Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-18 / 29. szám
29-lk szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7. oldal kon, még a legkivánatosabbnak tetszőkön is verejték, vér és tisztátalanság kárhozatos bűze érzik, mig ezek felől “Krisztus jó illatja árad.” Bennünket arra hivott Urunk, hogy sok gyümölcsöt teremjünk, még pedig nemcsak ünnepélyes alkalmakkor, hanem állandóan. A tettetett szeretet s alkalmi szelídség száraz fákra aggatott mesterkélt disz, melyen hamar megindul a íothadás. Csak a Lélekből árad az élet fájának soha sem szűnő nedvkeringése, mely a durván letépett gyümölcsök helyén is újat érlel, hogy dicsőítessék az Atya. Ne csodálkozzunk, hogy a hitetlen világ is megütközik, ha az Ur gyermekénél a Lélek gyümölcsei helyett önzést, békétlen, türelmetlen szivet talál. Hiába mentenénk ezt azzal, hogy sokan visszaéltek szeretetünkkel s a bántalmak közt elfogyott türelmünk. Lássuk meg ilyenkor a valót: mi magunk nem engedjük a Szentlelket gyümölcsöt teremni. Mert sem vénség, sem betegség, vagy bármily súlyos helyzet nem lehet ok arra, hogy életünk gyümölcstelen legyen. Sok áldásteljes élet igazolja a 92. zsoltár szavait: “még a vén korban is gyümölcsöznek, hogy hirdessék, hogy igaz az Ur. ..” (15- 16. v.) Ellenben megmondta a mi Urunk: “Az én Atyám a szőlőmüves. Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz.” JULIUS 22, szerda. És látá őket Jézus, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembe fu vala velők; és az éj negyedik szakában hozzájuk méné... Márk 6:48. Jézus mindenkor látja a mi vesződésein- ket ebben a világban. Mi nem látjuk őt s néha azt hisszük, elfelejtett bennünket. Ez soha sincs úgy, mert egy percig sem közönyös irántunk. ő a szeretet szemével figyel reánk s alkalmas időben bebizonyítja jelenlétét s nyújtja a segítségét. Csak nevelődésünk érdekében engedi meg a küzködést. Az igazi nemes, törekvő, tevékeny élet mindig találkozik ellenállással, mint a szembe jövő széllel. Majd mikor az útnak vége szakad s meglátjuk az egész térképet, megértjük, miért kellett mindazt átélnünk, ami annak idején olyan meddő küzködésnek látszott. Köd borított árva lélek, Bízzál Istenedben csak, ő meg akar edzni téged, Hogyha bu-baj sújtanak. El ne csüggedj súlyos órán, ő, mit Ígért, teljesül: Istenedben bizva-bizzál, Bízzál rendületlenül. JULIUS 23, csütörtök. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Gál. 2:20. Pál apostol el merte ezt mondani magáról, nem büszkeségből, mert hiszen ő csak gyengeségeivel dicsekedett (II. Kor. 12:5), hanem alázatos lélekkel, hogy azzal is Krisztus kegyelmét dicsőítse. S elmondta egyszersmind azért, hogy reámutasson arra, hogy minden keresztyénnek ide kellene s ide lehetséges is eljutni, mert Isten nem kisebb célt tűzött ki elibénk. Amig mi a magunk életét éljük, bármily töredékes mértékben is, addig sem magunknak nincs teljes lelki nyugalmunk, mert ó-emberünknek minden mozdulása egy-egy szúró tövis a lelkiismeretünkben, sem másokra nem gyakorolunk megelevenítő hatást, mert az ó-ember soha sem terjeszti az életnek illatát, hanem csak a halálét. Vegyük föl tehát komolyan a hitnek harcát ó-emberünk ellen, fogadjuk el hittel, hogy az Krisztussal együtt meg- feszittetett, s ez is, mint minden, amit igazi, őszinte hittel elfogadunk, valóra fog válni életünkben. JULIUS 24, péntek. Az én segítségem az Úrtól van. Zsolt. 121:2. Vájjon eljutottál-e már oda, hogy a segítséget mindenben az Úrtól várod? Nagyon megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy a segítséget mindennünen várjuk, csak épen az Úrtól nem. Várjuk mi, nyomorult emberek egymástól, holott nap-nap mellett keservesen megtapasztalhatjuk, hogy a mi erőnkben nincs segítség. Miért nem okulunk mindezen s várjuk a segítséget attól, aki egyedül segíthet? Megvan ennek a maga oka. Az Ur segít, igaz, de csak akkor, ha azt, amiben segedelmét várjuk & ezzel együtt egész életünket letesszük az ő kezébe. Ettől: húzódozunk, de botorul tesszük. Szóljunk alázatos szívvel: legyen meg a Te akaratod s várjuk segítségünket az Úrtól. Nem fogunk hiába várni. JULIUS 25, szombat. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. I. Kor. 4:20. Néhány éve az a hir járta be a világot, hogy Edison, a nagy amerikai feltaláló olyan gépet talált fel, amelyet, ha egy beszélő em bér elé teszünk, nemcsak a beszédet veszi fel és- adja vissza, hanem annak erejével munkát is végez. “Végre, — kiáltott fel egy barátom — most már minden jó dolog és keresztyén munka el lesz végezve!” Valóban, talán sehol a világon annyi beszéd, szónoklat, Írás nagy dolgokról nincs, mint hazánkban — oly csekély eredménnyel! Ha beszéddel el lehetne tartani az árvákat, fölsegélni az özvegyeket, hadirokkantakat, ha beszéddel diakonissza-házakat, kórházakat, stb. stb. lehetne építeni, akkor mi állanánk az első helyen a szeretetmunkánk- ban és tán a boldogságban is, a világon! De Edisonnak ez a hiresztelt gépje nem született meg, s igy maradunk a legszegényebbek, hol legtöbb a nyomor, mert hát: minden dolognak a világon van valami haszna, csak az ajkak beszédének nincs, ha tett nem követi azt. A NILESI TEMPLOMSZENTELÉS Lélekemelő ünnepségben volt része Niles és környéke magyarságának julius 4-én, amikor is a nilesi reformátusok szentelték fel templomukat. Már 9 óra tájban nagy volt a sürgés-forgás a templom előtt. Itt gyülekeztek az egyház tagjai, a vasárnapi iskola növendékei, ide jöttek gyűlés termeikből a meghívott egyletek. Háromnegyed 10 órakor indult meg a menet az East Youngstown-i rézbanda játékának hangjai mellett s vonult fel a South Main Streeten keresztül a Park Ave.- ra a városháza elé. Itt megállt a menet, mig a banda eljátszotta az amerikai himnuszt. Innen a High School előtt elvonulva az angol Presbyterian templom előtt állt meg a menet, az előtt a templom előtt, melyben éveken keresztül tartotta istentiszteleteit a nilesi re- formátusság és az amerikai himnusz eljátszása után tovább vonult le a State Streeten levő templom elé. Itt fél 11 órakor vette kezdetét a szertartás a 84. zsoltár első versének el- éneklésével, mely után Dr. Gerenday László, youngstowni lelkész mondott rövid beszédet és imát és adta át a templom kulcsát az egyház lelkészének. Az egyházmegye nevében Rév. Lawther beszélt, kitérve julius 4-ének méltatására is. Ő is Istennek áldását kérte a templomra és a gyülekezetre s beszéde és imája után a zenekar által eljátszott “Nearer My God to Thee” hangjai mellett bevonult az ünneplő közönség az egyház lelkésze által megnyitott templomba. Itt a 74. dicséret két első versének eléneklése után dr. Gerenday lelkész olvasta fel a királyok könyvéből Salamon templomszentelő imádságát. Aztán a 37. dics. első versét énekelte a gyülekezet fennállónak s utána az egyház vegyeskara Csépke Istvánná vezetésével a Jehova cimü éneket adta elő. — Utánna Újlaki Ferenc, loraini lelkész mondott előimát, keresetlen meleg szavakban, áhitatós buzgósággal emelve a lelkeket az Istenhez. A gyülekezet éneke következett (233. dics. 3. és 6 verse,) mely után Nt. Ujlaky tartott prédikációt. Textusául a 139. zsoltár 9. és 10. verseit választotta s e versek alapján rámutatott arra a tényre, hogy Isten az ő szeretetével, őrködő gondviselésével nemcsak otthon volt velünk s hallgatta meg könyörgéseinket, áldotta meg fáradozásainkat, hanem gondoskodó szeretetével, megsegítő kegyelmével elkísért bennünket ide a tengernek túlsó határára is s úgy munkálkodott e gyülekezet minden tagja által és annyira elővitte igyekezetünket, hogy most már itt is saját templomában dicsőítheti Istenét a magyar. Szépek és megha- tóak voltak a prédikáció menetében beillesztett illusztrációk. Különösen az csalt sok szembe könnyet, melyben Istennel, mint atyánkkal az Ur asztalánál való kibékülésre buzdította a lelkeket. Kár, hogy a templomon kivül maradt közönség nem volt elég csendes,, hogy a nyugodt méltósággal előadott beszédét jobban meghallhatta volna mindenki. Az ünnepi prédikáció után az énekkar énekelte el azt az alkalmi éneket, melynek templomszentelési szövegét Nt. Csépke Istvánná irta. Az utóimát és Úri imát dr. Gerenday lelkész mondotta. Az imádság szépségét nagyban fokozta az a gyönyörű lendület és orgánum, mellyel azt a szónok előadta. Aztán az egyház lelkésze, Nt. Csépke István végzett egy esketést, megáldva a Palágyi Imre és Sohajda Anna házassági szövetségét, ő végezte a szükséges hirdetéseket is. A 233. dics. 8. versének éneklése után Rév. Lawther áldotta meg a gyülekezetei. Ezután kezdetét vette az urvacsorai szertartás, melyet a 23. zsoltár éneklése vezetett be. Úrvacsorát az egyház lelkésze osztott s ő ágendá- zott. A hálaadó imádságot Nt. Ujlaky, a meg- áldást pedig Dr. Gerenday mondották. A 174. dics. első versének éneklésével fejeződött be a templomszentelő istentisztelet. Sajnálattal vett az egész ünneplő közönség tudomást arról, hogy a meghívott és meg- igérkezett lelkészek nagyobb többsége akadályozva volt eljövetelében. így nem jöhettek el: Nt. Bogár Lajos toledoi, Nt. Hankó Gyula co- lumbusi, Nt. Ifj. Kalassay Sándor clyriai és Nt. Vécsey Jenő farrelli lelkészek. Testületileg, zászlóikkal kivonultak a körvetkező egyletek: Az Első Magyar Férfi és Női Bs. Egylet Warrenből, a Verhovay Segély Egylet 106-ik fiókja és a Nilesi Első) Magyar Bs. Egylet. A szomszédos egyházak közül a Youngstown-i Református Egyház képviseltette magát hivatalosan a presbitérium pár tagja által. Az egyház bankettje. Az istentisztelet után a templom basementjébe vonult le az ünneplő közönség, hol már terítve voltak az asztalok s várták az izletesebbnél izletesebb ételek a lelkiekkel jól tartott, de testben megéhezett és megszomjuhozott vendégseregre. Rév. Lawther asztali áldása után egymásután kerültek az asztalra a párolgó paprikás csirke, magyaros töltött káposzta, rántott csirke, sütemények és görög dinnye és akinek még ez sem oltotta a szomjúságát, annak számára volt fagylalt, szóda és fél százalékos sör. A
