Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-11 / 15. szám
8. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15-ik szám CSENDES ÓRA ÉRTED ÜZENT AZ UR. IMA. Édes Atyám, jó Istenem! Hálatelt szívvel, ujjongó örömmel járulok hozzád ezen az áldott ünnepnapon. Köszönöm néked, hogy Megváltót adtál, aki keresztfán szenvedett halálával eltörölte bűneimet. Áldalak, hogy nem hagytad Őt a sírban, hanem diadalmat adtál neki bűn és halál felett. Óh Uram, áldott légy a Jézus feltámadásáért, áldott légy a halhatatlanság boldogító hitéért. A Jézus megnyílt sírját, látva, nincs már szivem félelmére, nézni sírom fenekére, sőt örömmel teszek róla vallást, hogy vágyakozom elköltözni és a Krisztussal lenni, mert az mindennél jobb, Vágyok Uram a gyögykapukon bemenni az aranyvárosba. Vágyok hazatérni, Te hozzád, hol készen var a hely, hol bűnnek nincs szava s a szív békére lel. Atyám, hogy ne Ítéletedre, hanem örök életre mehessek, avégre bocsásd meg bűneimet. Feltámadott Jézus! támassz fel engem is uj életre, add hogy meghalva a bűnnek, éljek többé ne én, hanem Te magad élj én bennem. Istennek Szentlelke! jöjj erősíts, vigasztalj, vezérelj az örök élet ösvényein. Óh áldott Lélek, vigasztalásnak Lelke, szállj el ma az egész vi. lágra, térj be minden bánatos házba, szo- morkodó szívbe és adj vigasztalást, reménységet, békességet. Uram, Jézusért kérlek tedd áldottá üneplésemet. Ámen. Tanítás. Lukács 16 :7. » A keresztrefeszités megtörtént. Az elítéltek holttesteit is levették már, de a keresztfák is ott állanak a Golgotán. A tanítványok a szomorúsággal telt nap után összegyülekeznek, hogy egymásban keressenek vigasztalást. Látom, amint ott ülnek a szobában csüggedten, szomorúan. Az egyik megszólal: “azt hittük, hogy ő az, aki megszabadítja Izraelt, és mindamellett ma van harmadik napja, hogy ezek történtek.” Egész biztos, hogy a jeruzsálemi felsőházban összegyűlt tanítványok közül hiányzott egy, hiányzott Péter, ügy kellett éreznie, hogy ő többet nem tanítvány és nincs joga a szentek közösségéhez. Ott van valahol Jeruzsálem külvárosában, elrejtőzve az emberek szeme elől. Szegény, megtört szivü ember! S mivel Péter nem volt a tanítványok között egész bizonyos, hogy ő róla folyt a 'beszéd. Az emberi természet mindig egyforma, a jó tetteket hamar elfele„t„ük, a rosszot mindig eszünkbe tartjuk, emlegetjük. Hallom, amint az egyik igy szól: “Hol van Péter?” “Péter? felelt a másik, te talán azt hiszed, hogy eljön ide Péter?” Egymásután kezdték szegény Péter gyenge oldalait előszámlálgatni: ”ki gondolt arra, hogy ő hü lesz mindhalálig? Emlékezz csak arra a jelenetre, mikor a hajóból a vízre szállt. Milyen bátran indult Jézus felé, mily bátran lépett egy párat, aztán megijedt és sülyedni kezdett.” “Ilyen volt ő mindig, felelte egy másik, jól kezdte, rosszul végezte. Emiékez- tek-e arra, mikor az Ur megmosta lábainkat, ő pedig visszahúzva az övét igy szólt: az enyémet soha meg nem mosod!.... Hej, mindig csak szomorúságára volt ő a Mesternek.” így gondolkoztak és igy beszélgettek a tanítványok Péterről. Hát Péter? A CSENDES ÓRA SORRENDJE: Gyüjtsd magad köré szeretteidet, hívd meg barátaidat és úgy tarts házi istentiszteletet. 1. örvendezzetek egek... 22 dics. 1, 2, 3, 4. 2. Bibliaolvasás: János 20 rész 1—18 vers. 2. Jézus ki a sírban valál... 19 dics. 1, 2, 3. 4. Ima: a tanítás előtti ima és akit a Lélek indít, imádkozzék. 5. Tanítás: Olvasandó “Érted üzent az Ur”. 6. Ima: tanítás utáni és a résztvevők rövid fohászai. 7. Miatyánk együtt, hangosan. 8. Áldás:: „Szerelmes atyámfiai, erősen áll. jatok, mozdithatatlanul, buzgólkodván az Urnák dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban.” 9. Ének: 19 dics. 5 verse. Nem volt ember, aki magát nyomorultabbnak, lelkét terhesebbnek érezte volna, mint Péter. Aki egyszer eszik a Király asztaláról, megkóstolta a Jézussal való közösség örömét, az már nem tud örömöt találni másutt, csak Ő nála. Szegény Péter! Hosszas tépelődés, emésztő- dés után, igy szól magában: Elmegyek a tanítványok közé, hátha van egy vigasztaló, felemelő szavuk számomra. Elindult hát. Óh milyen nehéz a lépte. Már látja a házat, ahol a tanitványok együtt vannak. Megáll. Küzd maga magával. fél bemenni, hátha nem fogadják szívesen. Majd elgondolja: “ha oda nem megyek, akkor meghalok. Meg kell keresnem őket.” Megindul és tovább megy. Eljut a ház bejáratáig. Megindul a lépcsőn felfelé. Oly nehéz a lába, minden lépcső fokkal nehezebb. Minél közelebb ér a szobához annál izgatottabb. Az ajtóhoz ér. Hevesen dobogó szívvel teszi a kezét a kilincsre. Belülről nevét hallja. Róla beszélnek. Szegény Péter. Nem hallja, hogy mit beszélnek, csak benyitjta az ajtót. A tanitványok hátrafordulnak, vájjon ki nyitja be az ajtót. Látva Pétert elhallgatnak. Egy szót sem szól egyik sem. Péter szomorúan ül le egy székre, Óh, ha valaki odament volna hozzá és azt mondta volna: “Péter, mi hallottuk a te árulásodat, de tudjuk, hogy megbántad, amit tettél, azért mi tovább is szeretünk téged.... ”, Óh, ha valaki ezt mondta volna, azt hiszem, hogy Péter sirt volna örömében. Mert, ha van idő, amikor szükség van gyöngédségre, szeretetre, az az idő az, a mikor valaki kiesik a Krisztussal való közösségből. De ők nem szóltak Péterhez. Szomorúan ülnek együtt, amikor zaj üti meg fülüket. Emberek gyülekeznek a ház elé. Valaki sietve jön fel a lépcsőn. Nem olyan nehéz léptekkel jön, mint Péter, hanem^ugrálva, örömmel. Az ajtó feltárul. Mária szökik be rajta. Örömtől sugárzik az arca. Ott volt a sirnál, beszélt az angyalokkal, egyenesen a sírtól jön az angyalok üzenetével: “Feltámadott az Ur.... elment Ga- lileába és azt üzeni a tanítványoknak, hogy menjenek és találkozzanak vele!” A Mária üzenetét hallva, felugráínak a tanitványok és elfutnak. Elmentek mind csak Péter maradt ott. Szegény, összetört szivü Péter! Bizonyára igy gondolkozott: “Óh én nyomorult ember! én nem vagyok a meghívottak között, hisz én már nem vagyok tanítvány! ’ ’ Mária az ajtóból is visszafordult, hogy szétnézzen, elmentek-e a tanitványok mind és ekkor meglátja Pétert. És ekkor úgy mondja el az üzenetet, amint az Ur az angyaloknak mondta és amint az angyalok vele közölték: “Menjetek el és mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek.... ” Az egyetlen, akit néven nevez, az a tanít- • vány, aki azt hitte magáról, hogy ő már nem méltó többet erre a névre, mert megtagadta Jézust, kiesett a vele való közösségből. Péter hallva a neki küldött üzenetet, örömmel pattan fel székéről és kirohan a sirhoz. Testvérem! Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ő aki üzenetet küldött Péternek, üzenetet küld ma is minden gyermekének, de különösen azoknak, kik vétkeztek, segedelem nélkül szűkölködnek, akik kiestek a vele való közösségből. (Folytatása a 11-ik oldalon.)
