Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-07-04 / 27. szám

VOL. XXVI. ÉVFOLYAM

DETROIT, MICH. 1925 JULIUS 4.

NO. 27. SZiM

AMERIKAI M.V5.Ä R

,8

' ta’V

REFORMATIVE LAPJA

Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879.

AZ EMBER RENDELTETÉSE

Amióta az ember megjelent a földön s első szüléink engedetlensége miatt rázúdult az emberiségre a bűn átka: a hitetlenség, a betegségek ezer faja, az Isten ellen való lázadás, a halál, — mint egy veres fonál húzódik végig az emberiség törté netén a Sátán, a bűn meg-megujuló harca, támadása, mellyel az embert Istentől el akarja szakitani, a maga táborába akarja gyűjteni. Pedig Isten nem azért teremtette, nem arra szánta az embert, hogy a Sátán rabszolgája, a bűn zsoldosa legyen! Az Isten, mikor az embert jókedvének gazdagságából, szeretetéböl minden más teremtményénél kiválóbb tulajdonságokkal, képességekkel ékesítette fel, akkor az volt a gondolata, hogy az ember ajkáról szálljon fel hozzá a legszebb dicsőítő ének, az ember engedelmeskedjen legkészségesebben az ő törvényének, akaratának, — egyszóval, hogy az ember ne csak teremtménye, hanem hű és hálás gyermeke is legyen. Isten ilyennek szánta az embert! De belekontárkodott művébe a Sátán, a gonosz s az ember engedett a kisértőnek s szivének felét odaadta a Sátánnak Első szüléink ettek a jó és gonosz tudása fájának gyümölcséből s ezzel megindult az elkeseredett, sokszor iszonyatot, vért fakasztó küzdelem Isten és a Sátán között — az emberért! S ez a küzdelem, mint a múltban, úgy a jelenben is hatalmas hullámokat ver, átoktól, szidalomtól teszi hangossá a földet, megmérgez, megkeserít soksok emberi életet.

Valtíhányszor — a múltban — népek támadtak népek ellen, a testvér gyilkos Kain kegyetlen kérdése felfakadt az emberi ajkakról: “avagy örizöje vagyok-e az én atyám fiának?” s az emberek ezrei, milliói fogtak fegyvert és öntötték patakokban a drága ember vért, hogy el ne vesszen a szabadság, hogy győzzön az igazság: akkor mindig a Sátán emelte fel trónját a földön, az emberi szivekben. És ma is, ahol gyűlölködő, szeretetlen emberek élesztik a viszálykodás, a békétlenség tiizét, — ahol az átok, a káromlás szava száll az ég felé, áhitatos, hálával teljes imádság helyett, — ahol vérben forgó, gyilkos tekintetű szemek néznek bele sötéten a világba, — ahol a szivekből az önteltség, az elbizakodottság, az irigység, a káröröm, a rágalmazás, szóval a bűnök egész utálata ömlik ki és teszi ruttá, undorítóvá a szépre, jóra, nemesre hivatott emberi életet: ott mindenütt a Sátán ravaszsága, csábítása, gonoszsága aratott sikert.

Óh! a Sátán nagyon találékony, nagyon válogatós az eszközeiben. Mindig nagyot és sokat igér; ígér az embernek szabadságot, gazdagságot, Ígéri az egész világot, sőt mint első szüleinek, úgy maradékainak is Ígéri a képzelhető legnagyobbat: “ha esztek a tiltott fa gyümölcséből, ha rám hallgattok, ha nem engedelmeskedtek Isten törvényeinek, — higyjétek el, hogy különbbek lesztek mindenkinél, olyanok lesztek, mint az Isten!” Vadóban az embernek nincs gyengébb oldala, ahonnan jobban megközelithetö, mint a hiúsága, az a vágya, hogy uralkodjon, hogy embertársainak felébe kerüljön. Ezért mutat fel a történelem olyan népeket, olyan embereket, akik szolgálat helyett az uralkodás, szeretet helyett a gyűlölet, az Isten iránti engedelmesség helyett az Isten tagadás hirdetői, úttörői, zászlóvivői. Pedig Isten nem az ember felett tette úrrá az embert, hanem igy jelölte meg uralkodásának irányát: “és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó mászó mindenféle állatokon.” (/. Móz. 1—28.)

Mindennél világosabb, kézzelfoghatóbb tény az, hogy ebben a világban a Sátán, a gonoszságok atyja végzi a maga romboló, ■emberi lelkeket mételyező munkáját s jaj! azoknak, akik segédkezet nyújtanak neki, — akik idejében észre nem veszik, hogy az Isten és a Sátán közötti küzdelemben az embernek Isten oldalára kell állani, — jaj! annak, aki nem a szeretet, a szolgálat és isteni igazság fundamentumára építi a maga életét.

Isten is hívogat és igér. De ő az ígéretét be is teljesiti és pedig sokkal jobban, sokkal feljebb, mint ahogy mi azt elgondolhatjuk. Legszentebb Ígéretét akkor tette, amikor a teremtés hajnalán, a Sátán első sikere után, megváltót ígért a bűnös, a tőle elfordult, ellene lázadt embernek. És az idők teljességében el is küldte az ö szent Fiát, elküldte a Jézust, hogy az ő tiszta életéért a bűn miatt elszenvedett haláláért könyörüljön mindazokon, a kik meghallják hivogatását, atyai szavát, akik a Sátán csábításaira, kisértéseire ugyanazt a feleletet adják, amit az Ur Jézus: “Távozz tőlem Sátán, mert meg van Írva, hogy csak a te Uradat, Istenedet imádjad és őneki szolgálj.”

Az Isten és a Sátán közötti küzdelem feltétlenül az Isten diadalával fog végződni. Csak az a kérdés, hogy te keresztyén társam kinek az oldalára állsz? Az a kérdés, hogy te ott vagy-e a megváltottak seregében, — azok között, akik az Isten törvényeinek akarnak engedelmeskedni, akik a Krisztusnak igaz tanítványai!? Arra kérlek hát, hogy halld meg az Isten hivogatá- léát: fordulj el a bűntől, borulj le a szeretet nagy királya előtt, hogy a te szivedből is csorduljon ki e vajúdó, forrongó, háborgó világ számára a gyógyításnak és gyógyulásnak egy drága, parányi balzsamcseppje: az Istenbe vetett hit, az emberbaráti szeretet. Mert emberi rendeltetést csak igy tölth-etsz be igazán!

bs-