Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-17 / 3. szám

3-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 oldal TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT JANUÁR 18, VASÁRNAP. A2 én békes­ségemet adom nektek. János 14:27. A világ is acl az ö fianinak olyasva­lamit, amit némelyek békességnek nevez­nek. Kétségtelenül olyan lelkiállapotot, amelynek külsőleg van némi rokonsága a békességgel. Ez azonban nem egyéb, mint. az életnek bizonyos csöndje, amely azon­ban bizonyos feltételekhez van kötve. Aki hallgat a világra és vagyont gyűjt magá­nak, az valamennyire nyugalmas életet biztosit magának, aki hallgat a világra és a bűnnel nem száll szembe, hanem ta­lán egyenest még csatlósául is szegődik annak sok barátja, pártfogója, harcosa lesz és valamelyest biztonságban érezheti magát. Egészen más Jézus békessége. Ez az Istennel való békesség. Ila Jézusnak igent mondunk és halálába beletemetke­zünk, feltámadásában uj életre kelünk, akkor békességünk van az Istennel, aki Ur mindenek felett és nekünk az Ő egy­szülött Fiával együtt mindent megad az ideigvalóságban is, az örökkévalóságban is. JANUÁR 19, HÉTFŐ. Az Ő angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek té­ged minden utadban. Zsolt. 91:11. Elhiszed-e ezt, amit a zsoltáriró hir­det? Hited szeme látja-e körülötted az angyalok seregét, amint csodálatosan őriznek minden utadban? Ó boldog ember, ki elfogadja Istennek ezt a drága aján­dékát, a fenséges, félelmet elűző, bátorsá­got adó bizonyosságot az Ő oltalma felöl. Természetesen, Istennek ez az ajándéka is szoros, szerves összefüggésben van az­zal az ajándékkal, amelyet nekünk szent Fiában, a Krisztusban adott, s amelybe belé van foglalva mindaz, amit Ő az Ő kegyelmében az embernek adhat. Elfogad­tad-e már Istennek ezt a mindenekfölött drága ajándékát, Jézus Krisztust, a te Megváltódat ? Ha igen, akkor te is, mint a zsoltáriró, tudni fogod, hogy Isten an­gyalai kisérnek utadon. JANUÁR 20, KEDD. Egy az Isten, egy a közbenjáró is, Isten és emberek kö­zött az ember Krisztus Jézus. I. Tim 2:5. Isten ás a bűnös ember között nagy a közbevetés. Ezért már a pogányok is regéket szőttek maguknak földre szállott istenekről, istenek sorába felemelkedett hősökről, akik közbenjárók lettek Isten és az emberek között. Ezért adta Isten a bűnesettől fogva egyre határozottabb és világosabb ígéretét az Ő választott népé­nek, Izraelnek, hogy az a reménységben megvigasztalódva és megerősödve várja az eljövendő közbenjárót. A közbenjáró el is jött. Felülről kellett jönnie. (Ján. 3:31.) Mert innen alulról senki fel nem emelkedhetett volna Isten trónjáig. Isten Fia leszállott tehát trónjáról és emberré lett, valóságos emberré, aki magára öl­tötte testünket és ez a neve: Jézus Krisz­tus. Csak igy kaphattunk mi közbenjárót. Istennek csodálatosképen meg kellett oszlania és e:n'.?: formában kellHt mel­lénk éllani. Isten végbevitte Jézus Krisz­tusban a megoékiltetést s noha Jézus Krisztus újra a7 Aíya jobbján ül, közben­járó 6, mert ismeri minden nyomorúsá­gunkat s nála irgalmasságot, kegyelmet találunk mindenkor. (Zsid. 4:14—16.) JANUÁR 21, SZERDA. Fiam, ha bűnö­sek el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. Példab. 1:10. Atyák, anyák, csupán a külső dol­gokra vonatkozó múlandó bölcsességre oktatjátok-e gyermekeiteket? Tanításo­tok summája legyen az, hogy a bűnnel szakítani, Istennel megbékélni a legfon­tosabb dolog és hogy az elkezdett pályán csak az képes a célig haladni, aki tud fér­fiasán “nem-nem-sohá”-t mondani a csá­bításnak. Lelkipásztorok: vájjon lágy, altató beszéd-e beszédetek, — vagy har­sonaszó a bűn elleni szent harcra, az áll­hatatos magatartásra? Fiák, leányok: befogadjátok-e az intő szót, üdvötökre, — vagy megvetitek, vesztetekre?! JANUÁR 22, CSÜTÖRTÖK. Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázato­soknak pedig kegyelmet ád. Jakab 4:6. Istennek velünk szemben való maga­tartása a mi magatartásunkkal sokkal szorosabb összefüggésben van, mintsem sejtenénk. Isten nem egyes cselekedete­ink, vagy épen csak a Vele szemben való magatartásunk szerint igazodik, hanem egy minden irányban megnyilvánuló ma­gatartásra helyezi a hangsúlyt: az aláza­tosságra. Ez az alázatosság nemcsak jó modorhoz juttat, hanem mindenekelőtt felismerésekhez. Aki nem alázatos, az soha sem juthat el apnak felismerésére, hogy kicsoda ő, kicsoda az Isten, mi az örökkévalósák s miért kell megváltás. — Nem királyi szeszély az, hogy Isten az alázatosnak osztogat kegyelmet. Azér.t van ez igy, mert alázatosnak kell lenned, hogy láthasd értékét Isten kegyelmének. JANUÁR 23, PÉNTEK. Az ördög, mint ordító oroszlán, szerte jár, keresvén, kit elnyeljen, akinek álljatok ellen. I. Péter 5:8—9. A kersztyén ember élete csak akkor fejlődhetik egészségesen, ha őrt áll fölöt­te az éberség. A veszedelem mindenütt * ott jár a kersztyén ember nyomában. A tapasztalat azt mutatja, hogy az Istennel életközösségben levő embernek sokkal több kisértéssel kell megküzdenie, mint annak, aki még csak a maga erejéből akar valahogyan tisztes életet élni. A sátán ott forgolódik serényen, ahol veszélyeztetve látja a maga uralmát. Légy tehát éber. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy ne állj szóba a kisértővel. Ha füledbe susog, ha szivedben fölébreszti a kívánságot, menekülj Isten igéjéhez. Az oroszlán, azt olvassuk, nem szenvedheti a fáklya fé­nyét. Üst fel a bibliát, hadd gyuladjon ki előtted az ige fáklyája! És elmenekül a prédára éhes oroszlán, az ördög. JANUÁR 24, SZOMBAT. Lám, elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt. V. Móz. 30:15. “Kiki a maga szerencséjének a ko­vácsa”, mondja egy magyar példabeszéd. És csakugyan, nagy mértékben hozzájá­rul a magunk okossága, szorgalma és be­csületessége földi életünk szerencséjének a megalapozásához. A felelősség saját éle­tünk, sokszor családunk életének irányí­tása rajtunk van. De Isten még egy sok­kal szivdöbbentőbb felelősségre mutat rá a fenti igében, életre-halálra elhatározót, és pedig végérvényesen, a föld és az örök­kévalóságra nézve. Magad válasziasz. — Nincs bekötöttszemü sors, amelyre ráfog­hatnád boldogtalanságod okát; Isten ma megengedi, hogy az életet és a jót válaszd. Életet azonban csak a Krisztusban találsz, aki maga az Élet és ősforrása annak. Ha ebbe az Életbe bele tudod kapcsolni a tiedet, ne félj, megvan mindened. I. Ján. 5:12. Ha rajta kívül maradsz, halott vagy, akármilyen egészségesen lüktet is még ereidben a vér. Siess és válasz jól, mert senkit sem vádolhatsz majd életed elvesztése miatt! IIEIDELBERGI KÁTÉ. 10. Kérdés. Ily engedetlenséget és el szakadást büntetlenül hagy-e Isten? Felelet. Semmiképen nem; sőt rette­netesen haragszik mind a velünk szüle­tett, mind az elkövetett bűnök miatt és azokat igazságos Ítéletéből ideig tartó és örök büntetéssel sújtja, amiképen ma­ga mondotta: “Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje”. (Gál. 3:10) Szentirásbeli bizonyságok: Zsolt. 5:5; —76:8; Zsid. 10:31; Eféz. 2:3; Róm. 5:14; — 1:18; Y. Móz. 27:26; Esa. 66:24; Mát. 25:41. T

Next

/
Thumbnails
Contents