Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-08 / 32. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH. 1925 AUGUSZTUS 8. NO. 32. SZÁM •k • Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at' Detroit, Michigan,-under the Act of March 3, 187ÍL “Más fundamentomot senki sem vethet...” Az emberiség egén átvonult szörnyű zivatar után felderült a béke szivárványa. Mint egykor Nőé, meg- könnyebült lélekkel kezdtük építgetni a hálaadás oltárait, de a vihar még nem ült el, sőt a szennyes áradat átcsapott olyan területre is, melyet azelőtt érintetlenül hagyott. Mindenfelől támadják, ostromolják az anya- szentegyház 2000 éves bástyafalát, melynek pedig fundamentuma a Jézus Krisztus. Az ellenség egyfelől a tudományával (?) kérkedő, kihívó hitetlenség, másfelől: a maradi, túlzó reakcioná- rizmus. Ez a középkori eszmék uralmát akarja visszaállítani és negligál minden olyan törekvést, mely az egyházat a haladó korral kibékítené, amaz pedig fennhéjázó gőggel hirdeti, hogy az evangyéliom gyermekeknek való dajkamese, a vallási igazságok elavultak és az egyházak elvesztették a társadalmi életre való befolyásukat. Már a mull század tudósai megkezdték a támadást elméletileg, a nagy világégés utáni apostolok pedig gyakorlati oldalról intézik Krisztus anyaszentegyháza ellen a rohamot. Nemcsak a vén Európában lobog a hitetlenség zászlaja, hanem a puritán vallásosságáról és józan gondolkozásáról hires “Újvilág”-ban is táborba tömöríti híveit a sátán a szabadság örve alatt s jóhiszemű féltudósok a gonosz munkát akaratlanul is elősegítik, mikor felvilágosodást és a természeti törvények uralmát hangoztatva, “evolúció” és ehez hasonló vesszőparipákon lovagolva Isten ellen törnek. Közben természetesen megf eledhez nek arról, hogy a természetet és törvényeit is Isten alkotta az egysejtű lénytől a saját képére teremtett emberig terjedő s egymás mellett fejlődő élőlények sorozatával együtt A mai kulturember erkölcsileg azért beteg, mert más fundamentumon épít, mert nem az evangyéliom által megtermékenyített, hanem az ultramodernség által fertőzött kultúrában él. Bizony, el kell ismernünk, hogy nagyon sok, vallásosnak nevezett keresztyénnek is fertőzött a szellemi környezete, erkölcsi légköre; nem tiszta a társasága, a szórakozása, mert a törvények kijátszásában leli gyönyörűségét, — legyen az állami, vagy erkölcsi törvény, -— a helyett, hogy a Krisztus evangyéliomának levegőjében élne. Ne csodálkozzunk, hát, ha a mai korról szomorú tapasztalataink vannak, mert tulajdonképen nem a sátán erős, hanem mi vagyunk a gyengék! A fentebb említett két szélsőség közé, mint két malomkő közé kerülve mi lehet a helyes magatartás, hogy meg ne őröltessünk? Semmiesetre sem a sopánkodás és hallgatás, hanem a pálapostoli elszántság és kitartás, melyekkel a harcot megkezdhetjük és be is végezhetjük. Azonban nem szabad egyik ellenfelet sem mindjárt fenyegető rémnek tekintenünk, melyet az eszközökben sem válogatva, tüzzel-vassal pusztítanunk kell, hanem olyan társadalmi elvnek, melyet helyes irányba terelni keresztyéni kötelességünk; csak ha ez békés utón nem sikerül, akkor kell radikálisabb eszközökhöz (fegyverhez) nyúlnunk. (Kálvin élettörténete is bizonyítja, hogy a keresztyéni alázatosság egyáltalán nem jelent gyáva meghuny ászkodást.) Hogy azonban erre a harcra méltók legyünk, az átalakítást önmagunkon és házunk népén kezdjük. Amint a testi egészség érdekében szobánk levegőjét naponkénti tisztogatás és szellőztetés által felfrissítjük, úgy a lelki tisztaság is megköveteli az erkölcsi tisztaság fejével való állandó összeköttetést, az imádságban és az istenigéjében való erkölcsi tisztálkodást. Csakis igy hozhatjuk összhangba a keresztyénséget a jelenkor gondolkozásával. A protestantizmus, mint a haladás egyháza, sohasem akarta és ma sem akarja hatalmi szóval elnémítani a gondolkozó embereket s megdönteni a felmerült uj eszméket. Megengedi tehát a szabadmozgást, az egyéniség érvényesülését az evangyéliom tág keretei között. Ez azonban nem azt jelenti, — mint egy hazai iró mondja. — hogy minden kiforratlan egyén szabad folyást engedhet esetleg zavaros felfogása hirdetésének, hanem azt, hogy a tudomány eredményeinek, a korszellem követelményeinek mérlegelésével, a reformáció szellemében haladjunk az élet evangelizációjában. De más fundamentumot senki sem vethet, mint azt, mely egyszer vettetett s a mely a Jézus Krisztus! URBAN JÓZSEF
