Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-17 / 3. szám
6. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ík szám VASÁRNAPI ISKOLA JÉZUS VIGASZTALJA TANÍTVÁNYAIT. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek: higyje- tek Istenben és higyjetek én bennem. Az én atyámnak házában sok lakóhely van... elmegyek, hogy helyet készitssk nektek... és eljövök ismét és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok. Mondá néki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Mondá néki Jézus: Én vagyok az ut, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Az Ur Jézus és az ő tanítványai elköltötték már az utolsó vacsorát; Judás is elsomfordált, hogy elárulja a Mestert: a tanítványok arról gondolkoztak, amiket az Ur Jézus csak előbb mondott nekik a kenyérről és a borról. S a mikor kezdik sejteni, hogy mit értsenek az Ur Jézus rejtelmes szavai alatt s szivök összeszorul a félelemtől és vigasztalanul néznek a szomorú jövő felé, szól nékik az Ur Jézus, hogy megvigasztalja őket: “Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek az Istenben és higyjetek én bennem.” Ha hisztek az Istenben, mint jó Atyában, ki szereti minden gyermekeit, tudjátok azt is, hogy ő még a szenvedésekkel is jót akar s ha szeretitek az Istent akkor is, mikor szenvednetek kell, a szenvedések is java- - tokra lesznek. A szenvedés azért nem rossz, akármilyen rossznak lássék is, sőt jó, mert a szenvedés által jobbá lesz az ember. Hányszor elhíztátok magatokat, ha jól megy a sorotok, az öröm napjaiban hányszor elkevélyedtek: jó azért a szenvedés, mert alázatosságra tanít. És ha az Istennek áldása van rajtatok, hányszor feleditek el, hogy a nektek adott tálentu- mokról számolnotok kell, hányszor nem jut eszetekbe, hogy “elvégeztetett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak”. Jó azért a szenvedés, mert emlékeztet a múlandóságra, a halálra és Ítéletre. És ha hisztek az Istenben, higyjetek bennem és higyjétek el, hogy én az Atyában vagyok és az Atya is én bennem, mert a melyeket szólottám és ahogyan cselekedtem, azt kívánja az Isten tőletek is s csak úgy lehettek az Atyának gyermekei és áldottai, ha hitetek mellé jó cselekedeteket ragasztotok, ha hiteteket életetek cselekedeteivel bizonyitjátok be. Mert nem ér semmit az a hit, amelynek nincsenek gyümölcsei; üres és értéktelen az a hit, melynek csak virágai vannak. Azért ha hisztek bennem, ha engemet szerettek, tartsátok meg az én parancsolataimat s Atyámat is; mostantól fogva hát ismeritek Őt és láttátok. Mondá néki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég nekünk. Mondá néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát is; mi módon mondod azért te: “Mutasd meg nékünk az Atyát! ’ Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok és az Atya én bennem van? A beszédek, amelyeket én szólok nektek, nem magamtól vannak, hanem az Atyától, aki én bennem lakik, mert ő cselekszi e dolgokat. Higyjétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok és az akkor ne féljetek senkitől és semmitől; ne féljetek az emberektől, akik ha megölnek is, csak a testet ölhetik meg és ne féljetek az élet szenvedéseitől, a haláltól se rettegjetek; mert az Isten, a jó Atya veletek lesz, s ha Ö veletek, vájjon kicsoda lehet ellenetek?! “Én vagyok az ut”,egyedül csak általam juthattok a földön boldogságra s majd az üdvösségre; kövessétek hát az én példámat, azokat cselekednétek, amelyeket én cselekszem. Ha szenvednetek kell, jusson eszetekbe, hogy nekem is szenvednem kell és vegyetek példát tőlem, hogyan kell a szenvedéseket Isten akaratában való megnyugvással elviselni; ha meg kell halnotok, nekem is meg kell halnom és lássátok meg, miként kell Istenben vetett reménységgel meghalni. És nekem előbb kell meghalnom, hogy elmenjek és elkészítsem részetekre amaz örök hajlékot, hova az Atya titeket befogad, hogy ott legyetek ti is, ahol én vagyok, az örök élet üdvösségében. Ne nyugtalankodjék azért a ti szivetek, hogy mi lesz én velem és mi lesz, ha én elmentem, ti veletek. Én az Atyához megyek s kérem, hogy helyettem küldjön nektek más vigasztalót, a Szent Léleknek ajándékát, hogy elhordozhassátok a szenvedéseket és hogy lelketek hitén a halál hatalma se vegyen diadalmat. És ez a vigasztaló veletek lesz mindörökké és el nem fog hagyni soha. Csak ti ne hagyjátok el azt az utat, melyet mutattam nektek, csak ti ne tagadjátok meg azt az igazságot, melyre én vezettelek titeket, rsak ti ne éljetek más életet, mint amelyre példát adtam nektek: csak ti ne hagyjátok el a jó Atyát, az Istent és az ő törvényeit, melyeket hirdettem néktekMi is az Ur Jézus tanítványai vagyunk, vagy legalább azoknak mondjuk magunkat: azért nekünk is szól az Ur Jézus az előbbi szavakban s minket is, kik Atya is én bennem; ha pedig nem hisztek bennem; ha pedig nem hisztek nekem, magokért a cselekedetekért higyjetek. Bizony mondom néktek, hogy aki hiszen én bennem, az meg is cselekszi azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem és még nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőittessék az Atya a Fiúban. Azért ha engemet szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát és más vigasztalót ad Ő nektek, hogy az veletek maradjon mindörökké.... (János ev. XIV. 1-17.) sok szenvedést látunk az életben és akiknek hasonlóképen meg kell egyszer halnunk, vigasztal. Ha igazán az Ur Jézus tanítványai vagyunk, vagy akarunk lenni, akkor nekünk is meg kell tartanunk az Ő parancsolatait, akkor nekünk is Őt, a ki a mi számunkra is ut, igazság és élet, kell követnünk mindenkor. Nem elég hát azt mondanunk, hogy hiszünk Ő benne; nem elég magunkat az Ő taintványainak neveznünk : hanem életünk cselekedeteivel, az Ő példájának követésével kell ezt meg- bizonyitanunk. Mert csak úgy lesz Ő ránk nézve is Megváltó és Üdvözítő, ha élünk többé nem élni hanem él bennünk a Krisztus és a mely életet élünk, az Ő benne való igaz hit által éljük, azaz ha minden erőnkkel és teljes tehetségünkkel arra igyekezünk, hogy Őt kövessük, hogy úgy gondolkozzunk, úgy szóljunk és úgy cselekedjünk, amit arra Ő életével, tanításaival, szenvedéseivel és halálával példát adott nekünk. Más útja nincs a földi élet boldogságának és az örök élet üdvösségének, mint amelyet az Ur Jézus mutatott; más igazság nincs sem az Istenről, sem az emberről, az Isten kegyelméről és az ember kötelességeiről mint amelyre Ő tanított; más élet nem adhat tartós örömöket s nem hozhatja meg az élet koronáját, mint az, amelyre Ő, a mi hitünk fejedeU me, adott példát. És nincs más vigasztalás a mi életünk szenvedéseiben s a halálnak félelmei között a mi részünkre sem, mint az, amivel az Ur Jézus vigasztalta s ma is vigasztalja az ő tanítványait, hogy eljön és magához vesz minket, hogy mi is ott legyünk, a hol Ő van, az Atyának házában, az örök élet üdvösségében. Hordjuk hát békességgel a mi szenvedéseinket : jusson eszünkbe, hogy a jó Atya,a a mi Istenünk, nem büntet minket vétkeink mértéke szerint s hogy aki megsebesített, meg is tud gyógyítani; (Folytatás a 10-ik oldalon)
