Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-16 / 20. szám
6. oldal AMfeRlKAl MAGYAR REFORMÁTUSOK LÁPJA 2Ö-ík szám zott érte. A gyermekek, különösen a kis hét éves leányka, gyakran meglátogatták apjukat, aki gyönyörködött gyermekes kérdéseikben. Egy reggel ismét bement apjához a kis leányka és örömtől sugárzó arccal mondta: — Édes apám ma éjjel rólad álmodtam. — Ugyan mit álmodtál? — Valami nagyon szépet, hallgasd meg, édesapám. Együtt sétáltunk a nagy kerti fasorban. Egyszer csak, közel a fasor végéhez, összeestél és meghaltál. Én elkezdtem kiabálni, azonban senkisem hallotta meg, mivel épen senki sem volt a kertben. Mindig hangosabban kiabáltam: Óh édes Istenem, óh drága Ur Jézus, segits atyámon! Egyszer csak egy bámulatosan kedves, nagyon szép férfit láttam közeledni; arca és ruhája leirhatatlanul fénylett, sokkal jobban a te arany órádnál is. Kézen fogott s megcsókolt engem és megszólalt: “Ne sírj gyermekem, én segítek apádon. Fogd meg most a kezét s'mindjárt felébred és feláll! Én azonnal megfogtam a kezedet és te abban a pillanatban felnyitottad szemeidet s ismét éltél és egészséges voltál. Tehát meg fogsz gyógyulni, mivel én oly szépet álmodtam rólad és mivel az Ur Jézus téged annyira szeret.” Az apa sirt örömében. “Áldjon meg téged az Isten, drága leánykám” mondta és magához ölelte őt. — Ha Isten meggyógyít, csak azért teszi, mivel téged annyira szeret. Az apa nem felejtette a gyermek szavait és megindult szivében. Néhány nap múlva elhivatta a lelkészt és igy szólt hozzá: “Mint látja, beteg vagyok, az Orvos állítása szerint súlyos beteg. Ezelőtt csak nevettem a halálfélelmet, de most tudom, hogy mi ez a félelem. Sohasem akartam imádkozni, most azonban boldoggá tenne, ha tudnék! Imádkozzon értem, kedves tiszte’etes ur!” A lelkész letérdelt és gyermeki alázattal, szívből imádkozott a betegért, kegyelmet és megbocsátást esedezve számára. Azután elővette zsebéből a zsoltárt s lassan olvasott neki egy éneket. A beteg mélyen megindult. Hogyan szomori- totta eddig hitetlen életével ezt a drága Üdvözítőt és most mégis kegyelmébe fogadja őt és minden bűnét megbocsátja! Szinte hihetetlen volt előtte. A következő éjjel azonban már hitte és minden bűnét feltárta az Üdvözítő előtt és kijnyörgött azok bocsánatáért. Ekkor úgy tűnt fel neki, mintha megszólalt volna bensejében egy hang: “Kelj fel, megbocsáttattak a te bűneid!” Mikor a lelkész ismét eljött, kiosztotta az Úrvacsorát a betegnek és feleségének s az Ur Jézus is jelen volt. Ettől a naptól kezdve a tanácsos egészen megváltozott. Mindenki észrevette rajta, hogy a régiek elmúltak s ime, újjá lett minden. A hétéves kis leányka egyszer igy szólt apjához: “Édes apám, te most oly vidámnak és elégedettnek látszol; ugy-e most is szereted az Ur Jézust és meggyógyulsz?” Az apa megölelte gyermekét s mondta: “Igen drága gyermekem nagyon szeretem Őt és hiszem, hogy meg fog gyógyítani s akkor versenyezni fogunk az Üdvözítő szerelésében — édes anyád, nővéred, te meg én.” A gyermek örömmel szalad anyjához s elbeszélt neki mindent, amit az apja mondott. Három hónap múlva meggyógyult a tanácsos és megtérése valónak bizonyult. Az előbb oly hitetlen embernél minden megváltozott. Ez időtől kezdve a bib ia volt a legkedvesebb könyve és az imádkozás a legkedvesebb foglalkozása. Háza a békesség és imádság háza lett, melyet az Ur Jézusnak és az Ur Jézus szolgálatának szentelt. A fiatalabb leányka volt ezután az apa szivének gyönyörűsége, akinek társasága valósággal fel- üditette. Sohasem tudott a gyermekre nézni anélkül, hogy hálát ne adott volna Istennek azért, hagy általa az Ur Jézushoz vezette. SZUTOR JENŐ I. Károly angol király régen egy parancsot adott ki, hogy vasárnaponkint mindenütt szabad a mulatság, tánc, zene, szinház stb. Ezt a parancsot minden lelkésznek a szószékből is ki kellett hirdetni. Mikor a hires Salisbury lelkipásztor e királyi rendeletet felolvasta, utána tette: “így hangzik a földi király parancsa.” Azután kinyitotta a bibliát és fe’olvasta a 4-ik parancsolatot: “Megemlékezzél a hetedik napról, hogy azt megszenteljed! és ezt tette hozzá! ‘“Ezt pedig az Isten rendeli. Most választhattok!” Ne felejtsük, Istennek kell inkább engedni, hogy sem az embernek. * * * Angliában tanult egy magyar református papnövendék, kinek feltűnt, hogy egy igen kegyes életű lelkipásztor, — ki az angolok kiváló református lelki- pásztora volt — rendesen igy imádkozott: “Uram moss meg engem és megtisztulok; moss meg engem és fehérebb leszek a hónál!” A magyar theológus megkérdezett egy jámbor angolt, miért imádkozik igy, ki ezt felelte: “Minél közelebb van valaki a napfényhez. annál jobban látja saját tisztátlanságát és tökéletlenségét! ” Te látod-é ezt olvasóm, mert ez mutatja, mily közel vagy Istenhez! “Ma már csak az öreg asszonyoknak, meg a gyerekeknek kell a vallás, hisz a templomban tiz asszony mellett lehet egy férfit látni.” — így beszélt egy magát okosnak tartó ember, aki maga sem járt a templomba. Ezekre a balga szavakra válaszolt a másik: “Elég baj ez, hogy igy van, de menj el csak a börtönökbe, ott tiz férfi mellett sem találsz egy asszonyt! ” “Asszonyi dolog az imádkozás is, száz imádkozó nőre esik egy imádkozó férfi”, beszéli a balga. — “Ezért esik száz koldusra egy koldus asszony!’ felelt a másik. Bizony ha többen járnának a temp'omba, kevesebben lennének a börtönben és ha többen lennének az imádságos lelkek, kevesebben lennének a koldus sorsba jutók. MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink Írtak: Bogár Lajos, toledoi ref- lelkész: Mélyebb hitéletet. Újlaki Ferenc, loraini ref. lelkész: A csudálatos zene. Hankó M. Gyula, columbusi ref. lelkész: Tudakozzátok az írásokat. Horváth Sámuel, homesteadi ref. lelkész: Pál apostol nagy missziója. Szutor Jenó', magyarországi ref. lelkész: Az apa és gyermekeSZIVES KÉRELEM. Mindazokat, akik még az Árvaházi Naptárak árával nem számoltak el, arra kéri az árvaatya, hogy számoljanak le s a naptárakért befolyt összeget küldjék be minél előbb, mert bizony a szükség sok és nagy. DETROIT, MICH. Közli: Tóth Mihály, lelkész. Lelkész választás. A detroiti református egyházban május harmadikán a szó szoros értelmében véve lelkész választás volt. A jelenlegi lelkészt választották vissza óriási lelkesedéssel. A lelkész ugyanis annak idején lemondott állásáról, hogy elfoglalja az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának” szerkesztői állását. Időközben azonban a gyülekezet nagy többsége nem szűnt meg a lelkészt különböző érvekkel arra birni, hogy vonja vissza lemondását és maradjon meg az egyház élén. Mindaddig amig remény lehetett arra, hogy a lemondás következményeképen a gyülekezet kárt nem szenvd, a lelkész megmaradt lemondása mellett. Ám az utóbbi időben olyan tünetek kezdtek mutatkozni az egyház beléletében, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a lelkész távozása esetén a baj semmiképen sem lesz elkerülhető. Ez aztán döntött. Erre a lelkész lemondását visszavonta. A május 3-án tartott közgyűlésnek kellett a visszamaradás felett szavazni s dacára annak, hogy kívülről támogatott s kitünően megszervezett ellenzék harcolt a lelkész megmaradása ellen, a 456 fizető és egyházfentartó család, tehát ha egyénenként számítjuk, akkor közel 950 cgyháztag között csak 23 olyan egyén akadt, aki a lelkész megmaradása ellen szavazott. A szavazás titkos volt. Az eredmény annál nagyobb értéket képvisel. A szavazatok megszámlálása után a lelkészt meleg ovációkban részesítette a gyülekezet, aki meghatva köszönte meg a bizalomnak, a ragaszkodásnak és a szeretetnek azt a hatalmas megnyilatkozását. Csak természetes, hogy a szerkesztői állásról ezek után a lelkész nyomban lemondott. A fölöttes hatóság a lapkiadó bizottsággal kapcsolatban rövid időn belül megválasztja a szerkesztőt s akkor aztán semmi nem fog majd útjában állani annak, hogy a detroiti egyházat Isten segitségével s a gyülekezeti tagok le’kes támogatásaival azzá tegyük, aminek lennie kell. CLEVELAND, O. Lelkész: Dr. Herczegh József. Közli: Monoky István, tanító. A West Sidei Ref. Egyház műkedvelői nagy sikert arattak az “Elnémult Harangok” előadásával. Már hetekkel ezelőtt hirdettük, hogy az Első Magyar Ref- Egyház és a West Sidei Ref. Egyház között olyan megállapodás jött létre, hogy a két egyház műkedvelői kölcsönösen fognak vendégszerepelni. Ezt a vendégszereplést a West Sidei Egyház derék műkedvelői kezdték meg, akik vasárnap este mutatták be a Szabó Hall-ban az “Elnémult harangok” ^imü színdarabot. A clevelandi magyarság már hozzászokott ahhoz, hogy mindig elsőrangú műélvezetben legyen rész.e De az, amit a West Sidei Ref. Egyház vendégszereplése adott, minden várakozáson felül áll. Az egyes szereplők játékának bírálatába szinte nem is merünk belebocsátkozni. Annyi szépet és jót úgy sem tudunk mondani, ami elegendő lenne annak ecsetelésére,
