Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-04 / 14. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 oldal 14-ik szám lent az a hely, melyet vallásában nekik juttat. A gyermekeknek az Atyához va­ló viszonyára épiti fel azt a gyönyörű ta­nítást, melyet ma körülbelül 564 millió ember tart legszentebb hitének. S ami­kor arról szól, hogy milyen legyen a hit, azt mondja: “Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesz­tek, mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országá­ba.” Tehát a. mig egyfelől igaz az, hogy a lélek fejlődik, másfelől, a mi magát a hitet illeti, azt a gyermekeknél találjuk meg legteljesebben, reájuk mutat Jézus, mint példákra. Valahogy ellentét rej­lik e két gondolat egymás mellé való ál­lításában. Azt mondtuk: a hit nagyságától függ az ember egész élete. Jézus azt mondta: a hit a gyerme­keknél a legtökéletesebb. Másképen kifejezve ez azt jelentené, hogy a hit az ember testi és szellemi leg­teljesebb kifejlettségekor kevesebb és nem olyan, a milyennek lennie kellene s viszont a testi és szellemi fejlődés kezdő fokán nemcsak hogy nagyobb, hanem tö­kéletes. Ebből a szögből nézve kicsit furcsa, a mikor felnőttek tanítják a kis gyermekeket hitre. Nem helyesebb vol- na-e, ha a felnőttek tanulnának hitet a gyermekektől? Mindnyájan ismerjük Arany János­nak “Fiamhoz” cimü költeményét, me­lyet lehetetlenség mély megindultság nél­kül olvasni s mégis a mikor féltő gyön­gédséggel akarná megóvni kis fiát min­den csalódástól s a mikor ártatlan szive tavaszkertében a vallást öntözgeti, — ugyanakkor lelkébetört zokogással vall­ja meg: Ó, ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit, vigaszul nekem! Ha a gyermekekben épen él a hit, akkor sokkal inkább a felnőtteknek kel­lene azt megszerezniök. Amúgy is, váj­jon a forrás tanulhat-e tisztaságot a szennyes folyamtól, vagy pedig a folyam a tiszta forrástól? Vájjon nem úgy van- e, hogy a folyó hívja, vezeti a forrás vi­zét előbb patakba, patakból folyóba, fo­lyóból folyamba, mire a tengerbe ér, mi­lesz a tiszta forrásból? Ha tiszta vizet akarunk inni, a forrást keressük fel s nem a szennyes folyamot. Jézus világosan mutatott rá a tiszta forrásra: a gyermekek hitére. Próbáljuk hát azt megvizsgálni, hogy miben áll a gyermeki hit s kisért­sünk meg belőle üdítő italt meríteni, mint egyetlen tiszta forrásból. Különös ország a gyermekek orszá­ga. Nekik is van örömük, de van bána­tuk is; nekik is vannak terveik és van­nak csalódásaik is: mindenek felett pe­dig végtelen hitük és nagy-nagy szerete- tük. Sétáljunk egyet ebben az ország­ban, addig legalább, mig észre nem ve­szik, hogy nincs útlevelünk s ha elég szemesek leszünk, talán sikerül is hitük­ről oly megfigyeléseket tennünk, hogy nem bánjuk meg a sétát. Legközelebbi kapcsolatban a gyer­mek édesanyjával, édesapjával van. Szü­letésétől kezdve, mikor még teste töré­keny, mint a harmat, lelke hol elhunyó, hol lágyuló, mint távoli csillag, minde­nek felett pedig testestől-lelkestől oly nagyon tájékozatlan, oly nagyon eszmé­letlen ebben a világban, hova az örökké­valóságból érkezett és mégis oly nyuga* lommal, oly biztonsággal tudja, érzi, hi­szi a gondviselést, hogy ez a hite csaku­gyan a leggyöngédebb gondviselést biz­tosítja számára, közvetlenül a szülők ré­széről, közvetve mondnyájunk Gondvise­lőjétől. Aztán nőni kezd, tudatosan is­merni és szeretni kezdi környezetét, a maga kicsiny körében az egész világot. Miért szereti a kis gyermek, a mit maga körül lát és ismerni vél? Belső tapasz­talata van arról, hogy jó és szép minden s ezt a jóságot és szépséget hiszi a rajta kivül eső dolgokról is. Vájjon nem eb­ben a feltétlen bizalomban rejlik a gyer­meki hit egyik mély gyökérszála f Vájjon, ha én feltétlen megbízom azokban, a kikkel együtt élek, azok azon fognak igyekezni, hogy engem félreve­zessenek? A szülők és gyermekkori ismerőse­ink iránti bizalom a sírig elkísér bennün­ket. Milyen a gyermek játékaiban? Mekkora gyönyörűséggel fog akár­melyik gyermek játékhoz. Nem tud ve­le betelni, úgy tetszik, sohase mtud ele­get játszani. Miért? Foglalkozni, épí­teni, tenni akar. A gyermek játéka nem más, mint folytonos előkészülés a munká­ra, az életre, mely nem más, mint szün­telen “ tevés-vevés. ” S hányszor elrom­lik a játék, hányszor összeomlik egy-egy kiszínezett, gyönyörű terv? És ő soha­sem esik kétségbe, újra álmodik, újra tervez, újra épit, újra hisz. Emlék­szem, hogy gyermekkoromban fövénycso­móból házakat, utcákat, városokat épí­tettem, s ha összeomlott, mindig élűiről kezdtem a tervet is, az építést is, mert feltétlen hittem, hogy a következő alka­lommal mégis csak fog munkám sikerül­ni. És állítom, hogy készítettem el olyan utcákat, házakat, városokat, melyekben gyönyörűséget találtam. Ha feltétlen hi­szünk munkánk sikerében és dolgozunk, a siker nem maradhat el. A hol a hit hi­ányzik, ott megakad a munka, a hol a munka megakad, ott megakad az élet is. Milyen a gyermek öröme? Ennek nagyságát, mélységét meg­mérni — még nem készítettek sem mérté­ket, sem mérő-ónt, nem is valószínű, hogy készíthetnek valaha. A ki látott már gyermeket örülni, mikor önállóan si­került valamit véghezvinnie, az érezhe­tett valamit abból a boldogságból, amit a gyermek öröme jelent. A ki hallott gyermeket boldogan kacagni, az sejthet valamit abból a boldogságból, a mit már csak hanggal, zenével lehet kifejezni. — Van-e szebb zene a gyermeki kacagás­nál? A gyermek a legtökéletesebb hang­szer, nagy művész játszik rajta... Isten. Mi más ez a kacagás, ez az öröm, ez a boldogság, mint élő, legteljesebb, leg­gyönyörűbb tisztelet, hála az iránt, a ki a kacagást, az örömet, a boldogságot ad­ta? Hol a hit, ha nem ott, a hol a tisz­telet ... Hol a hit, ha' nem ott, a hol a hála... A gyermek hite a legmélyebb és a legigazabb. Nem öntudatos, nem fej­lett és érett, de ösztönös mélységeiben és finomságában egyedülálló és nagyszerű. De vájjon ez a hit, ez a boldogság örökre elmúlt a folyton távolodó gyer­mekkorral? Nem hihetünk többé úgy, mint ők? Nem lehetünk boldogok? Én azt mondom: hitünk is, boldogságunk is lehet hasonlatos a gyermekéhez... Az egész élet nem más, mint külde­tés és vannak emberek, a kik felismerve küldetésüket, küzdenek, dolgoznak, min­dent megtesznek annak sikeres elvégzése érdekében. Nem dolgozhatnának, nem érhetnének el sikert, ha nem hinnének küldetésükben. Ez a hit erős és tiszta, mint a gyermeké. A kinek munkáját si­ker kiséri, a ki a legjobbat tette meg, a mit képes volt, én meg vagyok győződve róla, hogy annak boldogsága hasonlatos a gyermekéhez. A hogy a napot éj követi, örök vál­tozásban van az öröm a bánattal... még a gyermekek országában is. Ha van igazi bánat, akkor a gyer­mek bánata az. Nem szokott annak nagy oka lenni, de kicsiség is okozhat nagy csalódást. Nem is szokott tartós lenni, de mégis nagy és igazi az a bánat. Gyakran előfordul, hogy valami várat­lan esemény, akár játék alkalmával, akár nevetés közben oly hirtelen csap le a gyermek leikébe, hogy azonnal zokogás­ba tör ki.... A gyermek bánata annyi­ra megkapó, annyira őszinte, annyira mély, hogy nincs oly gonosz szív, amely részvétet ne érezne a siró gyermek iránt. MENEELT BELL CO. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS

Next

/
Thumbnails
Contents