Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-25 / 17. szám

17-ik szám amerikai magyar reformátusok lapja 5 oldal csak a sáfárkodás, a kezelés, a használat kiváltsága, joga. Szeretteink, javaink az Istentől kapott aján­dékok és csak addig a mieink, amig az Ur akarja. Egy több napi távoliét után hazatérő rabbinus­hoz igy szólt a felesége: “kedves párom, egy jóba­rátom évekkel ezelőtt két drágagyöngyöt bízott ránk, most előjött az a jóbarát és visszakéri a két drága­gyöngyöt. Mit szólsz hozzá: visszaadjuk neki?” “Feltétlenül”, felelte a férj nagy határozottság­gal, a ’’drága gyöngyöket vissza kell adni.” Ekkor az asszony bevezette férjét a gyermek­szobába. Ott feküdt két gyermekük holtan, kite­rítve. Ezek voltak a drágagyöngyök, melyeket a jó­barát visszakért. Van-e joga a kertésznek zúgolódni azért, ha a éazda a kertben sétálva leszakítja a legszebb, leg­illatosabb rózsát? Vájjon nem az övé-e az? ..... Sohasem szabad elfelejtenünk, bármilyen ajándékkal is vagyunk megáldva: az Ur adta! Az Űré a tu­lajdón'og! A második gondo’at: “Az Ur vette is el.” Igaz volt az, hogy az Ur vette el? Hisz az ökröket a sabbeusok, a tevéket pedig a Káldeusok ha'tották el. És hogy elpusztult a gazdasága, an­nak inkább a szolgák hanyagsága, vagy a kormány gyengesége volt az oka, sokkal inkább, mint Isten akarata. Első pillanatra úgy látszik, hogy veszteségeink­nek, szenvedéseinknek oka az emberek gonoszsága, vagy hanyagsága. Igaz, hogy sokszor az. És a meg­nyugvás nem azt jelenti, hogy most már ne tegyünk ez ellen semmit, hanem törődjünk bele. Nem. A megnyugvás nem zárja ki a legerőteljesebb, legel­szántabb harcot minden gonoszság és az emberi élet VASÁRNAP, ápr. 26. — Az Isten az én erős­ségem. Olvasandó a Zsoltárok könyve XXVII. zs. Alapige: “Az Ur az én éle­temnek erőssége: kitől remegjek.” (Zsolt. XXVII.) Életemnek sok baja van, sok bajt okoz­nak nekem az én ellenségeim, mert el akarják venni életem örömeit s boldogtalanná akarnak tenni. Kiben bízzam, ki segíthet meg engem az én ellenségeim ellen? Magamban nem bizha­tom, az emberekben még kevésbé. Az Isten az én jó Atyám az én életemnek erőssége, azért Benne bízom, az Ő segedelmét kérem s tudom, hogy Ő meghallgat engem. Nem félek hát senkitől, nem remegek ellenségeimtől, mert tu­dom, hogy az én Istenem hatalmasabb minden­kinél s ő mellettem, velem van. Legnagyobb ellenségemet, a bűnt is legyőzöm Isten sege­delme által s életem boldogságát megőrizem. HÉTFŐ, április 27. — Az önmegtartóztatás haszna. Olvasandó Dániel könyve I. 8-17. Aalapige: “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.” (Máté XXVI. 41) Mózes törvénye szigorú rendelésekkel ál­lapította meg, hogy az ételek között melyek a tiszták és melyek a tisztátalanok. S a hű zsi­dó ezeket a törvényeket szigorúan meg is tar­totta s megtartja ma is. Dániel és társai, kiket Nabukodonozor, miután Judeát elpusztította, a babilóniai fogságra vitt, a király udvarában is szigorúan megtartották a zsidó tisztasági tör­vényeket s imé, mint olvassuk, szebb volt az ő ábrázatuk s nagyobb volt az ő bölcsességök, mint azoké, akik ételekben és italokban tob­zódtak. Az önmegtartóztatás haszna a jó egészség és tiszta elme volt és lesz reánk néz­ve is. KEDD, ápr. 28. — Legnagyobb ellenségünk. Olvasandó a Zsoltárok könyve X 1—12. Alapige: “Ne vigy minket kisértésbe, de minden ellensége ellen. A régi jelszó az volt: tűrni. Azonban sokkal jobb ez: megelőzni és gyógyítani a bajt, mert az Isten akarata ez. Az Ő akarata élet és egészség. Amint a természet zöld gyeppel vonja be a földet, amint a test varral borítja be a meg­sértett testrészt, úgy az lsen szeretete is arra mun­kál, hogy eltüntessen meggyógyítson minden emberi bajt. Nem Isten akarata szerint való az, hogy meg­nyugszunk abban a gonoszban, amit eltüntethetnénk, vagy orvosolhatnánk. Bizonyos értelemben mégis igaza van Jóbnak, amikor azt mondja: “az Ur vette el is.’” A sabeusok és káldeusok háta megett ott van a Sátán. A Sátán felett pedig az Isten, aki bizonyos magasabb cél ér­dekében megengedi a szenvedést. így eljutottunk arra a néző pontra, amelyről tekintve mind a jó, mind a rossz, beletartozik Isten nagy tervébe. Más­ként el kellene vetni ezt a gondolatot, hogy Isten feltétlen akarata vezérli ezt a világot. A megnyugvásnak örök fundamentuma az a hit, hogy Isten akarata intézi úgy a világ, mint az egyes ember életének eseményeit, és az Ő tervébe bele­tartozik a jó és a rossz egyaránt. Ha feltétlenül meg vagyunk arról győződve, hogy az Ur adja és az Ur veszi el is javainkat, akkor tudjuk igazán hittel mondani: “Áldott legyen az Urnák neve!” A hit győzelme ez az érzés felett. Az igazi, gyermeki hit igy szól: “az én Atyám soha sem fog hiábavaló könnyeket fakasztani.” Vegyük hát fel bátran a keresztet és hordozzuk zúgolódás nélkül, hisz Isten, “aki tula’don Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent mi nekünk.” szabadíts meg a gonosztól.” (Máté VI. 13.) Panaszkodunk a mi ellenségeink rossz­akarata miatt és elfeledjük, hogy a legnagyobb ellenség éppen mi magunk vagyunk, kik mintha értelmünk sem volna, rosszakarattal vagyunk magunk iránt. Vagy, hát nem ellen­sége-e önmagának az iszákos ember? Kinek árt legtöbbet, kinek az egészségét, vagyonát s örömeit rontja és pusztítja, hanem ha a ma­gáét legjobban? Van-e ellenségünk, ki na­gyobb rosszakarattal üldözne, mint épen ma­gunk, amikor mértéktelenek vagyunk? Gon­doljuk meg ezeket komolyan s nem másért, hanem magunkért, a magunk jóvoltáért győz­zük le ezt a legnagyobb ellenséget. SZERDA, április 29. — A mértéktelen élet eredményei. Olvasandó a Példabeszédek könyve XXIII. 29—35. Alapige: “Végre, mint a kigyó, megmar és mint a mérges kígyó, megcsip.” (Péld. XXIII. 32.) Hogy a mértéktelen életnek mik az ered­ményei, szomorú szívvel látjuk mindennap s ma talán még jobban, mint valaha. Vájjon mi az oka annak, hogy az emberek még sem ta­nulnak? Látják másokon, tapasztalják magu­kon is, hogy a mértéktelenség olyan, mint a kigyó, megmar és mint a mérges kígyó, ha­lálra sebez és mégsem okulnak, mégsem akar­ják elhagyni a mértéktelenség utalt! Az oka ennek bizonyára az, hogy az emberek jó nagy része csak testi életet él, lelkére hallgatni, Is­ten igéjét befogadni és az Ur Jézust követni nem akarja. Jól van-e ez igy? CSÜTÖRTÖK, április 30. — A bűn növekedé­se. Olvasandó Ésiás könyve V. 11-23. Alapige. “Jaj azoknak, akik a gonoszt igaznak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világossá­got sötétséggé teszik és teszik a keserűt édessé és az édest keserűvé.” (Ésaiás V. 20.) A mértéktelen élet meggyengiti az emh»v IMA. Atyám, alázattal vallom be előtted, hogy lelkem sokszor háborog, gyakran elcsügged én bennem, a baj, csapás, a kereszthordozás alatt. Elcsügged, mert nincs elég hitem, nincs bizalmam Te benned. Óh, Uram! növeld az én hitemet. Én lel­kem, mire csüggedsz el? mit kesergesz eny- nyire? .... Bízzál Istenben, óh, tanitg Uram hinni, taníts bízni és a hit és bizalom gyü­mölcseként ajándékoz meg megnyugvással, Jézusért, Amen. ÚJLAKI FERENC MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink írtak: Tóth Kálmán detroiti (Mich.) s. lelkész: Hogy mindenek egyek legyenek. Azary János daytoni, (Ohio) ref. lelkész: Apák példája a fiuk egyénisége. Újlaki Ferenc, loraini ref. lelkész: Megnyugvás. Horváth Sámuel homesteadi (Pa.) ref. lelkész: Mértékletesség. Hankó M. Gyula, columbusi (Ohio), ref. lelkész: Tudakozzátok az Írásokat. akarat-erejét, elhomályosítja az értelmet és minden bűnnek könnyű prédájává teszi az em­bert. Azért látjuk, hogy ahol az iszákosság el­terjedt, ott az erkölcstelenség, a lopás és gyilkosság azzal együtt terjed. S ez igaz a fér­fiakra és a nőkre, a szegényekre és gazdagok­ra, a tudósokra és tudatlanokra nézve egy­aránt. Csoda-e azért, hogy ez ország népe sa­ját anyagi kárával is arra törekedik, hogy a mértéktelenséget megszüntesse? PÉNTEK, május 1. — A hosszú élet titka. — Olvasandó Jeremiás könyve XXXV. 5-10. Alapige: “Ne igyatok részegítő italt se ti, se a ti fiaitok.” (Jeremiás XXXV. 6.) A rékábiták, Rékábnak utódai, vissza utasították a bort, melyet Jeremiás, hogy pél­dát adjon másoknak, élébök adott s azt mon­dották, hogy az ő atyjok parancsolta nekik, hogy ne igyanak semmi részegítő italt, ha azt akarják, hogy hosszú ideig éljenek a földön, íme a hosszú és boldog élet titka: tartóztas­suk meg magunkat a részegítő italoktól, mert azok életünket róvioitik s napjainkat boldog­talanokká teszik. Láthatjuk mindennap, hogy ez a beszéd az igazság, mert hosszú életűek az önmegtartóztatók s rövid életűek az iszáko­sok. SZOMBAT, május 2. — Az erőtelenek segité' se. Olvasandó Pál apóstól első korinthusi levelének VIII. 1-13. Alapige: “A te éle­ted miatt elkárhozik a te erőtelep atyád­fia.” (1 kor. VIII. 11.) A miként a jó példa hasznára van roz­soknak, úgy a rossz példa kárára van minde­neknek, akik azt látják és, erőtelenek lévén, a kisértésnek nem tudnak elln állani. így van ez az iszákossággal is. Egy iszákos sok erőte­len akaratú embert a rossz útra visz s tesz boldogtalanná, tehát nemcsak magának, ha­nem másnak is árt az ő iszákosságával. Ha azért mi nemcsak magunkkal, hanem ember­társainkkal is, mint a mi testvéreinkkel jót akarunk tenni, tartóztassuk meg magunkat a részegitő italoktól, ne adjunk azoknak rossz példát- HANKÓ M. GYULA TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT

Next

/
Thumbnails
Contents