Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-29 / 35. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35-ik szám. Vasárnapi Iskola Gyermekeknek PÁL MEGTÉRÍTI A F1L1PIBELI BÖRTÖNŐRT. Cselekedetek könyve 16:19-34. Aranyige: Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe. Csel. 16:31. Pál apostol tovább folytatta missziói útját. Most egy igen jó utitárs csatlakozott hozzá, Si- lás. Történet szerint mindketten el jártak a könyörgésre, vagy imádkozásra, a hol az uj keresztyének hitbeli erősödést és buzdítást nyertek a nagy apostoltól. Egy ilyen alkalommal egy szolgáló leánykát meggyógyított Pál, a miért a nép biró elé hurcolta őket, aki meg- korbácsoltatta és tömlöcbe vettette őket. Pál és Silás nem csüggedett, nem fenyegetőzött, hanem fájdalmuk között is énekeltek és imádkoztak. Hiszen tudjuk azt, hogy Pál apostolt nem rendíthette meg kicsiny dolog. A börtön, korbács, megcsufoltatás nem volt már ismeretlen előttük. Még sem tagadták meg hitüket, nem tagadták meg Jézust, hanem a legsötétebb időben és helyzetben is imára nyitották ajkukat. Ezzel rámutattak arra, hogy a keresztyén vallás az örömnek a hordozója. Akkor is tud megnyugvást önteni szivünkbe, a mikor a fájdalmak árjai vesznek körül. MEGVÁLTÓ. Milyen csodásán, milyen fenségesen hangzik az evangéliumban foglalt ige: “Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” A történelem minden mozzanata hatalmasan tanúskodik Jézus megváltói ereje mellett. A hol Jézus megismertette az Atyát, a bűnös lélekből kitört a vágyódás: mit cselekedjem ? Zákeus elrejtőzik. Jézus előhívja és idvezül mind ő, mind pedig háznépe. Hiszen múlt leckénkben is arról tanultunk, hogy Lydia megtért, Pál apostol szavaira, a Jézus nevében elfogadta a keresztyén vallást. Most pedig a börtönőr teszi fel a kérdést: Uraim, mit kell nekem cselekednem, hogy idvezüljek? A felelet csak ez lehetett rá: “Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe.” A keresztyén világ történetében semmi kétséget nem szenved az a tény, hogy Jézus az emberiség Megvátója. Barát és ellenség egyaránt leborul az előtt, amit Jézus evangéliuma tett a bűnös emberi világban. MEGVÁLTÁS. Az újszövetség fényes panorámáját a megváltott lelkek világítják be. Nem volt ott szószerinti fogadalom, csak a szívnek meg- engesztelődése, az uj embernek megteremtése. És hogy valaki iagzán megtérjen ,három dologra van szüksége: látás, lelkesedés, segítség. Először jön a látás. A bűnös embernek meg kell látnia Jézust s meg kell ismernie a jézusi erényeket. A lélek szemén keresztül ott kell ragyognia annak a végtelen jóságnak, szeretetnek és szelídségnek, a mellyel Jézus megajándékozta az embereket. Ilyen értelemben villant fel Pál előtt a Mester csodás alakja s igy látták őt mindazok, akik a megtérésnek élő példái maradnak. Hát mi ugyan, miképen készítjük el a szeretetnek zománcos keretét a Megváltó alakja köré ? Másodszor jön a lelkesedés. A látomány egy magában véve nem elegendő. Ha szemünk meredten marad, minden .cselekvés nélkül, nyom nélkül tűnik el Jézus alakja és tanitása. A lelkesedés tüze gyűlt fel Zákeus, Pál és többiek lelkében, mikor szivük vágyódásában igy kiáltottak fel: Mit cselekedjem? Sokan a lelkesedést mellőzik életükből és folytonosan csak tanácskozás után menve, cél nélkül bolyonga- nak. A beteg sohasem gyógyulhat meg puszta tanácsolással, annak gyógyszer kell, a mi által visszanyeri életerejét. A lelkesedés a keresztyén életnek hatalmas tűz oszlopa marad, amely megindít az uj élet keresésére. Utoljára jön a segítség, korona gyanánt. Ért- jü kitt Isten segítségét. Van-e olyan dolog, legyen az egy parányi szikra lobbanás vagy nagy alkotások befejezése, ahol nem Isten segítsége a legszükségesebb erő? Hát még akkor, a mikor életünk javításáról, irányításáról van szó. Nyissuk meg szivünk ajtaját ennek az isteni erőnek, mint a tavaszi szellőnek, hogy újjáépítő munkát végezzen bennünk és legyünk uj teremtmények. Pál apostol hü maradt Jézushoz a börtön falai között, tanítván nemes példájával minket. Krisztus követőit, hogy nemcsak a templomban és vasárnaponként gondoljunk Megváltónkra, hanem készítsen bennünket a lezajló idő a tökéletességre, hogy mások is látván életünk folyását, a filipibeli börtönőr módjára megtérjenek. Ne vonja el őket semmi többé s az Űré legyenek mindörökké. Higyj az Ur Jézus Krisztusban. (H. S.) GYORSAN GYÚJTSÁTOK A MÁGLYÁT! A refomációnak az egész világon nagyon sok ártatlan áldozata volt. A legtöbb áldozatot talán Spanyolországban követelte a vallásüldözés. Egyik ilyen áldozat volt egy Don Carlos de Fesse nevű, kiváló észtehetségü, előkelő ember, akit azelőtt maga V. Károly császár is számos kitüntetésben részesített. A császár azonban esküt tett arra, hogy az eretnekeknek nevezett protestánsokat ülözni fogja s igy Fesse is börtönbe került. Itt kinpadra is vonták s bár számos előkelő rokona mindent megtett, hogy megmentse, mégis halálra ítélték. Fesse maga sem hitte, hogy a szörnyű Ítéletet végre fogják hajtani rajta, aki nemrégen a király egyik legkedvesebb embere volt. Mielőtt a máglyára kisérték, a király elé lépve, ezt kérdezte: — És felséged megengedi, hogy megégessenek ? A király igy válaszolt: — Ha saját édes fiam volna, magam vinném a fát a máglyához. Nincs kegyelem. Hóhérai azonban féltek, hogy ha Fesse a néphez szólhat, fellázítja őket. Bekötötték tehát a száját s úgy kisérték a máglyához. Mikor levették szájáról a köteléket, igy kiáltott fel: — Gyorsan gyújtsátok meg ezt a máglyát, mert ha időt engedtek, be fogom bizonyítani, hogy ti veszélybe rohantok, ha nem követtek engem. A máglyát meg is gyújtották. Lángja fölcsapótt az égre, hogy elhamvassza Jézus egy hü követőjének földi porsátorát. A máglyatüz azonban szintén segített abban, hogy a sötétségben élő emberek leikébe bevilágítson. Letelt egy hosszú nyári nap. Vili kora reggeltől sötét estig kint játszott a kertben. Az árnyas fák alatt, illatos virágok között szökdécselt az aranyos cseppség. Mamája alig tudta becsalni vacsorára, az ebédet, meg az uzsonnát a kertben költötte el. Bizony jó régen elhangzott az esti harangszó, a mikor a Vili bekerült a házba. Friss mosdás után aludni vitte a gondos, jó anyja. Ilyenkor a kis Vili el szokta mondani esteli imáját. Most is olyan szépen ,cs.engő szavakkal kezdte el: Én lefekszem kis ágyamba. Te vigyázz rám jó Atyám.... Imádság után megcsókolta édes anyját s jó éjszakát kívánt mindenkinek. Mamuska egy pár percig még ott maradt az ágya mellett, amit aztán a kis fiú felhasznált arra, hogy kérdéseket intézzen mamájához. Ugyan mondd édes mamuskám, szoktál te imádkozni? A váratlan kérdés zavarba hozta a mamát. A sok vendéglátás és más elfoglaltság elszoktatta őket a templomtól és imádkozástól. A mama kissé elpirulva válaszolt kis fiának: Most nem imádkozom, de én is szoktam imádkozni, mikor kicsiny voltam. Hát apuska imádkozik, mert még sohse láttam? Nem, nem, csak aludjál, hogy jutott eszedbe most ez a kérdés? Azért dünnyögte Vili, mert szeretném tudni, miért kell nekem imádkozni? Hát csak azért, mert apuska, meg mamuska azt akarja, hogy jó gyermek legyen belőled. Úgy — gondolta Vili, ha engem az imádság jóvá tesz, akkor miért nem akarja a mama és a papa, hogy ők is jók legyenek? Erre a gondolatra fájdalom fogta el s könny tolult szemébe és majdnem pityergő hangon mondotta mamájának: Én tudom, hogy Isten meghallgatja imámat, de az mégis sok, hogy csak én egyedül kérjem Istennek áldását ti reátok is. Felült kis ágyában, hogy letörölje könnyeit. Még egyszer megcsókolta mamáját és arra kérte, segítsenek neki, imádkozzanak ők is. Vígan teltek a nyári napok. Vili megismerte a kertnek minden részét. A virágokat majdnem nevükről tudta szóltani. A fákon az érett gyümölcsöket nap-nap után megnézegette, a melyik lehullott, azt kicsiny kosarába tette. Az élvezetes napok eltűnése után el is felejtkezett, hogy mire kérte szüleit. A szülék azonban komoly meggondolás alá vették kis fiók kérdéseit. Mikor este fárasztó kerti munka után kimerültén aludni ment, azonnal álomba is merült. De később valami különös neszre felébredt s felnyitotta álmos szemeit. És ugyan mit látott? Az ő kedves apuskája és mamuskája ágya mellett állottak kezeike tímára kulcsolva. Ott mondották el ő felette imájukat. A kis Vili nyugodtan folytatta ártatlan álmát, minden szebb .minden ragyogóbb, mert az imádság harmatcseppei átvarázsoltak mindent s tündöklővé tették az ő számára az Istennek országát. Nyomtatvány Levélpapír, boríték, névjegy, plakát, röp- irat, alapszabály, körlevél igen olcsón és szép kiállításban készül a Reformátusok Lapja nyomdájában. EXPERT PRINTING CO. 117 Flowers Áve, Pittsburgh, Pa. Hazelwood
