Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-11 / 15. szám
15-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13. oldal Az Ur Ígéretei és feltámadása (Folytatás a 6-ik oldalról) amely megmarad az örök életre.” A kincsek keresésénél is a mennyei kincsekre hívja fel figyelmünket az Ur, mert minden múlandó, csak egy, a lélek halhatatlan. És mi egész bátran bizhatunk az Ur Jézus Krisztus örök szeretetének és az Isten gondviselésének Ígéreteiben és azoknak beteljesedésében. Mert ha minden elmúlik is, de az Istennek beszéde soha el nem múlik. Igyekezzünk tehát úgy élni és a húsvéti ünnepeket úgy megünnepelni, hogy az Ur kegyelmi Ígéreteit magunknak megszerezhessük és a Krisztus feltámadása által azokat biztosíthassuk. A Jézus születésekor, karácsony éjszakáján. fényes csillag jelent meg a napkeleti égboltozaton és angyali kar énekelte ‘‘Bethlehemnek mezején” az Élet legfenségesebb öröménekét Isten szereteté- ről. Nagypénteken pedig elsötétült az a csillag a Golgothán és megrendült ‘‘a föld alkotmánya” annyira, hogy a templom menyezete ketté hasadt az emberi gonoszság miatt. Husvét hajnalán azonban ismét megszólalt az a nagy Szeretet és diadalmasan énekelte a megnyílt koporsó felett az örökélet énekét: “Nincs itt az Ur, feltámadott!” Énekeljük azért mi is hitünk teljes meggyőződésével: “Nincs már szivem félelmére Nézni shorn fenekére: Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. Szűnjetek meg kétségeim, Változzatok félelmeim Reménységgé s örömekké, Mert nem alszom el örökké.” Azary János Heidelberg! Káté. 18. — Kérdés. — Kicsoda az a közbenjáró, aki valóságos Isten s egyszersmind valóságos és igaz ember is? Felelet. — A mi Urunk Jézus Krisztus, aki ami tökéletes vakságunkra és igazságunkra adatott nékünk. • Szentirásbeli bizonyságok: I. Tim. 3:16 ; — Ján. 8 :58 ; — I. Kor. 1:30; I. Tim. 2 :5, 6 ; — Ján. 1 :1. Nem kell félni a tüzlángoktól annak, ki nem játszik könnyelműen az apró szikrákkal. * * * A gondolatot megállásra kényszeríteni lehetetlenség, sokszor pedig, mikor legjobban kellene, nagyon nehéz azt megindítani. Evangélizáló összejövetelek Alphán Alpha, N. J.-i egyházban az evange- lizáló összejövetelek március 29, 30, 31-én folytak le a legszebb eredménnyel. Az összejövetelek általában látogatottak voltak, az utolsó estén pedig nagy ünnepi gyülekezet volt jelen. A hívek közül többen kérték az esték folytatását a hét többi napjaira, sajnos, ezt a manvillei evangélizáló összejövetelek miatt lehetetlen volt teljesíteni, de egyhangúlag elhatározták, hogy havonta egy hétnöznap este vallásos összejövetelt fognak tartani mint egy az evangélizáló munka folytatása képpen és a jövőre kívánják még nagyobb arányban megtartani az evangélizáló hetet. Az utolsó esti meglepetést nem a lelkészek beszédei, de a gyülekezet tagjainak kérdései, felszólamlásai keltették. Látszott a tárgyakban való elmélyedés, a felkerült kérdések feletti gondolkozás és a felébredt vágy, hogy a tanításokat cselekedetté alakítsák át. Nagy érdeklődés nyilvánult meg különösen a Reformátusok Lapja terjesztésének lehetőségei iránt és a vallásvédelem módjai után. Beszéltek vasárnap délután Nt. Ma- lasics József a gyerekeknek, este: Nt. Szilágyi Endre, Nt. Laky Zsigmond és Nt. Kosa András. Hétfő este: Rév. Donahne és Nt. Dikovics János, kedd este: Nt. Kovács Ferenc, Nt. Dienes Barna és Nt. Ma- lasics József. A hívek egy részét meglátogatta a lelkész Nt. Dienes Barnával. Az utolsó esti persely $22.87 volt. A hívek mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadták a lelkészeket és látták el úgy éji szállással, mint koszttal. Legyen köszönet érte mindnyájunknak s a felkeltett általános érdeklődés erősítse az egyházat s mélyítse el a tagok vallásos életét! MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink Írtak: Tóth Sándor, a lancasteri főiskola magyar tanára: E'mnlt a gyász, megszűnt a iajszó cs Az első német kollégium Amerikában. Dienes Barna, caldwelli presb. lelkész: Húsvéti bizonyosság és Megálljunk csak. fiatalság! Azary János, davtoni ref. lelkész: Az Ur ígéretei és feltámadása. Újlaki Ferenc, loraini ref. lelkész: Érted üzent az Ur. Hankó M. Gyula, columbusi ref. lelkész: Tudakozzátok az írásokat. , Horváth Sámuel, homesteadi ref. lelkész: Az első' k r?sztyén egyház működése. Dr. Halmi János, magyarországi ref. lelkész, theol. m. tanár: Kutatás a p'neében. (A mai számban közölt “Judás” cimü költemény szerzője Váradi Antal, a pár éve elhunyt magyar költő.) Kutatás a pincében NÉNI MESÉL Még hozzá nem is valami kis háznak, hanem egy nagy, fényes palotának a boltozatos mély pincéjében. — Ugy-e, gyerekek, az ilyen kutatás érdekes lehet? Még egy kis ház pincéjében is sokszor mennyi minden érdekes van, hát még egy ősrégi, fényes palotának a pincéjében! Mennyi minden furcsaság gyűlhet össze egy ilyen helyen a hosszú évek alatt! De hát, tudjátok-e, kedves gyermekek, melyik az a palota, emelynek a pincéjéről én most beszélek? Ugy-e, nem találjátok ki? Nos, hát majd megsúgom nektek: az angol parlament palotája. Hogy ti nem tudjátok mi az? Hát majd azt is elmondom. A parlament országházat jelent, amilyen Pesten is van a Duna partján, meg amilyen az amerikaiaknak is van Washingtonban. Az a szép, nagy, tornyos épület, amelyikben az országgyűléseket tartják. Nos, az angoloknak is van egy ilyen országházuk Londonban, Angolország fővárosában. Az is egy folyó partján van, mint a miénk, csakhogy az még jóval nagyobb és sokkal régibb a mienknél. — Alatta sok sötét, hosszú pince van, egyik titokzatosabb, furcsább, mint a másik. Egyszer, sok száz esztend 'vel ezelőtt, egy gonosz ember társaival együtt belopódzott ide a földalatti kamrákba. Sötét éjszaka volt, nem vették őket észre az őrök. Ennek a gonosz embernek igen gonosz szándéka volt. Azért lopódzott be társaival a pincébe, mert ott el akart bújni addig, mig az országgyűlés össze nem jön, hogy aztán, mikor összejön, akkor az egész palotát puskaporral fölrobbantsa onnan a pincéből az országgyűléssel, a kormánnyel és minden derék emberrel együtt, aki a palotában van. De hiába lopódzott be az a gonosz ember sötét éjjel a pincébe, valahogy mégis észrevették, hogy valaki van a pincében és éppen, mielőtt az országgyűlés összejött volna, vitéz katonák, akik nem féltek senkitől,-lementek a pincébe, fölfedezték a gonosz összeesküvőket és elfogták őket, még a puskaport is mind megtalálták. &sszekötözték a gonosztevőket, akárhogy védekeztek és halálraitélték őket. Az országban pedig nagy öröm támadt és buzgón adtak hálát Istennek, hogy ily nagy veszedelemtől mentette meg az országot.
