Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-25 / 17. szám
17-ik szám amerikai magyar reformátusok lapja 5 oldal csak a sáfárkodás, a kezelés, a használat kiváltsága, joga. Szeretteink, javaink az Istentől kapott ajándékok és csak addig a mieink, amig az Ur akarja. Egy több napi távoliét után hazatérő rabbinushoz igy szólt a felesége: “kedves párom, egy jóbarátom évekkel ezelőtt két drágagyöngyöt bízott ránk, most előjött az a jóbarát és visszakéri a két drágagyöngyöt. Mit szólsz hozzá: visszaadjuk neki?” “Feltétlenül”, felelte a férj nagy határozottsággal, a ’’drága gyöngyöket vissza kell adni.” Ekkor az asszony bevezette férjét a gyermekszobába. Ott feküdt két gyermekük holtan, kiterítve. Ezek voltak a drágagyöngyök, melyeket a jóbarát visszakért. Van-e joga a kertésznek zúgolódni azért, ha a éazda a kertben sétálva leszakítja a legszebb, legillatosabb rózsát? Vájjon nem az övé-e az? ..... Sohasem szabad elfelejtenünk, bármilyen ajándékkal is vagyunk megáldva: az Ur adta! Az Űré a tulajdón'og! A második gondo’at: “Az Ur vette is el.” Igaz volt az, hogy az Ur vette el? Hisz az ökröket a sabbeusok, a tevéket pedig a Káldeusok ha'tották el. És hogy elpusztult a gazdasága, annak inkább a szolgák hanyagsága, vagy a kormány gyengesége volt az oka, sokkal inkább, mint Isten akarata. Első pillanatra úgy látszik, hogy veszteségeinknek, szenvedéseinknek oka az emberek gonoszsága, vagy hanyagsága. Igaz, hogy sokszor az. És a megnyugvás nem azt jelenti, hogy most már ne tegyünk ez ellen semmit, hanem törődjünk bele. Nem. A megnyugvás nem zárja ki a legerőteljesebb, legelszántabb harcot minden gonoszság és az emberi élet VASÁRNAP, ápr. 26. — Az Isten az én erősségem. Olvasandó a Zsoltárok könyve XXVII. zs. Alapige: “Az Ur az én életemnek erőssége: kitől remegjek.” (Zsolt. XXVII.) Életemnek sok baja van, sok bajt okoznak nekem az én ellenségeim, mert el akarják venni életem örömeit s boldogtalanná akarnak tenni. Kiben bízzam, ki segíthet meg engem az én ellenségeim ellen? Magamban nem bizhatom, az emberekben még kevésbé. Az Isten az én jó Atyám az én életemnek erőssége, azért Benne bízom, az Ő segedelmét kérem s tudom, hogy Ő meghallgat engem. Nem félek hát senkitől, nem remegek ellenségeimtől, mert tudom, hogy az én Istenem hatalmasabb mindenkinél s ő mellettem, velem van. Legnagyobb ellenségemet, a bűnt is legyőzöm Isten segedelme által s életem boldogságát megőrizem. HÉTFŐ, április 27. — Az önmegtartóztatás haszna. Olvasandó Dániel könyve I. 8-17. Aalapige: “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.” (Máté XXVI. 41) Mózes törvénye szigorú rendelésekkel állapította meg, hogy az ételek között melyek a tiszták és melyek a tisztátalanok. S a hű zsidó ezeket a törvényeket szigorúan meg is tartotta s megtartja ma is. Dániel és társai, kiket Nabukodonozor, miután Judeát elpusztította, a babilóniai fogságra vitt, a király udvarában is szigorúan megtartották a zsidó tisztasági törvényeket s imé, mint olvassuk, szebb volt az ő ábrázatuk s nagyobb volt az ő bölcsességök, mint azoké, akik ételekben és italokban tobzódtak. Az önmegtartóztatás haszna a jó egészség és tiszta elme volt és lesz reánk nézve is. KEDD, ápr. 28. — Legnagyobb ellenségünk. Olvasandó a Zsoltárok könyve X 1—12. Alapige: “Ne vigy minket kisértésbe, de minden ellensége ellen. A régi jelszó az volt: tűrni. Azonban sokkal jobb ez: megelőzni és gyógyítani a bajt, mert az Isten akarata ez. Az Ő akarata élet és egészség. Amint a természet zöld gyeppel vonja be a földet, amint a test varral borítja be a megsértett testrészt, úgy az lsen szeretete is arra munkál, hogy eltüntessen meggyógyítson minden emberi bajt. Nem Isten akarata szerint való az, hogy megnyugszunk abban a gonoszban, amit eltüntethetnénk, vagy orvosolhatnánk. Bizonyos értelemben mégis igaza van Jóbnak, amikor azt mondja: “az Ur vette el is.’” A sabeusok és káldeusok háta megett ott van a Sátán. A Sátán felett pedig az Isten, aki bizonyos magasabb cél érdekében megengedi a szenvedést. így eljutottunk arra a néző pontra, amelyről tekintve mind a jó, mind a rossz, beletartozik Isten nagy tervébe. Másként el kellene vetni ezt a gondolatot, hogy Isten feltétlen akarata vezérli ezt a világot. A megnyugvásnak örök fundamentuma az a hit, hogy Isten akarata intézi úgy a világ, mint az egyes ember életének eseményeit, és az Ő tervébe beletartozik a jó és a rossz egyaránt. Ha feltétlenül meg vagyunk arról győződve, hogy az Ur adja és az Ur veszi el is javainkat, akkor tudjuk igazán hittel mondani: “Áldott legyen az Urnák neve!” A hit győzelme ez az érzés felett. Az igazi, gyermeki hit igy szól: “az én Atyám soha sem fog hiábavaló könnyeket fakasztani.” Vegyük hát fel bátran a keresztet és hordozzuk zúgolódás nélkül, hisz Isten, “aki tula’don Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent mi nekünk.” szabadíts meg a gonosztól.” (Máté VI. 13.) Panaszkodunk a mi ellenségeink rosszakarata miatt és elfeledjük, hogy a legnagyobb ellenség éppen mi magunk vagyunk, kik mintha értelmünk sem volna, rosszakarattal vagyunk magunk iránt. Vagy, hát nem ellensége-e önmagának az iszákos ember? Kinek árt legtöbbet, kinek az egészségét, vagyonát s örömeit rontja és pusztítja, hanem ha a magáét legjobban? Van-e ellenségünk, ki nagyobb rosszakarattal üldözne, mint épen magunk, amikor mértéktelenek vagyunk? Gondoljuk meg ezeket komolyan s nem másért, hanem magunkért, a magunk jóvoltáért győzzük le ezt a legnagyobb ellenséget. SZERDA, április 29. — A mértéktelen élet eredményei. Olvasandó a Példabeszédek könyve XXIII. 29—35. Alapige: “Végre, mint a kigyó, megmar és mint a mérges kígyó, megcsip.” (Péld. XXIII. 32.) Hogy a mértéktelen életnek mik az eredményei, szomorú szívvel látjuk mindennap s ma talán még jobban, mint valaha. Vájjon mi az oka annak, hogy az emberek még sem tanulnak? Látják másokon, tapasztalják magukon is, hogy a mértéktelenség olyan, mint a kigyó, megmar és mint a mérges kígyó, halálra sebez és mégsem okulnak, mégsem akarják elhagyni a mértéktelenség utalt! Az oka ennek bizonyára az, hogy az emberek jó nagy része csak testi életet él, lelkére hallgatni, Isten igéjét befogadni és az Ur Jézust követni nem akarja. Jól van-e ez igy? CSÜTÖRTÖK, április 30. — A bűn növekedése. Olvasandó Ésiás könyve V. 11-23. Alapige. “Jaj azoknak, akik a gonoszt igaznak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik és teszik a keserűt édessé és az édest keserűvé.” (Ésaiás V. 20.) A mértéktelen élet meggyengiti az emh»v IMA. Atyám, alázattal vallom be előtted, hogy lelkem sokszor háborog, gyakran elcsügged én bennem, a baj, csapás, a kereszthordozás alatt. Elcsügged, mert nincs elég hitem, nincs bizalmam Te benned. Óh, Uram! növeld az én hitemet. Én lelkem, mire csüggedsz el? mit kesergesz eny- nyire? .... Bízzál Istenben, óh, tanitg Uram hinni, taníts bízni és a hit és bizalom gyümölcseként ajándékoz meg megnyugvással, Jézusért, Amen. ÚJLAKI FERENC MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink írtak: Tóth Kálmán detroiti (Mich.) s. lelkész: Hogy mindenek egyek legyenek. Azary János daytoni, (Ohio) ref. lelkész: Apák példája a fiuk egyénisége. Újlaki Ferenc, loraini ref. lelkész: Megnyugvás. Horváth Sámuel homesteadi (Pa.) ref. lelkész: Mértékletesség. Hankó M. Gyula, columbusi (Ohio), ref. lelkész: Tudakozzátok az Írásokat. akarat-erejét, elhomályosítja az értelmet és minden bűnnek könnyű prédájává teszi az embert. Azért látjuk, hogy ahol az iszákosság elterjedt, ott az erkölcstelenség, a lopás és gyilkosság azzal együtt terjed. S ez igaz a férfiakra és a nőkre, a szegényekre és gazdagokra, a tudósokra és tudatlanokra nézve egyaránt. Csoda-e azért, hogy ez ország népe saját anyagi kárával is arra törekedik, hogy a mértéktelenséget megszüntesse? PÉNTEK, május 1. — A hosszú élet titka. — Olvasandó Jeremiás könyve XXXV. 5-10. Alapige: “Ne igyatok részegítő italt se ti, se a ti fiaitok.” (Jeremiás XXXV. 6.) A rékábiták, Rékábnak utódai, vissza utasították a bort, melyet Jeremiás, hogy példát adjon másoknak, élébök adott s azt mondották, hogy az ő atyjok parancsolta nekik, hogy ne igyanak semmi részegítő italt, ha azt akarják, hogy hosszú ideig éljenek a földön, íme a hosszú és boldog élet titka: tartóztassuk meg magunkat a részegítő italoktól, mert azok életünket róvioitik s napjainkat boldogtalanokká teszik. Láthatjuk mindennap, hogy ez a beszéd az igazság, mert hosszú életűek az önmegtartóztatók s rövid életűek az iszákosok. SZOMBAT, május 2. — Az erőtelenek segité' se. Olvasandó Pál apóstól első korinthusi levelének VIII. 1-13. Alapige: “A te életed miatt elkárhozik a te erőtelep atyádfia.” (1 kor. VIII. 11.) A miként a jó példa hasznára van rozsoknak, úgy a rossz példa kárára van mindeneknek, akik azt látják és, erőtelenek lévén, a kisértésnek nem tudnak elln állani. így van ez az iszákossággal is. Egy iszákos sok erőtelen akaratú embert a rossz útra visz s tesz boldogtalanná, tehát nemcsak magának, hanem másnak is árt az ő iszákosságával. Ha azért mi nemcsak magunkkal, hanem embertársainkkal is, mint a mi testvéreinkkel jót akarunk tenni, tartóztassuk meg magunkat a részegitő italoktól, ne adjunk azoknak rossz példát- HANKÓ M. GYULA TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT