Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-23 / 21. szám

6. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2l-ík szám

hét, egy.drága kitüntetés, amellyel az Isten őt fel- ékesiti; minden jótett megannyi ingyen vett kegyelmi a:ándék, amit alázatosan és hálaadással hordozunk. Minden baj, fájdalom, nyomorúság egy rügyében megfagyott szeretet.

ÖSSZESÍTÉS:

E világba Atyai kéz kell, hogy kiszabadítson, megmentsen és felemeljen.

Az embert sokszor arról a társaságról ismerjük meg, amelyben világát éli.

Az élő evangélium mutatkozik meg a jótettben és a szeretetben.

Az engedelmesség után várhatjuk a jutalmat.

Az ige gyümölcsei gazdagítják az emberiség lelki világát.

Az imádkozás erőgyűjtés Isten akaratának teljesítésére.,

I

ARANYIGE:

Azok pedig kimenvén, prédiká'nak mindenütt, az Ur együtt cselekedvén ő velek, és az ő beszédeket erősítvén a jelek által, melyek azokat követik vala. Csel. 16:20.

TUDAKOZZÁTOK

AZ ÍRÁSOKAT

VASÁRNAP, máj 24. Az Istenben való hit ereje. Olvasandó Józsiié E. T. 1—9; Alapige-. “Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Ur, a te Istened’” (Józsué 1.9.)

Mózes halála után az Isten Józsuára bízta a zsidó nép vezetését, hogy bevigye azt az Ígéret földébe. Józsué bizonyára ismerte a maga gyengeségét és nein mert volna vállalkozni a nagy feladat teljesítésére, de Isten őt megerősítette a benne való Ilit által és megígérte neki, hogy ve'e lesz, ha el nem távozik a törvénytől, melyet adott Mózes által.

Az Isten minket is megbízott, de egyszersmind meg is erősített a hit által, hogy feladatainkat elvégezzük. Nem szabad hát és nem is lehet félnünk rbban a munkában, melyre Isten e’hivott, ha benne bízunk és vele leszünk mindenkor. Istennel leszünk és Isten is velünk, ha az Ő törvényeit megtart :uk, ha az az Ur Jézust követjük és példája szerint élünk.

HÉTFŐ, máj 25. Péter Samaráiban. Olvasandó a Cselekedetek k. VIII. 14—24. Alapige: “A te szived nem igaz az Isten előtt”. (Csel. VIII. 21).

Simon, ki varázsltaival nagy tekintélyt és sok pénzt szerzett Samariában, mikor látta, hogy Péter kézretétele által sokan Szent Lelket vettek, pénzt kínált neki, hogy ezt a hatalmat ő is megszerezze. Péter azonban szigorú szavakkal feddette meg Simont, mondván: A te pénzed veled együtt vesszen el! És kérte, hogy térjen meg és imádkozzék Istenhez bűnének bocsánatáért. Simon meg is tért.

Sokan vannak ma is, a kik azt gondolják, hogy pénzükkel mindent megvehetnek, hitet, boldogságot és üdvösséget is megvásárolhatnak. Ezeknek szolgákon intő például Simon mágusz esete, de tanuljunk ebből mindnyájan.

KEDD, máj. 26. Péter Lydiában. Olvasandó a Cselek, k. IX. 32—35. Alapige: “Gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus!” (Csel. IX. 34.)

Péter apostol Lydia-ban meggyógyította Éneást, a ki nyolc esztendő óta ágyban fekvő beteg vala. Meggyógitóttá pedig a Jézus Krisztus által.

Mi is betgek vagyunk s az a betegség, amelyben szenvedünk, a legnagyobb betegség: mert a bűn miatt vagyunk betegeg. És ez a betegség is ragadós, mint a testnek nyavalyája, mert a rossz példa által másokat is beteggé tesz. Betegek akarunk-e maradni és szenvedni akarunk-e egész életünkben? Betegekké akarjuk-e tenni embertársainkat is, akiket Isten törvénye szerint szeretnünk kell?! Ha igen, akkor ne panaszkodjunk, mert boldogtalan állapotunknak, mi magunk vagyunk okai. Ha pedig megakarunk gyógyulni, értsük meg, arra csak egy ut van, a Jézus Krisztus.

<

SZERDA, má:. 27. Péter Joppé-kan. Olvasandó a Cselek. IX. 36—43. ..Alapig?: “Tabitha kelj fel!” (Csel. IX. 40.).

Péter apostol csodát tett, feltámasztotta Tabithát a halálból.

Még annak is lehet reménye, a ki biinei állal meghalt lelkileg, annál inkább annak, a ki csak testében halt meg. A ki lelkileg meghalt, az Ur Jézus által feltámadhat, uj életre térhet s még boldog lehet; a ki testileg meghalt az Ur Jézusban, azt az Isten feltámasztja bizonnyal. Ezt az igazságot hirdessük mindeneknek, legelőször pedig mi magunknak; ennek az igazságnak követésére adjunk példát a mi megtérésünkkel és a feltámadás reménységében való erős hitünkké1. Mutassuk meg hitünket, a mi é'etünkkel, a mi életünk cselekedeteivel az Ur Jézus követésében!

CSÜTÖRTÖK, máj. 28. Illés próféta csodája. Olvasandó a Királyok I. k. XVIII. 30—39. Alapige: “Az Isten az Ur! Az Ur az Isten!” (I. Kir. XVIII. 39.)

II és próféta buzgón imádkozott az Istenhez, hogy adjon neki győzelmet a bálvány Baál felett és az Isten meghallgatta, tüzet küldött alá az égből s az meggyujtotta az oltárt. A Baál papjai hiába imádkoztak, a bálvány nem hallgathata meg őket, a'ért mind elvesztek.

A mi vallásosságunk csak akkor ér valamit és akkor ad erőt. ha Istenről helyesen gondolkozunk, ha Őt mindenható Atyánknak ismerjük és az Ő parancsolatait, melyeket adott az Ur Jézus által, híven megtart 'uk. Ne csodálkozzunk azért azon, ha ma sok ember, kinek a pénz, a hatalom vagy a tudomány a bálvány istene, boldogtalan és szerencsétlen s elvesz.

PÉNTEK, mái 29 Az ünnep van emberért. Olvasandó Márk ev. II. 23—28. Alapige: “A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért”. (Márk II. 27.)

A zsidó farizeusok a Mózes törvényeit szigorúan megtartották, ünnepnapon semmit nem dolgoztak. Azért megbotránkoztak azon, hogy a Jézus tanit- ványai szombat napon kalászt téptek, tehát dolgoztak. Akkor mondá Jézus az emlékezetes szavakat: A szombat van az emberért. Jézusnak eme szavai azt jelentik, hogy az Isten az embernek javáért rendelt ünnepeket s azokat az embernek a maga javáért meg kell tartania. Bárcsak mi is megtartanák az ünnepeket, bárcsak minden napunk ünnep volna, azaz úgy élnénk, mint ünnepnapokon szoktunk élni!

SZOMBAT, máj. 30. Tamás hitetlensége. Olvasandó János ev. XX. 24--31. Alapige: “Boldogok, a kik nem látnak és hisznek” (János XX. 29.)

Tamás, Jézusnak tanítványa, nem akarta hinni a feltámadást a mig Jézus neki meg nem jelenik és meg nem mutatja sebeit. Jézus megjelent neki és Tamás is hitte a feltámadást. Akkor mondá neki Jézus: Bo'dogok, a kik nem látnak és hisznek.

Ma is sok Tamás él a földön s nem akar hinni sem Istenben, sem a Jézusban, mert nem látta egyiket sem. Pedig ha testi szemeinkkel nem is látjuk Is'ent, az Ő munkájából megismerhetnők s ha nem is láttuk a feltámadott Jézust, az Ő lelkének erejét, bűnből való feltámasztásukat látjuk. Azért ne hitetlenkedjünk, mint Tamás, hanem higyjünk, ha nem is látunk hogy boldogok legyünk.

HANKÓ M. GYULA.

EGY POLITIKUS CSIZMADIA

Több érdekes élményei között beszéli egy múlt századbeli nevezetes lelkész, bogy mint jutott ö Jézus igaz ismeretéhez közelebb egy csizmadia által, aki a szomszédos református gyülekezetben lakott. Nevezetesen, mikor ö még első gyülekezetében C.-ben volt, egyszer egy halotti prédikációt tartott Simeon e szavai felett, Luk. II. 29, 30. “Mostan bocsásd el uram szolgádat békével”, s a beszédéhez szükséges anyagot Rambach prédikációs könyvéből gyűjtögette. Ennek hii értelmében megmutatta, a mennyire tudta; mit tesz Jézus igaz szolgájának lenni s mint ilyen, hogyan élhet és halhat meg az ember, és ugv gondolta, hogy dolgát jól végezte.

De a prédikáció végeztével, odament hozzá a fent enditett csizmadia és enge- delmet kért, hogy vele egy kissé beszélgethessen. A prédikátor szivesen beleegyezett, de nem kis zavarba jött, midőn vendége a következő módon birálgatta prédikációját:

‘ ‘ Tisztelendő ur ! Ön itt egy szép prédikációt tartott, habár itt és ott hiányzott belőle valami, különösen ott, ahol meg akarta mutatni, mi szükséges ahhoz, hogy valaki Jézus igaz szolgája lehessen. Itt úgy gondolom, hogy hiányzott még valami. De ne vegye tőlem rossz néven! Ön lelkész, én pedig csak szegény csizmadia vagyok; szeretném megkérdezni, mit mond az ön saját szive ahhoz, amit prédikált ? Tapasztalta-e már magán, amit nekünk oly tanulságosan és oly nyomósán előadott? A prédikátor, aki lélekjelene- ténél fogva, nem soká szokta keresni a feleletet, nagyon megütődött ezen a váratlan kérdésen. Egyfelől szégyenlette, hogy prédikációjának hiánya miatt elárulja magát és Rambaehra hárítsa a hibát, aki után prédikált. Azonban képmuta- tóskodni sem akart, hanem iparkodott, amennyire zavarában tehette, a felelet alól az által kibújni, hogy megjegyezte, miszerint nem lehet minden hallgatónak kedvére beszélni és hogy nem dicsekedhetik ugyan azzal, hogy magán mindazt tapasztalta volna, azonban óhajtja, hogy Krisztusnak mindig jobban s hivebben szolgálhasson stb.

A csizmadia még egy kérdést tett s azzal tovább ment. A lelkész örült, hogy ismét megszabadulhatott tőle, de a fullánktól nem menekülhetett, melyet a feltett kérdések lelkében hátra hagytak. Kezdhetett amihez akart, de a kegyes csizmadia kérdése folyvást üldözte. így gondolkozott: a becsületes csizmadiának mégis igaza van; te prédikálod másoknak Jézust, de magad még nem ismered őt igazán! Emiatt igazi aggodalom szállta