Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-04 / 14. szám

6. oldal AMERIKÁT MAGYAR REFORMÁTUSOK LATJA Í4-ik szám cs V --------------------------­ende: 5 ÓRA “A NAGY KIRÁLY JÖN! HOZSÁNNA” IMA. Dicső Király, lelkem Megváltója, Jézus! A virágvasárnapi sokaság pálmát, zöld ágat, virágot hintett utadra, szórt lábaid elé. lm e szent napon, eló'dbe hozom én is, szivem legszebb, legillatosabb virágait, elődbe hozom, lábaid elé rakom hálámat, imádatomat, hódolatomat. Elfogadod-e szívesen veszed-e lelkek Királya, Jézus? Tudom, hogy nem va­gyok méltó, hogy tekints reám, mert bű­nös, erőtelen, beteg vagyok. De épp az­ért jövök Hozzád! azért akarok a Te ki­rályságodnak alattvalója lenni, azért akarok Neked szolgálni, hogy bűneimből kiemelj, erőssé, Atyád előtt kedvessé tégy. Megváltóm! diadalmeneted regge­lén, virágvasárnapon, látva a bűnös, ve­szedelem felé rohanó várost, népet, könny csillogott áldott szemeidben, sirva fakadtál. Óh, a féltő szeretetnek, a kö- nyörületességnek, a szánalomnak könnyei voltak azok. Nézz reám is ilyen áldott szeretettel és cselekedd meg azt, hogy szereteted fü­zében elégjen lelkemnek minden bűne, gyengesége, meggyógyuljon minden be­tegsége. Add, hogy megtérvén, úgy él­hessek, hogy ne kelljen ellenem felemel­ned ostorodat. Jézus! lelkem Királya, Hozsánna! légy áldott, a ki jöttél az Urnák nevében! Ámen. Jelenések 11:15. Virágvasárnap van. Magunk’ előtt látjuk a fenséges jelenetet, amelyet a di- cséretiró oly szépen fejez ki: “a nagy Király jön! hozsánna! hozsánna! zeng kiáltás előtte, utána, zöld galyakat szel- delnek útjára, békességet hoz népe javá­ra.” Látjuk a jelenetet. Tudjuk, hogy a virágvasárnapi bevonulással azt akarta Jézus odakiáltani, elsősorban nemzeté­nek, aztán az egész világnak, hogy király Ő és uralkodni fog! Ha megcsufolják, megköpdösik, megostorozzák, ha megölik is, akkor is király Ő! Király lesz és ural­kodni fog örökkön örökké! János látomásában a virágvasárnap által hirdetett örömüzenet megvalósulá­sát tárja fel: Jézus királysága valóra vált, ‘‘e világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik. ’' “E világnak országai a mi Urunkéi lettek! ” A keresztyén egyház győzelmi éneke ez. Ma még nem énekelhetjük, de úgy tekinthetünk rá, mint egy prófécia feltétlenül biztos beteljesedésére. Minden munka, szolgálat mozgató ereje ez a lá­tomás. Mit jelent e látomás? Az emberiség a paradicsom elvesztése óta vár egy országra, melyben a politikai, gazdasági, társadalmi, művészeti, tudo­mányos élet, szóval az egész emberi élet vezetése az Istené volna, az Ő akarata szerint formálódna át. Az emberi élet úgy egyéni, mint társadalmi vonatkozásaiban az Isten uralma alá kerülne, az Ő akarata, az Ő lelke hatna át, kormányozna min­dent. János azt látta, hogy ez az ország megvalósult. Isten terve befejezést nyert. A Megváltó munkája sikerrel járt: a go­nosztól, bűntől, szenvedéstől megtisztult világ az Űré lett. B világnak országai a mi Urunkéi lettek. A bűn helyett a szent­ség, a nyomorúság helyett a boldogság,, a halál helyett az élet uralkodik. A CSENDES ÓRA SORRENDJE: 1. A nagy Király jön... 7 dics. 1, 2. 2. Ribliaolv.: Lukács 19 rész, 29—48 v. 3. Örvendezzen már e világ... 8 dics. 1, 2, 3, 4. 4. Ima: a tanítás előtti és a kit a Lélek indít, imádkozzék. 5. Tanítás: Olvasandó a “Nagy Király jön...” 6. Ima: a tanítás utáni és rövid fohá­szok. 7. Miatyánk... együtt. 8. Légy áldott Ur... 9 dics. 4 verse. 9. Áldás: “Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Ur, a te Istened, mindenben, a miben jársz.” Józs. 1 rész 9 v. A társadalomtudósok, politikusok, népvezérek sokféle látomást láttak a vi­lág jövőjére vonatkozólag, de a János látomása mindezeket felülmúlja. Soha senki olyan szépnek nem látta a világ jö­vőjét, mint János. Szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy ennek a világnak látomá­sa volna ez, hogy eljönne az az idő, ami­kor a bűn, szenvedés, hitetlenség eltaka­rodik erről a világról s helyét a szentség, tisztaság, boldogság foglalja el. Olyan látomás ez, amely feltétlenül meg fog valósulni, mert megvalósulása Isten ígéretén alapszik. A lassan tova- hömpölygő századok viharából kibonta­kozik Isten hatalmas haditerve: az ő or­szága eljön, az Ő akarata meglesz e föl­dön, úgy mint a menyben. E világnak országai a mi Urunkéi lesznek! Ezt hir­dette, ezt hirdeti Istennek minden izenet- hózója! Még nem jött el ez az idő, a harcnak még nincs vége. Sokszor elcsüggedünk, lehetetlennek tartjuk a győzelmet. De ez csak azért van, mert nem tudjuk áttekin­teni a harcteret. Mi bent vagyunk a csata hevében, csak a port, füstöt látjuk. De egyszer elhallgat a csatazaj, eloszlik a füst és felragyog a Krisztus napja, “a föld teljes lesz az Ur ismeretével.” Mi az oka annak, hogy a keresztyén- ség még oly messze van a látomás meg­valósulásától? Az élettelenség. Nem kérünk, nem várunk nagy dolgokat Istentől. Nem bí­zunk teljesen az Ő erejében, nem vetjük magunkat teljes erővel a munkára. Nincs más ut, nincs más hatalom, a mely által a keresztyénség győzedelmes­kedhetne, mint a Krisztus feltétlen ha­talmába, királyságába vetett hit. Olyan egyház, a melyben a Krisztus követői lágymelegek, halottak, névleges keresz­tyének, a melyben nem érzik a személyes felelősségérzetet, a melyben a tagok nagy többsége közömbös Krisztus misz- sziói terveivel szemben, olyan keresz­tyénség soha sem fogja megnyerni a vi­lágot Krisztus számára. Minden keresztyén lelkében nyugta­lanító vággyal kell élnie annak a törek­vésnek, hogy a világot Krisztus számára nyerjük meg. Krisztus követői segítsé­gével éri el célját, alapítja meg orszá­gát. Erre küldte ki tanítványait. Min­den keresztyén misszionárius, vagy leg­alább is annak kell lennie. Égető kötelessége az egyháznak a tagok hitét megeleveníteni, a személyes, élő összeköttetést megteremteni Krisz­tus és az egyháztagok között, felébreszte­ni a felelősségérzetet, a missziói szelle­met és akkor a Krisztus hatalma be- áramlik az egyes lelkekbe, beáramlik az egyházba, elárad keletre, nyugatra, a mig minden térd meghajlik előtte és minden nyelv vallja, hogy Jézus az Ur! A világnak országai a mi Urunkéi lesznek. Ő megvalósítja célját, ha akar­juk, ha kész vagyunk munkára, akkor velünk, ha nem vagyunk kész, akkor nélkülünk. De akkor nem veszünk részt abban a felséges csoportban, a melyik győzelmi öröméneket zeng a Bárány tiszteletére! Akkor nem zenghetjük az angyalok seregével: “Hallelujah, mert az Ur, a mindenható Isten uralkodik!” A világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a kik örökkön örök­ké uralkodnak.

Next

/
Thumbnails
Contents