Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-18 / 29. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 29-ik szálú. hogy Jézus 33 évre terjedt földi életének emlékére minden 33-ik év legyen szent év s ennek értelmében IX. Bonifác (Toma- celli) pápa alatt 1390-ben megtartották a harmadik, majd V. Márton (Colonna) pápa alatt 1423-ban a negyedik jubiláns évet, azonban az ezen időben dúlt nagy egyházi szakadás miatt mindkettő iránt csekély érdeklődés mutatkozott. Az 5-ik jubileum Y. Miklós alatt, 1450-ben megint annyi idegent vonzott Rómába, hogy II. Pál (Barbo) pápa 1469-ben ismét a jubileumi évek szaporítására gondolt és elrendelte, hogy miként az évben négy évszak van, ekép az évszázadban is legyen négy jubileum. Ezóta minden 25-ik év szent esztendő. Az idegenek nagy részvételével meg is tartották rendesen a jubileumokat egészen 1775-ig. 1800-ban a Napóleoni háborúk miatt nem lehetett jubileumot tartani. 1825-ben XII. Leó azonban ismét a régi fénnyel ülhette meg a 19-ik szent évet. IX. Pius, bár uralkodása alatt kétszer is lett volna rá alkalom, egy jubileumot sem hirdethetet s ezért a 20-ik szent évet csak 75 év múlva, 1900-ban tartották meg, amikor is 700,000 idegen fordult meg HIMLERVILLERŐL, ÚTTÖRŐKRŐL ÉS AZ ÉLET VÉGÉREMEHETETLEN LEHETŐSÉGEIRŐL Hallottatok-e már a magyar bányász városról? Sok rosszat hallottatok? Talán azt, hogy már meg is bukott, már nines is? Hogy légvárakból áll csak és álmokat bányásznak ottan? Nos hát én benne lakom az egyik “légvárban” s látom kőszénporosan haza jönni az álom bányászokat. Himlerville itt húzódik meg meredek dombok alján; rosszul mondtam, nem húzódik, Himlerville dolgozik; dolgozik a bánya, gyümölcsbe borulón ölelik körül a kertek a házakat, mosolygó, piros arcú gyermekek lapdáznak az utcán. Himlervillen nyár van, termő, erős, munkás nyár. Azt mondjátok nálatok is az van? Azt mondjátok, nincs ebben semmi különös? Tényleg ninrs, Épp ez a különös benne. Jártatok volna csak itt ezelőtt 5 évvel. Itt még regéket hall az ember. Csodákat. Körül néz ezeken az elhagyatott, vad hegyeken, szeme a békés otthonok sorára téved s aztán arra gondol, hogy tényleg az élet lehetőségei végéremehetetlenek. Arra gondol, hogy az életben mennyi mindent lehet tenni, mennyi szép mindent, mennyi hasznos mindent lehet még alkotni, lehet építeni, lehet saját életünket gazdaggá, másokét boldogabbá tenni. Ha ezért élünk. 5 évvel ezelőtt vadon, bozót, sár volt itt, egy-két roskadozó viskó, rongyos emberek. S ide jött valaki, akinek volt víziója, aki képes volt kilátni a vadonból az otthonok, a kertek, a virágok lehetőségeit. Himler Márton volt ez az ember. Kérdezik tőle nem sajnálja-e az életét, amit a Kentucky vadonban beleölt? S tudjátok mit felel? Jól jegyezzétek meg ezt a feleletet: “Van itt talán húsz, talán tiz, talán egyetlen egy család, akik úgy érzik, hogy ittRómában. A mostani, a pápának Infini- tat Dei misericordia kezdetű bullájával elrendelt jubileum tehát a 21-ik. VI. Sándor óta szokás, hogy a négy nagy bazilikának (Péter, Pál, Lateráni és Nagy Mária) egyik kapuját, mint szent kaput, csupán a jubileumi évben tartják nyitva s a jubileumi évek kezdetét éppen a szent kapuk ünnepélyes kinyitásával kezdik meg és azoknak külön e célra készült téglákkal való befalazásával rekesztik el. A Péter-templomban a szent kapu kinyitását és bezárását a pápa személyesen végzi. A megnyitáskor a püspöki kar által felajánlott aranykalapáccsal megkopogtatja a befalazott ajtót, mondván: Aperite mihi portás justitiae. A bezáráskor pedig tömör ezüst vakolókanalat használ. A három, másik bazilikában a pápát e szertartásnál az általa megbízott bibornokok helyettesítik. A mi újságjaink, mint valami különleges dolgot említették, hogy a szent évet karácsony napján kezdik, holott ez egészen természetes, mert az egyházi év nem január 1-ével, hanem Krisztus születésének ünnepével, karácsonnyal kezdődik. Dr. Edelényi-Szabó Dénes. hon vannak a falujokban, és ha van ilyen tiz- öt-egy család, akkor érdemes volt Himlervillet megcsinálni, akkor érdemes volt egyetlen életből tiz esztendőt erre szánni.” Egy ember, aki megpróbálta, az Írja ezt. Egy ember, aki kereshetett volna sok pénzt, az mondja ezt, hogy a pénznél vannak sokkal értékesebb dolgok is ezen a világon, hogy az élet végéremehetetlen lehetőségei nem pénzen vásárolhatók. Az emberiség úttörői ilyen emberek. Akik nem magokat akarják gazdagítani, de másokat; akiket a mások gazdagsága gazdagít. A kik nem a testvéreik izzadságából akarnak vagyont gyűjteni, de a világ elrejtett, felhasz- nálhatatlan lehetőségeit ragadják meg s uj értékeket alkotnak. Építenek. Kimennek a vadonba és a vadont otthonná alakítják embertársaiknak. Ilyen emberek építették fel az Egyesült Államokat, ilyen emberek mentek Westre, ilyen emberek munkája hozta felszínre ennek az országnak roppant kincseit. Azt mondják, már elmúlt az úttörők kora, nincs már szép lehetőség. Gyertek ki Himlervillére, nézzetek körül, vájjon nem lehet-e még mindég hódítani, vájjon nem látjátok-e még mindég szemetek előtt a férfihoz méltó nagy kalandot. Meghódítani az emberiségnek egy darab földet, az elrejtett energiákat gépekbe szorítani s ez által gazdagitani a világot. J Legyetek úttörők. Ne elégedjetek meg a késszel, menjetek neki az életnek. Akarjatok tenni valamit. Épitsetek. Ne féljetek, hogy már számotokra nincsenek lehetőségek. A lehetőségek ti bennetek vannak. Ne várjátok, hogy a szerencse hozza, magatoknak kell megdolgozni, megkinlódni érte. De igy lesztek emberek. Valakik. Igazi hősök. Ha csüggedni kezdetek, gondoljatok Himlervillére, gondoljatok Himler Mártonra, aki egy cent nélkül kezdte, talán úgy is fogja végezni, de otthont épített 100 magyar családnak, de meghódította a vadon egy darabját. Épített. Az élet lehetőségei végéremehetetlenek. Ha nem magunkért élünk, de másokért. Dienes Barna. MEGJEGYZÉSEK (Folytatás a 2-ik oldalról.) istentagadó is, anarkista is, és gyüléseztek ebben már még az I. W. W. tagjai is. Persze tévedne, ha valaki azt hinné, hogy e szerint hát ez a templom ilyen szélsőségekre hajló tömegek tevékenységének központja. Nem. Komoly vallásos élet lüktet ebben. Minden vasárnap négy-öt különböző nyelven tartanak benne istentiszteletet. Egyebekben pedig az épitő társadalmi munka központja. Az a páratlan szabadelvüség, mely e templomban otthonra talált, igen sok kényes kérdés megoldásához nyújtott már segítséget. Felolvasások, előadások, hangversenyek s a népnevelésnek más formái kötik le a hétköznapokat és a hétköznapi estéket. Nem egyszer zsúfolásig tömve van a világ minden részéből összeverődött, lerongyolódott, letört, szegény s talán nyomorgó idegenekkel ez a templom, hogy végig hallgasson egy-egy ingyenes Beethoven ,vagy Liszt hangversenyt. Az egész intézménynek mozgató ereje, szive azonban az a határozott, biztató s reménységet keltő evangyéliom, melyet a templom lelkipásztora, Dr. Chaffee hirdet a zöldágra oly nehezen vergődő nemzetközi hallgatóságnak. Az uj épület alapkövének letételekor mondotta: “A régi épületben hirdettük a jóakaratnak evangyéliomát, melyet Jézus és a próféták jelentettek ki. Ezt fogjátok hallani az uj épületben is. A régi épület egy és ugyanazon feltételek mellett mindenki előtt nyitva állott: fajra, nemzetiségre, osztályra, politikai felfogásra való tekintet nélkül. Az uj épület ajtói ugyanilyen feltételek mellett fognak mindenki előtt megnyílni.” — Erre mi csak azt mondhatjuk, hogy kisérje Istennek gazdag áldása a Labor Templom nemes törekvését. MUNKATÁRSAINK Újlaki Ferenc, loraini (Ohio) ref. lelkész: Fel, mert eljő az éjjel! Dr. Edelényi-Szabó Dénes, magyarországi ref. lelkész: A szent év. Dienes Barna, himlervillei (Ky) presb. lelkész: Megálljunk csak fiatalság! Dr. Ágoston Sándor, jugoszláviai magyar ref. lelkész: A munka. Tóth Mihály, detroiti (Mich.) ref. lelkész: A jeruzsálemi gyűlés. Csépke István, nilesi (Ohio) ref. lelkész: A nilesi templomszentelés. MEGÁLLJUNK CSAK FIATALSÁG!
