Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-07-18 / 29. szám

29-lk szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7. oldal kon, még a legkivánatosabbnak tetszőkön is verejték, vér és tisztátalanság kárhozatos bűze érzik, mig ezek felől “Krisztus jó illatja árad.” Bennünket arra hivott Urunk, hogy sok gyü­mölcsöt teremjünk, még pedig nemcsak ünne­pélyes alkalmakkor, hanem állandóan. A tet­tetett szeretet s alkalmi szelídség száraz fákra aggatott mesterkélt disz, melyen hamar megindul a íothadás. Csak a Lélekből árad az élet fájának soha sem szűnő nedvkeringése, mely a durván letépett gyümölcsök helyén is újat érlel, hogy dicsőítessék az Atya. Ne cso­dálkozzunk, hogy a hitetlen világ is megütkö­zik, ha az Ur gyermekénél a Lélek gyümölcsei helyett önzést, békétlen, türelmetlen szivet ta­lál. Hiába mentenénk ezt azzal, hogy sokan visszaéltek szeretetünkkel s a bántalmak közt elfogyott türelmünk. Lássuk meg ilyenkor a valót: mi magunk nem engedjük a Szentlelket gyümölcsöt teremni. Mert sem vénség, sem betegség, vagy bármily súlyos helyzet nem le­het ok arra, hogy életünk gyümölcstelen le­gyen. Sok áldásteljes élet igazolja a 92. zsol­tár szavait: “még a vén korban is gyümölcsöz­nek, hogy hirdessék, hogy igaz az Ur. ..” (15- 16. v.) Ellenben megmondta a mi Urunk: “Az én Atyám a szőlőmüves. Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, le­metsz.” JULIUS 22, szerda. És látá őket Jézus, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szem­be fu vala velők; és az éj negyedik sza­kában hozzájuk méné... Márk 6:48. Jézus mindenkor látja a mi vesződésein- ket ebben a világban. Mi nem látjuk őt s néha azt hisszük, elfelejtett bennünket. Ez soha sincs úgy, mert egy percig sem közönyös irán­tunk. ő a szeretet szemével figyel reánk s alkal­mas időben bebizonyítja jelenlétét s nyújtja a segítségét. Csak nevelődésünk érdekében engedi meg a küzködést. Az igazi nemes, törekvő, tevékeny élet mindig találkozik ellenállással, mint a szembe jövő széllel. Majd mikor az útnak vége szakad s meglátjuk az egész térképet, megértjük, mi­ért kellett mindazt átélnünk, ami annak idején olyan meddő küzködésnek látszott. Köd borított árva lélek, Bízzál Istenedben csak, ő meg akar edzni téged, Hogyha bu-baj sújtanak. El ne csüggedj súlyos órán, ő, mit Ígért, teljesül: Istenedben bizva-bizzál, Bízzál rendületlenül. JULIUS 23, csütörtök. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Gál. 2:20. Pál apostol el merte ezt mondani magá­ról, nem büszkeségből, mert hiszen ő csak gyengeségeivel dicsekedett (II. Kor. 12:5), ha­nem alázatos lélekkel, hogy azzal is Krisztus kegyelmét dicsőítse. S elmondta egyszersmind azért, hogy reámutasson arra, hogy minden keresztyénnek ide kellene s ide lehetséges is eljutni, mert Isten nem kisebb célt tűzött ki elibénk. Amig mi a magunk életét éljük, bár­mily töredékes mértékben is, addig sem ma­gunknak nincs teljes lelki nyugalmunk, mert ó-emberünknek minden mozdulása egy-egy szúró tövis a lelkiismeretünkben, sem másokra nem gyakorolunk megelevenítő hatást, mert az ó-ember soha sem terjeszti az életnek illatát, hanem csak a halálét. Vegyük föl tehát komo­lyan a hitnek harcát ó-emberünk ellen, fogad­juk el hittel, hogy az Krisztussal együtt meg- feszittetett, s ez is, mint minden, amit igazi, őszinte hittel elfogadunk, valóra fog válni éle­tünkben. JULIUS 24, péntek. Az én segítségem az Úr­tól van. Zsolt. 121:2. Vájjon eljutottál-e már oda, hogy a segít­séget mindenben az Úrtól várod? Nagyon megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy a segítséget mindennünen várjuk, csak épen az Úrtól nem. Várjuk mi, nyomorult emberek egymástól, holott nap-nap mellett keservesen megtapasztalhatjuk, hogy a mi erőnkben nincs segítség. Miért nem okulunk mindezen s várjuk a segítséget attól, aki egyedül segít­het? Megvan ennek a maga oka. Az Ur segít, igaz, de csak akkor, ha azt, amiben segedel­mét várjuk & ezzel együtt egész életünket le­tesszük az ő kezébe. Ettől: húzódozunk, de bo­torul tesszük. Szóljunk alázatos szívvel: le­gyen meg a Te akaratod s várjuk segítségün­ket az Úrtól. Nem fogunk hiába várni. JULIUS 25, szombat. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. I. Kor. 4:20. Néhány éve az a hir járta be a világot, hogy Edison, a nagy amerikai feltaláló olyan gépet talált fel, amelyet, ha egy beszélő em bér elé teszünk, nemcsak a beszédet veszi fel és- adja vissza, hanem annak erejével munkát is végez. “Végre, — kiáltott fel egy barátom — most már minden jó dolog és keresztyén munka el lesz végezve!” Valóban, talán sehol a világon annyi beszéd, szónoklat, Írás nagy dolgokról nincs, mint hazánkban — oly csekély eredménnyel! Ha beszéddel el lehetne tartani az árvákat, fölsegélni az özvegyeket, hadirok­kantakat, ha beszéddel diakonissza-háza­kat, kórházakat, stb. stb. lehetne építeni, akkor mi állanánk az első helyen a szeretetmunkánk- ban és tán a boldogságban is, a világon! De Edisonnak ez a hiresztelt gépje nem született meg, s igy maradunk a legszegényebbek, hol legtöbb a nyomor, mert hát: minden dolog­nak a világon van valami haszna, csak az ajkak beszédének nincs, ha tett nem követi azt. A NILESI TEMPLOMSZENTELÉS Lélekemelő ünnepségben volt része Niles és környéke magyarságának julius 4-én, ami­kor is a nilesi reformátusok szentelték fel templomukat. Már 9 óra tájban nagy volt a sürgés-forgás a templom előtt. Itt gyülekez­tek az egyház tagjai, a vasárnapi iskola nö­vendékei, ide jöttek gyűlés termeikből a meg­hívott egyletek. Háromnegyed 10 órakor in­dult meg a menet az East Youngstown-i réz­banda játékának hangjai mellett s vonult fel a South Main Streeten keresztül a Park Ave.- ra a városháza elé. Itt megállt a menet, mig a banda eljátszotta az amerikai himnuszt. In­nen a High School előtt elvonulva az angol Presbyterian templom előtt állt meg a menet, az előtt a templom előtt, melyben éveken ke­resztül tartotta istentiszteleteit a nilesi re- formátusság és az amerikai himnusz eljátszá­sa után tovább vonult le a State Streeten levő templom elé. Itt fél 11 órakor vette kezdetét a szertartás a 84. zsoltár első versének el- éneklésével, mely után Dr. Gerenday László, youngstowni lelkész mondott rövid beszédet és imát és adta át a templom kulcsát az egyház lelkészének. Az egyházmegye nevében Rév. Lawther beszélt, kitérve julius 4-ének mélta­tására is. Ő is Istennek áldását kérte a tem­plomra és a gyülekezetre s beszéde és imája után a zenekar által eljátszott “Nearer My God to Thee” hangjai mellett bevonult az ün­neplő közönség az egyház lelkésze által meg­nyitott templomba. Itt a 74. dicséret két első versének eléneklése után dr. Gerenday lelkész olvasta fel a királyok könyvéből Salamon tem­plomszentelő imádságát. Aztán a 37. dics. első versét énekelte a gyülekezet fennállónak s utána az egyház vegyeskara Csépke Istvánná vezetésével a Jehova cimü éneket adta elő. — Utánna Újlaki Ferenc, loraini lelkész mondott előimát, keresetlen meleg szavakban, áhitatós buzgósággal emelve a lelkeket az Istenhez. A gyülekezet éneke következett (233. dics. 3. és 6 verse,) mely után Nt. Ujlaky tartott prédi­kációt. Textusául a 139. zsoltár 9. és 10. ver­seit választotta s e versek alapján rámutatott arra a tényre, hogy Isten az ő szeretetével, őrködő gondviselésével nemcsak otthon volt velünk s hallgatta meg könyörgéseinket, ál­dotta meg fáradozásainkat, hanem gondosko­dó szeretetével, megsegítő kegyelmével elkí­sért bennünket ide a tengernek túlsó határára is s úgy munkálkodott e gyülekezet minden tagja által és annyira elővitte igyekezetünket, hogy most már itt is saját templomában di­csőítheti Istenét a magyar. Szépek és megha- tóak voltak a prédikáció menetében beillesz­tett illusztrációk. Különösen az csalt sok szem­be könnyet, melyben Istennel, mint atyánkkal az Ur asztalánál való kibékülésre buzdította a lelkeket. Kár, hogy a templomon kivül ma­radt közönség nem volt elég csendes,, hogy a nyugodt méltósággal előadott beszédét job­ban meghallhatta volna mindenki. Az ünnepi prédikáció után az énekkar énekelte el azt az alkalmi éneket, melynek templomszentelési szövegét Nt. Csépke Istvánná irta. Az utóimát és Úri imát dr. Gerenday lel­kész mondotta. Az imádság szépségét nagyban fokozta az a gyönyörű lendület és orgánum, mellyel azt a szónok előadta. Aztán az egyház lelkésze, Nt. Csépke Ist­ván végzett egy esketést, megáldva a Palágyi Imre és Sohajda Anna házassági szövetségét, ő végezte a szükséges hirdetéseket is. A 233. dics. 8. versének éneklése után Rév. Lawther áldotta meg a gyülekezetei. Ezután kezdetét vette az urvacsorai szertartás, me­lyet a 23. zsoltár éneklése vezetett be. Úrva­csorát az egyház lelkésze osztott s ő ágendá- zott. A hálaadó imádságot Nt. Ujlaky, a meg- áldást pedig Dr. Gerenday mondották. A 174. dics. első versének éneklésével fejeződött be a templomszentelő istentisztelet. Sajnálattal vett az egész ünneplő közön­ség tudomást arról, hogy a meghívott és meg- igérkezett lelkészek nagyobb többsége akadá­lyozva volt eljövetelében. így nem jöhettek el: Nt. Bogár Lajos toledoi, Nt. Hankó Gyula co- lumbusi, Nt. Ifj. Kalassay Sándor clyriai és Nt. Vécsey Jenő farrelli lelkészek. Testületileg, zászlóikkal kivonultak a kör­vetkező egyletek: Az Első Magyar Férfi és Női Bs. Egylet Warrenből, a Verhovay Segély Egylet 106-ik fiókja és a Nilesi Első) Magyar Bs. Egylet. A szomszédos egyházak közül a Youngstown-i Református Egyház képviseltet­te magát hivatalosan a presbitérium pár tagja által. Az egyház bankettje. Az istentisztelet után a templom basementjébe vonult le az ün­neplő közönség, hol már terítve voltak az asz­talok s várták az izletesebbnél izletesebb éte­lek a lelkiekkel jól tartott, de testben meg­éhezett és megszomjuhozott vendégseregre. Rév. Lawther asztali áldása után egymásután kerültek az asztalra a párolgó paprikás csirke, magyaros töltött káposzta, rántott csirke, sü­temények és görög dinnye és akinek még ez sem oltotta a szomjúságát, annak számára volt fagylalt, szóda és fél százalékos sör. A

Next

/
Thumbnails
Contents