Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-08 / 32. szám
6. oidaí / AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTÚSOK LAPJA 32-ik szám VASÁRNAPI ISKOLA PÁL APÓSTÓL MÁSODIK TÉRÍTŐ ÚTJA. 32-ik lecke. Csel. 15:36—16:5. Augusztus 9. Az első téritő ut befejeztével Pál és Barnabás vissza tértek Antiokhiába, hol huzamosabb ideig tartózkodtak. A hosszú fárasztó ut után bizony rájuk fért volna a pihenés. De ők nem pihentek. A Krisztus ügye előbbre való volt a test fáradalmainál. Prédikáltak és tanítottak benn a városban és a városon kivül lévő falvakban. Önzetlen munkájuknak gyümölcse nem is maradt el. A gyülekezeti élet fellendült. Az ellentéteket, melyek a zsidót elválasztották a pogánytól, megszüntették az által, hogy hirdették a közös Atyát és Megváltót. Azonban a béke és nyugalom áldásait nem sokáig élvezhették, mert a mózesi törvényekhez csökönyösen ragaszkodó judabeliek azt hirdették a nép között, hogy csak úgy lehet valaki keresztyén, ha előbb alávetette magát a mózesi törvényeknek. Hogy a további izgatásoknak elejét vegyék, Pál és Barnabás felmentek Jeruzsálembe az apostolok és elöljárók tanácsa elé, hogy az ő véleményüket kérjék ki a mózesi törvények betartására vonatkozólag. A tanács úgy határozott, hogy azok a pogányok, akik a keresztyén egyháznak tagjai akarnak lenni, nem kötelesek alávetni magokat a mózesi ceremóniáknak. A határozatot Írásba foglalva elküldték az antiokhiai gyülekezetnek és egyúttal kiválasztottak maguk közül két embert, Judást és Silást, hogy a je- ruzsálemi gyülekezetei képviseljék a határozat felolvasásánál, és adják elő élőszóval is a tanács akaratát. A határozat felolvasása után Judás visszatért Jeruzsálembe, Silás ellenben Antiokhiában maradt és felajánlotta szolgálatait Pálnak. Midőn az izgatok által felkorbácsolt szenvedélyek, a jeruzsálemi gyűlés bölcs határozata folytán lecsendesedtek a gyülekezetben, Pál indítványozta Barnabásnak, hogy látogassák meg azokat a gyülekezeteket, melyeket az első téritő ut alkalmával alakítottak és útjukban, hol arra alkalom kínálkozik, szervezzenek uj egyházakat. Barnabás magáévá tette az indítványt, azzal a kikötéssel, hogy rokonát Márkot szintén magokkal viszik. Azonban Pál “igaznak és méltónak mondja vala lenni, hogy őtet melléjők ne vennék, mivelhogy tőlük Pam- filiában elszakadott volna.” Márk cserben hagyta barátait az első téritő utón, mikor azoknak legnagyobb szükségük volt a segítségre. Kétségkívül Márk az első ut óta gazdagabb lett tapasztalatokban. Sőt nincs kizárva, hogy az antiokhiai pogányok közt folytatott nagyszerű munkának szemlélése és a tapasztalatok képesíthették volna arra, hogy Pál álláspontját minden tekintetben magáévá tegye, hogy vele együtt munkálkodjék. Azonban Pál nem tartja őt még elég erősnek, hogy azokat a nehézségeket, megpróbáltatásokat, melyek az utón rájuk várakoznak letudja küzdeni. Időre. tapasztalásra van, Márknak még szüksége. Az antiokhiai gyülekezetben bőségesen , voltak munkások. Pálnak nyugtalan, az egész világot Krisztusnak meghóditni vágyó lelke nem tudott bele törődni abba, hogy ott maradjon, hol voltaképen nincs rá szükség. A telkeknek olyan sok szántóföldje várja a mag elhin- tését. frem szabad tehát a magvetőnek várni \. az aratásig. Azért igy szól Barnabáshoz: “Jer, látogassuk meg a mi atyánkfiáit minden városokban, melyekben hirdettük az Urnák beszédét.” Barnabás kész az útra, de ragaszkodik ahoz, hogy Márkot is vigyék. Miután Pál pem volt hajlandó Márkot magával vinni, a két jó barátnak — kik az első utón olyan eredményekben gazdag munkát végeztek — útjaik ketté váltak. Barnabás magával vitte Márkot, Pál pedig Silast. A leckének futólagos átpillantása úgy tűnik fel, mintha Pál és Barnabás haraggal váltak volna el egymástól. De ha az útirányt tekintjük, az arról beszél, hogy közösen határozták el, hogy ki melyik gyülekezeteket látogatja meg. Hogy egymásnak utait ne keresztezzék, Barnabás veszi a sziget országokban levő gyülekezeteket, mig Pál nyugat felé indul. Pál apostolnak második téritő útja többek között azért is nevezetes, mert ezen az utón találkozott egy fiatal férfiúval, ki később a keresztyén egyháznak nagyon lelkes, önfeláldozó papja lett. Ez a fiatal férfiú: Timotheus. A keresztyén igazságok megismerésére minden bizonnyal Pál révén jutott el. Családi viszonyairól annyit tudunk, hogy anyja zsidó nő, atyja pedig görög volt. Mielőtt az' apostol magához vette Timotheust, a mózesi törvények szerint körülmetélte. Talán kérdezhetnénk, hogy Pál, ki a mózesi ceremóniák ellen olyan erős harcot folytatott, miért látta ezt kötelezőnek Timotheusra nézve? A felelet nagyon könnyű. Pál a zsinagógákban is akarta prédikálni Krisztus evangeliomát. Már pedig a zsinagógákban csak azokat eresztették be, kik a mózesi ceremóniák szerint körül voltak metélve. (Ajánlatos, hogy a tanító a kevésbé fejlett gyermekeknek nagyon tapintatosan magyarázza meg a zsidó ceremóniáknak ezt a formáját, vagy ha a körülmények úgy kívánják, ki is hagyhatja.) Hogy a második téritő ut áldásokban gazdag volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szent iró azzal dicsekszik, hogy a gyülekezetek gyarapodnak vala a hitben és számszerint növekednek vala naponként. ARANYIGE: Uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig. Zsolt 72:8. Malacsics József. 33-ik lecke. Augusztus 16. A KERESZTYEN SZABADSÁGGAL VALÓ ÉLÉS. GÁL. 5:13—24. Pál apostolnak gyönyörű levelei a keresztyén tanításoknak legszebb gyöngyszemeit képezik. E levelekből tanulhatjuk meg, hogy a hitnek próbára tevő perceiben hogyan kell viselkednünk. Az apóstól ezeket a leveleket az általa alapított gyülekezetekhez intézte. — A nagy távolság és elfoglaltsága miatt nem tel hette, hogy a hitéletben még gyenge gyülekezetek életét személyesen irányítsa. Azért ha tudomást szerzett arról, hogy egyik vagy másik gyülekezetben a hitélet alább szállt, vagy szeretetlenség ütötte fel fejét a hívek között; vagy ál-próféták próbálják letériteni őket az igaz útról, akkor levelet irt hozzájuk. Ha csüggedtek, lelkesítette, ha egyenetlenkedtek megdorgálta őket. Ilyen levél Írására szolgáltatott okot a galatziabeli gyülekezet is. Ugyanis a jeruzsálemi tanács határozata, mely szerint a pogányok egyenrangú és egyenjogú tagjai az egyháznak, a zsidók közül áttért keresztyénekkel: nem szüntette meg teljesen a félreértéseket. Támadtak itt-ott elvakult emberek, kik a jeruzsálemi határozat dacára hirdették tovább a pogányok közt, hogy a mózesi ceremóniák rájók nézve kötelezőek. Hirdették Antiokhiában, majd átmentek a kis- ázsiai gyülekezetekbe, többek között Galat- ziába is. Azokon a területeken, hol Pál munkálkodott, ezek az ál-próféták nem elégedtek meg azzal, hogy a zsidó törvényeket kénysze- ritették a népre, de magát Pált is megrágalmazták. Nem igazi apostol ő — mondták — mprt Jézust nem ismerte test szerint. A galatziabeli gyülekezetnek nagy része pogányokból álit. Mint pogányoknak, mielőtt a keresztyén vallásra tértek, sokkal szigorúbb ceremóniáknak kellett magókat alávetniük, mint a mózesi ceremóniák voltak. Tehát nem valami nehéz volt rábeszélni őket, hogy a jeruzsálemi határozatot vessék el. A lelkileg kevésbbé fejlett ember, szükségét érzi a ceremóniáknak, a külső formaságoknak. Istenhez csak úgy tud emelkedni, ha szemeit valami olyan tárgyra függesztheti, a mellyel az istenség fogalma össze van kapcsolva. Ezt a célt szolgálják bizonyos tekintetben a katholikus egyházban a képek, szobrok, olvasók, stb. Az apóstól midőn megtudta, hogy a ga- latziai gyülekezet hajlandó letérni arról az útról, melyet Ő kijelelt eléje, levelet irt a gyülekezet tagjaihoz. Próbálja vissza téríteni őket az igaz útra és egyúttal azt is megmagyarázza nekik, hogy a keresztyén szabadsággal hogyan kell élni. Pál apostol szerint azok, akik Krisztusnak követői lettek, a törvénynek igáját levetették magukról. Tehát szabadok. Csupán egy törvénynek kell engedelmeskedniük: a szeretet törvényének. Aki eszerint a törvény szerint él, annak nincs szüksége több törvényre. Az embertársaival békességben él és jogtalanul senkit meg nem károsít. Sőt még azok is. kik ellenséges indulattal viseltetnek irántunk, ha látják, hogy a szeretetet mindenek főié helyezzük barátainkká lesznek. Mikor a törökök annak idején Magyarországot megtámadták, egy ütközet alkalmával az egyik magyar vezér török fogságba jutott. A fogságban nagyon kellemetlenül bántak vele. Eke elé fogták és mikor már nem bírta az ekét huzni az egyik török vezér véresre korbácsolhatta. Azonban fordult a kocka. A magyar haza került a fogságból és egy másik ütközet alkalmával ugyanaz a török vezér került kezei közzé, ki őt a fogságban megki- nozta. A magyar vezér a gonoszért nem fizetett gonosszal, hanem büntetés helyett szobájába vitte, megvendégelte és barátjának nevezte a törököt. A könyörtelen török vezért annyira meghatotta e nagylelkűség, hogy örök barátságot fogadott a magyar vezérnek és keresztyénné lett. Ha a szeretet törvénye ilyen csodálatos dolgokat visz véghez, csodálkozhatunk-e felette, ha Pál apostol annyira a lelkűkre köti a galatziabelieknek, hogy helyezzék minden törvény fölé?
