lépésünket. Pál apos­tol azt értette eme kijelentése alatt, hogy feled­jünk el mindent ami annyira a múlthoz köt, hogy a jelennek nem is tudunk élni. Pál el­felejtette, hogy ő Saulus volt. Elfelejtette mind­azt, amit szenvedett a Krisztusért. Elfelejtette ama dicsőséget, melyet magasztos munkájában, homlokára tűzött a jóságos kéz. Tanított ben­nünket arra, hogy ne a múltnak sírkövéhez ra­gaszkodjunk, hanem a Golgota hegyéhez és az isteni szóhoz, mely folyton hiv előre, biztat és erősit. A jelen figyelmeztetése. “Mindent kárnak állí­tok lenni — a Jézus ismeretének nagy voltáért.” A nagy apostol ezzel a gondolattal felvezet ben­nünket a legmagasabb hegycsúcsra, a honnan be láthatjuk a szeretet elterülő térségeit; a hit­nek szilárd sziklapilléreit; a reménységnek lombkoronáit. És ez a magaslat: a Krisztus. Mintha ezt mondotta volna az apostol: Én nem félek Krisztussal járni, a szenvedés alacsony Nyomtatvány Levélpapír, boríték, névjegy, piakát, röp- irat, alapszabály, körlevél igen olcsón és szép kiállításban készül a Reformátusok Lapja nyomdájában. EXPERT PRINTING CO. 117 Flowers Ave. Pittsburgh, Pa. Hazelwood völgyeiben sem, mert tudom azt, hogy a Jézus­sal való járás fölfelé vezet, Isten közelébe. Pál levelének felosztása: Másokért való imádkozás. 1:1-11. Jézus a mi életűn ktárgya. 1:12-21. Szenvedés Krisztusért. 1:22-30. Krisztusi élet. 2:1-11. A világ világossága. 2:12-18. Mennyei polgárság. 3:12-21. (H. S.) > PRESBYTERIÁNOK SZEREPE AMERIKA TÖRTÉNETÉBEN A presbyterián egyház történetének tanulmányozása közben igen sok érdekes adatra bukkan az olvasó. Meglátja, hogy a presbyterián. elődök között milyen so­kan vannak, akik jelentős szerepet töl­töttek az uj nemzet életében és sorsának kialakításában. Itt csak néhány érdeke­sebb adatot óhajtunk felsorolni. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat (Declaration of Independence) ma az egész nemzet legdrágább ereklyéje a philadelphiai Szabadság-Harang mellett. A függetlenségi nyilatkozat aláirói kö­zött csak egyetlen papi ember volt, ez is a presbyterián egyház gyermeke: John Witherspoon, a hires hitszónok. Ma a presbyterián egyház központi épülete Philadelphiában az ő nevét viseli. John Murray presbyterián lelkész fe­jére az angolok 2500 dollár vérdijat tűz­tek ki, ami rengeteg pénz volt abban az időben. John Hancock, a hires hazafi fe­jére az angolok ugyanekkora dijat tűz­tek ki. Maga a függetlenségi nyilatkozat, a mint ma is megvan, egy presbyterián egy háztag keze írása. Charles Thomson volt a neve ennek az embernek, ő volt a kon­gresszus titkára vagy háznagya. A nyi­latkozatot szintén presbyterián ember nyomatta ki először, Thomas Dunlap, a ki az első amerikai napilapot is megin- totta. Ugyancsak presbyterián egyháztag volt John Nixon kapitány, aki a nyilatkozatot először olvasta fel a nyilvánosság előtt. Patrick Henry, a hires hazafi, számos képviselő társával együtt szintén erős és meggyőződéses kálvinista presbyterián volt. Mihelyt óráról-órára nem erősödünk a hitben, rögtön bekövetkezik az elhide- gülés bennünk. (Kálvin.) FIZESSEN elő és szerezzen uj olvasókat a Reformátusok Lapjának • ;•«&* i ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents